Beszélő: Mi a véleménye az MSZOSZ sztrájkfelhívásáról?
Őry Csaba, a Liga ügyvezető alelnöke: Elsietettnek, elkapkodottnak tartom és veszélyesnek is, mert lejáratja a sztrájk fegyverét, amelyre az elkövetkezendő időkben könnyen szükségünk lehet.
Beszélő: Folynak a tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT), amelyben ugyebár a Liga az MSZOSZ-szel egy oldalon ül. Az újságolvasó arról értesülhetett, hogy semmiben sem lehetett dűlőre jutni a kormánnyal.
Ő. Cs.: Folynak a tárgyalások, és közben az MSZOSZ sztrájkot hirdet. Ezt nem lehet csinálni. Vagy föláll az ember az asztaltól és sztrájkot hirdet, vagy tovább tárgyalni, de nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Mint ahogy nem lehet az egyik nap tiltakozni, hogy ne döntsön a kormány az ÉT nélkül, a másik nap külön tárgyalni a kormány képviselőivel, hátat fordítva a többi szakszervezetnek. Ezt tette pedig az MSZOSZ.
De nézzük végig a követeléseket. Ha nyögvenyelősen is, de folyik a privatizációs jogszabályok megalkotása. Igaz ugyan, hogy a kormányt súlyos felelősség terheli a halogatásért, de a szakszervezetek és a munkaadók egymással sem jutottak még egyetértésre. Persze, adjanak beleszólási jogot a munkavállalóknak a privatizáció során, és a privatizációs bevételek egy részét fordítsák új munkahelyek létesítésére! Ezt a Liga már másfél éve követeli. Bele is szorítottuk a kormányt az ÉT egy privatizációs különbizottságába, ebben az MSZOSZ is ott ül. Van egy másik bizottság, amelyik a teljes bérliberalizálás, a bérszabályozás korlátainak feloldása menetrendjével foglalkozik.
Ugyanezt mondhatjuk az energiaár-emelésről. Az ez ügyben felállított ad hoc bizottságban a kormány két hetet kért, hogy újra napirendre tűzzük az ellentételezés kérdését. A két hét most ketyeg, pénteken, a MSZOSZ meghirdetett figyelmeztető sztrájkja másnapján jár le. Igaz, nem sikerült elérni az energiaár-emelés felfüggesztését, de a felfüggesztés csupán szimbolikus lépés lett volna a kormány részéről, az áremelés a lakosság számláin csak két hónap múlva jelentkezik, és addig van idő tárgyalni a kompenzációról. Tett viszont a kormány egy másik szimbolikus gesztust: Kupa Mihály pénzügyminiszter bejelentette, hogy hajlandó az ellentételezés mértékéről is tárgyalni, nemcsak az erre szánt összeg elosztásának módjáról.
Beszélő: Most még mindig kétmilliárd forintnál tartunk…
Ő. Cs.: Igen, de kilátás nyílt arra, hogy emelni lehet.
Beszélő: Mennyivel kellene emelni a Liga szerint?
Ő. Cs.: Most végezzük a számításokat, valószínűleg legalább két-háromszorosára lenne szükség.
Beszélő: Hogy jogszabály garantálja az elbocsátottaknak fizetendő végkielégítést: ez az MSZOSZ-követelés nem jogos?
Ő. Cs.: Ha a szakszervezet erős, akkor a végkielégítéshez elsősorban nem törvény kell, hanem jó kollektív szerződés. A megoldást segíti, ha szabályozzák a nyújtandó végkielégítés minimumát. De úgy gondoljuk: az elbocsátás kérdéseiben a munkavállalói érdekeket szolgáló, a túlélés lehetőségét megadó szabályoknak és eszközöknek széles skálájára van szükség (átképzés, tárgyalási eljárás és a dolgozókat védelmező szabályok az elbocsátások ideje alatt stb.). Ennek csupán egyik eleme a végkielégítés. Tehát úgy gondoljuk, komolytalan dolog egyetlen tárgyalás keretében azt mondani, legyen a végkielégítés kötelező, és ha a kormány nem írja alá, akkor pedig legyen országos sztrájk.
Beszélő: Mit szólnak ehhez az egészhez a munkaadók?
Ő. Cs.: Hát, épp ez az. A munkaadóknak kapóra jön, hogy a szakszervezetek és a kormány huzakodik egymással. A szakszervezetnek sokkal inkább a munkaadók felé kellene fordulniuk, a Kamara, a VOSZ felé és meghatározott munkáltatók, konkrét követelések felé. Olyan kormánnyal csatázunk, amelynek nincs nagy befolyása a munkaadókra. Ez alapvető megítélésbeli különbség köztünk és az MSZOSZ között! Az MSZOSZ olyan megállapodást akar kicsikarni a kormánytól, amelyre ez képtelen. Túl vagyunk a pártállami rendszeren, amelyben egy SZOT kijárhatta, hogy a kormány jóindulatot tanúsítson a társadalommal szemben.
Beszélő: Eltekintve a mostani tárgyalási ügymenettől: az MSZOSZ általában is vádolja a kormányt azért, mert sem az Érdekegyeztető Tanácsot, sem a meghirdetett piacgazdaságot nem veszi komolyan.
Ő. Cs.: Ebben igaza van. Nem kell és nem is akarom a kormányt védeni. A kormány valóban átgondolatlan, koncepciótlan gazdaságpolitikát folytat, szociális érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, vagy legalábbis nem kezeli kellő súllyal a szociális kérdéseket. Az emberek elégedetlensége teljesen érthető. De azt gondolom, hogy nem szabad ezt az elégedetlenséget kiaknázva meghirdetni egy olyan országos akciót, amely előre tudhatóan nem érheti el a célját.
Beszélő: Mit vár: sikeres lesz az akció?
Ő. Cs.: Ha azt nézzük, hányan fognak részt venni, bizonyára sikeres lesz. Ha viszont azt, hányan maradnak távol, akkor megítélés kérdése a siker.
Beszélő: Mit csinál a Liga, ha az energiaár-kompenzációval kapcsolatos tárgyalások nem vezetnek eredményre?
Ő. Cs.: Akkor, ha ez bebizonyosodik, ha világossá válik, hogy a kormány csak az időt húzza, egészen más helyzet áll elő. Ez esetben újra át kell gondolnunk, mit tegyünk, és meglehet, hogy a sztrájk mellett döntünk. És még valamit: egy fontos dolog azért hiányzik az MSZOSZ követeléslistájáról, és ez nem véletlen. Az érdekegyeztetés csak akkor működőképes, ha erős a szakszervezet. Ehhez az kell, hogy az egyes munkahelyeken legyen erős. Elengedhetetlen tehát, hogy szabadon szervezkedhessen, hogy ne kelljen félni. A Liga első számú követelése biztosan a szervezkedés szabadsága lenne!
- Belföld [6]