Nagy nehezen – kemény politikai alkucsaták eredményeként – sikerült főpolgármester-helyetteseket ültetni a Fővárosi Közgyűlés döcögősen induló szekerének bakjára.
A három főpolgármester-helyettes közül kettő nem tagja a közgyűlésnek, vagyis nem képviselő, adott esetben nem szavazhat. De ez nem zavarta sem őket, sem az őket megválasztó önkormányzati képviselő urakat, hölgyeket.
A liberális többségűnek tudott, de valójában kisebbségben kormányzó Fővárosi Közgyűlés vezetése megkezdhette az érdemi munkát.
Ekkor jelentkezett az önkormányzat törvényes működését elősegíteni hivatott köztársasági megbízott, és „megálljt” kiáltott. Álláspontja szerint a közgyűlés csak saját tagjai közül választhat vicepolgármestert.
Az önkormányzati törvény ilyen kötelező erejű jogszabályi előírást nem tartalmaz, de a törvény egyes paragrafusait összevetve spekulatív módon kikövetkeztethető, hogy nem képviselő főpolgármester-helyettest választani nem megengedhető.
A Fővárosi Közgyűlés nem hagyta magát. Úgy gondolta, talán joga van saját tisztségviselőit megválasztania. Demokrácia van, vagy mi a szösz. A kmb-s felszólamlását a közgyűlés elutasította. (Sőt nem átallotta a köztársasági megbízott urat emlékeztetni korábbi spontán – csupán egészséges jogérzetére alapozott – nyilatkozatára, melyben a közgyűlés álláspontját elfogadta.)
De a köztársasági megbízott sem hagyta annyiban, és a bírósághoz fordult igaza (vagy valami más) bizonyítására.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság a minap megállapította, hogy „a főnöknek mindig igaza van”. A főnök – természetesen – nem a főpolgármester-helyettest választó közgyűlés, hanem a kormányzathoz közelebb álló kmb-s. A közgyűlés kereshet új Demszky-helyettest. De – mint tudjuk – a bíróság független (lehet).
Az ítélet nem jogerős.
- Belföld [6]