Skip to main content

Minden tilos, ami nem kötelező

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nagy nehezen – kemény politikai alkucsaták eredményeként – sikerült főpolgármester-helyetteseket ültetni a Fővárosi Közgyűlés döcögősen induló szekerének bakjára.

A három főpolgármester-helyettes közül kettő nem tagja a közgyűlésnek, vagyis nem képviselő, adott esetben nem szavazhat. De ez nem zavarta sem őket, sem az őket megválasztó önkormányzati képviselő urakat, hölgyeket.

A liberális többségűnek tudott, de valójában kisebbségben kormányzó Fővárosi Közgyűlés vezetése megkezdhette az érdemi munkát.

Ekkor jelentkezett az önkormányzat törvényes működését elősegíteni hivatott köztársasági megbízott, és „megálljt” kiáltott. Álláspontja szerint a közgyűlés csak saját tagjai közül választhat vicepolgármestert.

Az önkormányzati törvény ilyen kötelező erejű jogszabályi előírást nem tartalmaz, de a törvény egyes paragrafusait összevetve spekulatív módon kikövetkeztethető, hogy nem képviselő főpolgármester-helyettest választani nem megengedhető.

A Fővárosi Közgyűlés nem hagyta magát. Úgy gondolta, talán joga van saját tisztségviselőit megválasztania. Demokrácia van, vagy mi a szösz. A kmb-s felszólamlását a közgyűlés elutasította. (Sőt nem átallotta a köztársasági megbízott urat emlékeztetni korábbi spontán – csupán egészséges jogérzetére alapozott – nyilatkozatára, melyben a közgyűlés álláspontját elfogadta.)

De a köztársasági megbízott sem hagyta annyiban, és a bírósághoz fordult igaza (vagy valami más) bizonyítására.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a minap megállapította, hogy „a főnöknek mindig igaza van”. A főnök – természetesen – nem a főpolgármester-helyettest választó közgyűlés, hanem a kormányzathoz közelebb álló kmb-s. A közgyűlés kereshet új Demszky-helyettest. De – mint tudjuk – a bíróság független (lehet).

Az ítélet nem jogerős.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon