Skip to main content

Szakértői tervezet az új Munka Törvénykönyvről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A tervezetnek a szakszervezetek szerepével, jogaival foglalkozó része azonnal éles viták kereszttüzébe került, ám viszonylag kevés szó esett a munkavállalással és a munkavégzéssel kapcsolatos szabályok változtatásáról. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, milyen lényeges kérdésekben kívánják módosítani a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyvet. Tájékoztatást kívánunk adni a tervezett változtatásokról, ezért az olvasókra bízzuk az értékelést, annak eldöntését, vajon a tervezet pozitív előrelépést jelent-e a mostani munkajogi szabályozáshoz képest, a munkaerőpiacokon mind hátrányosabb helyzetbe kerülő munkavállalók segítségére siet-e a jog eszközeivel munkafeltételeik védelmében, avagy növeli-e a munkavállalók kiszolgáltatottságát.

Munkaszerződés

Tiltani tervezik, hogy munkavállalókat hátrányos megkülönböztetés érjen munkavállalói érdekvédelmi szervezethez tartozás és politikai meggyőződés miatt. A munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani – kizárólag a munkában eltöltött idő és a szakmai képességek alapján – a lehetőséget a magasabb munkakörbe való előrelépésre. A munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését, és fizetni tanfolyam esetén a munkabért és a költségtérítést.

A tervezet szerint kötelező a munkaszerződés írásba foglalása 5 napnál hosszabb munkaszerződés létesítése esetén. Úgyszintén kötelező lenne a munkaviszony közös megegyezéssel történő felmondásának írásba foglalása is. Meg kell állapítani a munkaszerződésben a munkavégzés helyét is. Ez változás lenne, mert a jelenlegi szabályozás csak a munkakör és a személyi alapbér meghatározását írja elő. A munkavégzés helyének kötelező írásba foglalásával megszűnik az a szabály, hogy a dolgozó alkalmazása írásba foglalás nélkül is változó munkahelyre szól, ha a munkakört a kollektív szerződés így határozza meg.

A tervezet megszüntetni javasolja a munkakönyvet. Helyette működési bizonyítványt állít ki a munkáltató, amely a foglalkoztatás időtartamát és a végzett munka értékelését is tartalmazza. De csak az előbbit tüntetik fel, ha a munkavállaló így kéri.

Megszűnik az áthelyezés intézménye, így – és a munkakönyv megszűnésével – a munkaviszonyban töltött idő számítása minden munkahelyen elölről kezdődik. Ennek elsősorban a végkielégítés és a szabadság számításánál lesz jelentősége.

A felmondás

Változtatni kívánnak a felmondás szabályain. Megszüntetni tervezi a minisztérium a felmondás indoklásának kötelezettségét. Mint ismeretes, jelenleg ha a munkáltató mond fel, döntését írásban, világosan indokolnia kell, a bíróság pedig hatálytalanítja a felmondást, ha a megjelölt indok valótlannak bizonyul.

A munkáltató felmondási szabadságát csak a törvényben rögzített tilalmak korlátozzák. A felmondási tilalmak körét jelentősen csökkenti a tervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest, így megszűnne az a védettség, amely ma az alkoholistákat kötelező gyógykezelésük alatt, a sorkatonákat a sorkatonai szolgálat alatt és utána, a kismamákat a GYES és GYED alatt és utána további három hónapig illeti meg.

Kimarad a tervezetből az a törvényi kikötés, hogy csak különös indokkal mondható fel a gyermekét egyedül nevelő szülőnek, továbbá annak, aki 4 vagy több eltartottról gondoskodik, aki 25 éve munkaviszonyban áll, vagy akinek csak maximum 5 éve van hátra nyugdíjig.

A javaslat a felmondási időt legalább 30 napban határozza meg (a hatályban levő törvény 15 nap és 6 hónap között, a konkrét időtartam megállapítását a kollektív szerződésre bízva). A felmentési időt 15 napban tervezik megállapítani.

A jövőben a munkavállalót végkielégítés illetné meg munkáltatói rendes felmondás vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A végkielégítés legalább 3 év munkaviszony után járna. Mértéke 2-6 havi alapbérnek felelne meg, és az adott munkahelyen eltöltött idő arányában emelkedne. A végkielégítés számítási alapja az utolsó havi alapbér.

A tervezet bevezeti a rendkívüli felmondás intézményét is. Eszerint mind a munkáltató, mind a munkavállaló azonnali hatállyal felmondhat, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és súlyosan megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Rendkívüli felmondásra az azt kiváltó eseménytől számított 3 napon belül (de legfeljebb egy évig) kerülhet sor. Ha a munkáltató folyamodik a rendkívüli felmondás eszközéhez, a munkavállaló nem jogosult végkielégítésre. A tervezet egyben lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató és a szakszervezet a kollektív szerződésben határozza meg a rendkívüli felmondás eseteit. Súlyosbítja viszont a rendkívüli felmondás következményeit, hogy ha az jogellenesnek bizonyul; akkor úgy kell eljárni, mintha a munkaviszony rendes felmondással szűnt volna meg. Vagyis ilyenkor mindenképpen megszűnik a munkaviszony, csak felmentés és végkielégítés jár a munkavállalónak.

