A törvényhozás kapujában a szemfüles őr észrevette, hogy lejárt a MUOSZ-igazolványom. Vége lett a cinkosságnak. A cinkosság nem abban állt, hogy mindketten, az őr is, én is tudtuk, csak éppen nem mondtuk, hanem abban, hogy egyikünk sem tudta. Így egyformán voltunk magabiztosak. Mármost mihelyt észrevette, ez a magabiztosság egyoldalúvá vált. Azért utoljára beengedett a törvényhozás kapuján; de ez nem változtatott az egyoldalúságon, hatott az utolsó alkalomadás pedagógiája, úgyhogy én pánikszerűen befizettem az idei tagsági díjat a MUOSZ-ba. Ekképpen az őr a MUOSZ-tagságom rendezésében is jótékony hatást fejtett ki. Sőt, mintha belátott volna a kártyáimba: én ugyanis, megvallom, azért vagyok MUOSZ-tag, hogy legyen MUOSZ-igazolványom. ’89 végén váltottam ki, abból a megfontolásból, hogy tényleg kitört a sajtószabadság, mindenki írhat újságot, akinek kedve van, de ezt nem veszi tudomásul az interjúalanyok ama fajtája, amelyik gyanakszik a jöttmentekre, azokra, akik puszta felbukkanásukkal is a sajtószabadságot gyakorolják. Az efféle interjúalanyoknak nyilvánvalóan érdekükben állt a szelekció, amivel növelték annak esélyét, hogy az interjúvoló puszta felbukkanása után se gyakorolja a sajtószabadságot. A MUOSZ-igazolványom tehát – megvallom – egy praktikus megfontolás gyümölcse: összehasonlítottam egymással a felbukkanáskori és a felbukkanás utáni sajtószabadság értékét.
Mármost eddigi cinkosságunk alapja, ha jól értem, az is volt, hogy a törvényhozás kapuja őrének nem állott érdekében a szelekció. Neki csak az volt fontos, hogy negatív eredménnyel záruljon az Öböl-háború alkalmával bevezetett pokolgépvizsgálat. Meg aztán ott van a MUOSZ-igazolványhoz mellékelt kártya is, amely napnál is világosabban mutatja, hogy munkaadó lapom küldött. Tudtuk mindketten, hogy nem illik megkérdőjelezni munkaadó lapom szavahihetőségét. Most viszont, hogy ebbéli hitünk egyensúlya is felborult, legalább világosan megmutatkozott, melyik az erősebb: a munkaadóm kártyája-e vagy pedig a MUOSZ-igazolvány. Hát, a MUOSZ-igazolvány! A sajtószabadságot nem munkaadómnak, hanem csakis a MUOSZ-kényszertagságnak köszönhetem.
Köszönöm, status quo! Köszönöm, hivatalos Magyarország!
- Harmadik oldal [6]