Az ügynöki listán szereplő képviselők nevének közzétételét mintegy féléves előkészítő munka előzte meg. A tavaly tavasszal megválasztott parlament mindjárt első ülésén létrehozott egy ad hoc képviselői bizottságot, melynek feladata az 1989. november 17-i rendszerváltás körülményeinek kivizsgálása volt. A bizottságot a parlament ügyészi jogkörrel ruházta föl, és lehetővé tette számara a legtitkosabb belügyi anyagokhoz való legális hozzájutást is.
Időközben egyre több jel árulkodott arról, hogy a volt államvédelmi hatóság, az StB ügynökei ott ülnek a parlamenti padsorokban, a miniszteri és államtitkári bársonyszékekben, a köztársasági elnök hivatalában és a kiszolgáló apparátusban is, s az StB más titkos munkatársai is tervszerűen akadályozzák a törvényhozás és a kormányzat munkáját. Felmerült a gyanú, hogy a nacionalista ellentétekben kulcsszerepet játszó Matica Slovenská, valamint a Morva Önrendelkezési Párt élén ugyancsak StB-tisztek állnak. A szövetségi parlament ekkor a rendszerváltást kivizsgáló képviselői bizottságnak feladatul adta a feddhetetlenségi vizsgálatok elvégzését is. A bizottságnak tehát át kellett néznie a belügyminisztérium helyiségeiben tárolt titkos StB-irattárat, és meg kellett állapítania, hogy a képviselők, a kormánytagok és a hivatalnokok közül ki volt az StB munkatársa. Azok a képviselők, akiknél a vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, 15 napot kaptak arra, hogy önként távozzanak a parlamentből.
A múlt heti parlamenti ülésen tehát csupán azok neveit olvasták fel és hozták az ország lakosságának a tudomására, akik az előzetes felszólítás ellenére sem voltak hajlandók lemondani mandátumukról.
Bírósági közjáték
A listán szereplő képviselők közül ketten, Boleslav Bárta és Václav Tomis a nyilvános parlamenti ülést megelőző napon személyi jogaik védelmének ügyében bírósághoz fordultak. Benyújtott keresetükben azt állították, hogy a feddhetetlenségi vizsgálatok módszerei és az StB anyagai nem megbízhatóak. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy a Szövetségi Gyűlés nemrég elfogadta az emberi jogok alkotmánylevelét, amely tartalmazza a személyiség védelméről szóló passzust is. Úgy vélték, hogy amennyiben a bizottság nyilvánosságra hozza együttműködésüket a StB-vel, megsérti azt a jogukat, miszerint senkiről sem hozható nyilvánosságra semmilyen adat hozzájárulása nélkül. A prágai hetedik kerületi bíróság rövid tárgyalás után helyt adott Boleslav Bárta és Václav Tomis keresetének. Határozatban kötelezte a feddhetetlenségi vizsgálatot végző bizottság tagjait, hogy a két felperessel kapcsolatban ne hozzanak nyilvánsságra olyan adatot, mely valamilyen módon összefüggésbe hozná neveiket az StB-vel. A vizsgálatot végző képviselők nevében beszélő Petr Tomán kijelentette, hogy tiszteletben kívánják tartani a bíróság döntését, de köti őket a parlamenti házszabály is. Eszerint nincs joguk eltitkolni a törvényhozó testület előtt semmilyen adatot, amely feladatuk teljesítése közben tudomásukra jutott. Ezek után Petr Tomán felolvasta Boleslav Bárta és Václav Tomis nevét is. Egyébként mindketten a Morva Önrendelkezési Párt jeles képviselői, sőt Bárta jelenleg a párt elnöke. Ugyancsak a listán szerepel Josef Bartoncik, a Cseh Néppárt volt vezetője is. Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy Ján Budaj személyében StB-ügynök állt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen élén, és hogy az StB munkatársa volt a Matica Slovenská elnöke is, akkor világossá válik, hogy az StB semmit sem hagyott a véletlenre. A jelek ma már egyértelműen arra mutatnak, hogy a volt titkosrendőrség alaposan és módszeresen beépült az újonnan alakuló politikai mozgalmakba, és megpróbálta továbbra is fenntartani befolyását a társadalmi történésekre.
