A Bokréta Kereskedelmi Kisszövetkezet elnökeként levélben megkerestem a főváros több kerületét. Mivel szövetkezetünk célja az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő egyének, családok foglalkoztatási gondjainak enyhítése, kértem a T. Önkormányzatokat, támogassák ügyünket, azaz üljünk le, s első lépésben jelöljünk ki a közterületeken olyan lehetséges árusítási pontokat, ahol a jelenleg illegális – legfőképpen virágkereskedelemből élő családok – zömükben sokgyerekes, fiatalon megrokkant, alacsony nyugdíjas emberek – legálisan árusíthatnak. Ezzel mindenki jól járna.
A címzettek egy része nem válaszolt, a másik igen. Az utóbbiak közé tartozott a X. kerületi hivatal. György István polgármester úr aláírásával udvarias válasz érkezett: a személyes találkozást a Bokréta vezetőivel (kerületi családgondozók működtetik) nem tartják szükségesnek, de nemes célkitűzéseinket a jövőben döntéseik meghozatalánál szem előtt fogják tartani. De egyelőre közterület-használati engedélyeket az idevonatkozó jogszabály értelmében csak meghatározott egyéneknek, és nem szervezeteknek adnak ki. Válaszoltunk a levélre, mert úgy véltük, félreértették a helyzetet. A Cégbíróságnál bejegyzett jogi személy vagyunk, így nincs akadálya annak, hogy közterület-használati engedélyt kapjunk. Ismét hangsúlyoztuk, hogy az engedélyek birtokában nehéz körülmények között élő emberek helyzetét lehetne jelentősen javítani. Néhány nap múlva telefonon keresett a testületből Pálfiné kartársnő, a kerületi családsegítők szakreferense. Mint mondta, ő kapta feladatul ügyiratunk megválaszolását. Megígérte, hogy megpróbál közbenjárni főnökeinél a személyes meghallgatásom érdekében, mert látja, hogy mennyire szívemen viselem az ügyfeleink nyomorát, és milyen nehéz a dolgom az új önkormányzatokkal.
A személyes találkozóból természetesen semmi sem lett, viszont kaptam egy udvariasnak már nem mondható levelet (lásd mellékletünket). A levél tartalma mindenképpen elgondolkodtató, mert úgy tűnik, nem egyedi jelenségről van szó, hanem arról, hogy a „gondoskodó” önkormányzatok többnyire nem hajlandók a legrászorultabbak problémáival foglalkozni.
Az új vezetésnek, úgy látszik, nemcsak a szociális érzékével van baj, hanem a közigazgatásban honos tárgyalási és levelezési stílus betartására sem ügyel. Igaza van Gyekiczki Andrásnak, a sokat bírált és meghaladni kívánt, tűzoltó módszerekkel dolgozó, tüneti kezelésre berendezkedett, kegyesen leereszkedő szociális gondoskodási rendszer kielégítőbb volt.
A szóban forgó új hatalmi elit teljhatalmát az SZDSZ és a Fidesz emberileg, politikailag hiteles, szakmailag elismert – a parlamentben színvonalasabban politizáló – képviselőinek köszönhető szavazatokkal szerezte meg, az ő kemény, összehangolt, szívós munkájuk haszonélvezője, s ugyanakkor eddigi munkálkodásával a két párt hitelét rontja.
Az önkormányzati testületek képviselőit a korábbiaktól eltérően nem lehet visszahívni. A jelenleg érvényben lévő törvény szerint a polgár- és alpolgármestereket csak lemondatni lehet, a közgyűlés kezdeményezésére. A szabályozás abból indult ki, hogy köztiszteletben álló, szakmailag elismert embereket fognak megválasztani, akiket nem szabad kitenni az intrikáknak, a rosszindulatú politikai támadásoknak, hogy minden energiájukat az érdemi munkára, a vállalt feladatok teljesítésére fordíthassák. Erről azonban szó sincs.
Én mint kerületi családgondozó milyen alapon sértődhetek meg a velem szemben alkalmazott bánásmódon, ha a szóban forgó hivatal a parlament szociális bizottságának alelnökét sem volt hajlandó visszahívni, ha Solt Ottilia – mert róla van szó – is úgy véli, hogy a kőbányai önkormányzat ellenségnek tekinti őt, és ezért reménytelennek érzi, hogy a közeljövőben velük tárgyaljon, ha szakmailag elismert családgondozókat bocsátanak el.
A dzsentri-hivatalnoki réteg jut eszembe, a fölényes kirekesztő stílusukkal, a nemzetiségi törvényekben foglalt jogok elszabotálásával. E politikai magatartás következményei jól ismertek. Ha ezek a ma még kissé bizonytalan stílusjegyek és az általuk megjelenített mentalitás mértékadóvá válnak, nem nehéz kitalálni a következményeket: a szegények és a védelmükben fellépők sötét időszaknak néznek elébe.
- Önkormányzat [6]