– Az FDP parlamenti frakciójának meghívására utaztunk Németországba. Úgy tudom, ez volt az első frakciók közötti kapcsolatfelvétel. A pártok között természetesen volt már kapcsolat, de SZDSZ-vezetők eddig pártvezetői minőségben jártak külföldön. Hivatalos vendégnek számítottunk: a parlamenti pártok látogatásának – akár a kormánytagokénak – megvan a kialakult protokollja. Autót bocsátottak a rendelkezésünkre gépkocsivezetővel, igen színvonalas szállodában helyeztek el bennünket, és abban is segítettek, hogy találkozhassunk más pártok vezetőivel.
Beszélő: Ezeket a találkozásokat a CDU és az SPD vezetőivel a német szabad demokraták szervezték?
– Segítséget nyújtottak. Az előzetes szervezés az SZDSZ külügyi csoportjának a feladata volt, segített a FDP-hez közelálló Neumann Alapítvány és nem utolsó sorban bonni nagykövetségünk. Más országokból hallottunk ezzel ellentétes tapasztalatokról, de a németországi külképviselet rendkívül segítőkész volt. Horvát István nagykövet úr, a kirendeltség régi vezetője mellett mindenekelőtt – méghozzá hangsúlyozottan az MDF megbízásából – a nagykövetség második embere, Erdődy Gábor tett sokat azért, hogy utunk zökkenőmentes legyen. És a többi diplomata is azt érzékeltette velünk: nem csupán a kormányt, de az országot képviselik.
Beszélő: A magyar és a német szabad demokratáknak nemcsak a neve hasonlatos, összeköti a két pártot az is, hogy mindkettő liberálisnak tekinti és nevezi magát. Mit jelent ez a világnézeti közelség?
– A két német állam egyesülése során nagyon sok olyan probéma vetődik fel Németországban is, mint nálunk. A hasonló helyzetekben hasonlóképpen reagálunk – természetesen minden egyeztetés nélkül történik ez így. Éppen az érkezésünk előtt Németországban is szóba került, hogy pártközi tárgyalásokra lenne szükség. A szociáldemokrata vezetés egy része – tekintettel a kialakult súlyos helyzetre – tárgyalni kívánt a kormánykoalícióval. Az FDP viszont úgy vélte, nem szerencsés, ha válságos helyzetben a parlamenti pártoknak rögtön az jut az eszébe, hogy a parlamenti rendszerből kilépve valahol másutt kell megoldást keresni. Egy liberális párt ilyen helyzetben ösztönösen is elutasít olyan megoldásokat, amelyek eltérnek a parlamenti demokrácia normáitól.
Beszélő: Németországban a liberálisok évek óta együtt kormányoznak a konzervatívokkal. Nem tekintik-e ezt olyan példának, amelyből mi is tanulhatnánk?
– Azt mondtuk korábban, hogy Magyarországon is ki kellene alakulnia a liberális minimumnak az egymással szemben álló pártok között. Németországban ez megvan. Ez tette lehetővé, hogy a liberálisok koalícióra lépjenek a konzervatívokkal, ahogy korábban a szociáldemokratákkal voltak koalícióban. Egyébként senki semmilyen formában nem nyilvánított véleményt a magyar belpolitikáról, így arról sem, milyen koalíciót tartanának kívánatosnak. Azt viszont érzékeltük, hogy örülnének, ha a két magyarországi liberális párt, a Fidesz és az SZDSZ között szorosabb lenne a kapcsolat. Nem nagyon értik, mi áll ennek az útjában. Itt se hangzottak el ajánlások, csak a kérdéseikből volt kiérezhető, hogy nem egészen értik a helyzetet.
Beszélő: A rajna-pfalzi választások azt jelzik, hogy talán ismét feljövőben van a szociáldemokrata párt, amely sokáig nem tudott magához térni a választási vereségei után. Milyen a kapcsolat az SZDSZ és az SPD között?
– Több szociáldemokrata vezetővel találkoztunk, mindenekelőtt Vogel pártelnökkel, aki egyúttal a frakció vezetője is. Úgy tetszik, a SPD felismerte, hogy Petrasovits Anna pártja nem komoly partner, a jövőben inkább a parlamenti pártokkal kívánnak együttműködni. Észlelik azt is, hogy az SZDSZ-ben vannak olyan törekvések, amelyek egy szociáldemokrata párt számára nem idegenek. Egyértelmű tehát, hogy reális esély van a frakciók közötti együttműködésre. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy ők sem tudnak megoldást a keleti országrész kapcsán felmerülő új kérdésekre. Azt az álláspontot fejtették ki, hogy nem lehet egy az egyben ráereszteni a piacgazdaság hatásait a keleti országrész gazdaságára, de hogy milyen módon lehet biztosítani a fokozatos alkalmazkodást a piaci viszonyokhoz, arról még nincsenek világos elgondolásaik. Azt mondták például, hogy a munkanélküli segélyre fordított pénzt inkább a gyárak működtetésére kellene felhasználni, így a munkavállalók helyzete nem volna olyan megalázó. Ez az elgondolás azonban nem ad választ arra, hogy az így mesterségesen életben tartott gyárak hogyan fognak végre alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz. Azokra az alapvető problémákra tehát, amelyek ott is, nálunk is foglalkoztatják a szociális érzékenységű embereket, a piacgazdaság feltételeihez illeszkedő, de szociálisan is elfogadható, azaz szociáldemokrata választ nem tudnak adni.
- Belföld [6]