Miután a parlamentben az érvényes bírósági határozat ellenére mégis elhangzott Bárta és Tomis neve, dr. Kucirková, az illetékes bíróság elnöke telefonon bejelentette, hogy panaszt emel a legfelsőbb ügyésznél. Egyben azt is közölte, hogy a bírósági határozat megsértése miatt a Legfelsőbb Bíróság útján a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordul.
Vita az ártatlanságról
Az ország színe előtt zajló vita az állítólagos ügynökök „védőbeszédével” folytatódott. Valamennyien tagadták a vádat, és úgy vélték, hogy a feddhetetlenségi vizsgálatok megbízhatatlanságuk révén súlyosan megsértették emberi méltóságukat. Több pártatlan képviselő arra mutatott rá, hogy teljesen hibás az a felfogás, amely megbízhatónak tartja az StB nyilvántartását, és annak alapján ítéli el a képviselőket. Az ügynökként számon tartott Lubomir Lédl például elmondta, hogy abban az időben, amikor az irattárban levő adatok szerint állítólag aláírta az együttműködési szerződést, ő személy szerint Algériában tartózkodott. Václav Tomis, Jozef Bartoncik, Rudolf Zukal és mások ellenzéki múltukkal vagy korábbi meghurcoltatásukkal érveltek. Véleményük szerint a bizottság súlyosan megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, és a vádlottaknak nem adott módot a védekezésre.
A vitában szóhoz jutottak azok is, akik helyeselték a vizsgálatok tényét. Érvelésük szerint a bizottság nem sértette meg az ártatlanság vélelmének elvét, mivel senkit semmivel nem vádolt. A képviselők csupán megállapították, hogy az StB nyilvántartásában ki szerepelt úgy, mint a titkosrendőrség munkatársa. A feddhetetlenségi vizsgálatokat elvégző honatyák nem mérlegelték a volt ügynökök tényleges cselekedeteinek mértékét és társadalmi súlyát. Feladatuk csupán arra korlátozódott, hogy megállapítsák, ki írt alá együttműködési szerződést a titkosrendőrséggel. Tehát a bizottság senkit sem vádolt, senkit sem állított bíróság elé, senkit sem küldött börtönbe. A parlamenttel és a nyilvánossággal csupán azt közölte, hogy az illető képviselő milyen sorszám és fedőnév alatt, milyen időszakban működött együtt az StB-vel.
Az StB-nek a civil társadalomba való beépülését egyébként jól jellemzi az az eset, melyet Jan Rumi szövetségi belügyminiszter-helyettes mondott el. Amikor megnézte saját belügyi anyagát, kiderült, hogy ellenzéki tevékenysége alatt 25 személy szolgáltatott róla információt az StB-nek. Miután megállapította az első öt informátor személyazonosságát, abbahagyta a további keresést. Valamennyien közeli jó barátai, munkatársai és rokonai voltak. Rumi szerint az StB az ellenzék minden lépéséről tudott.
Szembenézni a múlttal
A nyílt parlamenti tárgyalást követő napokban lassan elcsitultak a szenvedélyek. A korábban zárt tárgyalást követelő Ivan Fisera például egy tévévita során már úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat hasznos és szükséges volt. Úgy vélte, hogy a törvényhozó testület elérte fő célját, a parlament megtisztult. A vizsgálóbizottság titkára, Jiri Pospísil szerint azok, akiknek az esete esetleg kétségeket ébreszt, bíróság útján tisztázhatják magukat, és így érvényt szerezhetnek igazuknak. A bizottság által alkalmazott módszerek azonban szerinte megbízhatóak, a politikusoknak pedig vagy tisztázniuk kell magukat az esetleges vádak alól, vagy távozniuk kell.
Úgy tűnik tehát, hogy a vizsgálat elérte a célját. A bizottság folytatja munkáját, és a parlament után most a kormány adatait nézi át. A megtisztított parlament feltehetőleg törvényben foglalkozik majd az StB-ügynökök sorsával. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a több tízezer ügynök nem vállalhat állami funkciót, és nem lehet tagja egyetlen választott testületnek sem. Bár még korai lenne végleges álláspontokról beszélni, annyi bizonyos, hogy Csehszlovákiában továbbra is megvan az elszántság a múlttal való következetes leszámolásra.
(Pozsony)
- Külföld [6]