Munkakör, munkaidő

Nem tartalmazza a tervezet azt a jelenleg érvényben levő rendelkezést, miszerint a munkavállaló nem köteles teljesíteni azt az utasítást, amelynek végrehajtása egészségét és testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

A munkavállaló munkakörébe nem tartozó munkát csak különösen indokolt esetben köteles elvégezni (a jelenlegi Munka Törvénykönyvében csak az „indokolt esetben” jelző szerepel). Helyettesítés vagy más munkavégzés időtartama nem haladhatja meg – eltérő megállapodás hiányában – az évenkénti két hónapot. A jelenlegi szabályozás szerint ez az időtartam három hónap, de kivételesen ez hosszabb is lehet, ha azt rendkívüli körülmények indokolják, vagy ha a kollektív szerződés előírja.

A tervezet szigorúan szabályozza a munkaidőt a pihenőidő védelme jegyében, és jogszabályi eszközökkel próbálja meg korlátozni a túlmunkavégzést. Egyenlőtlen munkabeosztásnál sem lehet a munkaidő napi 10 óránál hosszabb (jelenleg 12 óránál nem lehet hosszabb, de ez a korlát nem vonatkozik a váltásos szolgálatra). A munkaidő eltérő beosztását egy héttel korábban kell közölni. A mostani törvény szerint két héttel korábban, legalább két hétre kell közölni a munkaidő beosztását, amely alól a kollektív szerződés kivételt tehet. Ez esetben lehetőleg három nappal előre kell közölni a munkaidő-beosztást.

A tervezet megszünteti a szombat és vasárnap jelenleg meglevő megkülönböztetését, s csak heti két pihenőnapról rendelkezik (aminek jelentőségét többek között a pihenőnapokon végzett túlmunka ellentételezésénél láthatjuk majd). Ugyanakkor hiányzik a jelenlegi szabályozásnak az a kikötése, hogy legalább havi egy pihenőnapnak mindenképpen vasárnapra kell esnie, továbbá, hogy a pihenőnapok nem vonhatók össze egészségre ártalmas munkahelyeken.

A munka befejezése és a másnapi munkakezdés előtt legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítania a munkáltatónak. Jelenleg is ez a szabály, de ugyanakkor a törvény felhatalmazza a kollektív szerződést, hogy egyes munkakörökre vonatkozóan ennél rövidebb, ám legalább 8 óra pihenőidőt biztosíthat.

A tervezet a munkaközi szünet tartamát felemeli 20-ról 30 percre.

A napi munkaidő a – készenléttől eltekintve – túlmunkával sem haladhatja meg a 10 órát.

Szigorítja a tervezet a túlmunkára rendelhetők körét: anya gyermeke 6 hónapos koráig beleegyezésével sem rendelhető túlmunkára. Továbbá gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa a gyerek 1 éves koráig csak baleset esetén vehető igénybe túlmunkára. Egészségre ártalmas munkakörben egyáltalán nem lehet szó túlmunkáról. Ugyanakkor számunkra teljesen érthetetlenül megszüntetni tervezik azt a jelenlegi rendelkezést, miszerint gyermekét nevelő anya a gyerek 6 éves koráig csak kivételes esetben rendelhető túlmunkára.

Túlmunka, szabadság

A túlmunka díjazása során megszűnik a szellemi és fizikai dolgozók eltérő szabályozása. Mindenkit megillet – választása szerint – ellenértékként a pénz vagy a szabadidő.

A túlmunkapótlék mértéke nem lehet kevesebb, mint 100 százalék.

A túlmunkáért adott szabadidő nem lehet kevesebb, mint a teljesített munkaidő (vagyis a túlmunkavégzésért járó szabadidőt ugyanúgy pótlékolva állapíthatják meg a kollektív szerződésekben, mint a pénzbeni ellenértéket. A túlmunkavégzésért járó szabadidőt a következő hónap végéig ki kell adni. A tervezet újra szabályozza a szabadságot is. A szabadság időtartama függetlenné válik a munkaviszonyban eltöltött évek számától. A szabadság tartama 20 nap, amely a 35. életévtől 25, a 45. életévtől 30 napra emelkedik.

A szabadság mellett a fiatalkorú munkavállalókat továbbra is megilleti pótszabadság, amelyeknek mértéke 16 éves korig évi 5 nap. (A mostani szabályozás szerint 16 éves korig 10, 16 és 18 között 5 nap jár a 18 év alatt munkát vállalóknak.) A tervezet nem szabályozza – mint a mostani törvény – a föld alatt dolgozók, a villamos-teherelosztók, a sugárzó munkahelyen dolgozók, a vezető állásúak, a bírók, ügyészek, művészeti dolgozók, tudományos munkatársak, újságírók, tanárok, óvónők, tanítók, tartós külföldi szolgálatot teljesítők, nyugdíjkorhatáron túl dolgozók pótszabadságát, hanem ezek rendezését a kollektív szerződések hatáskörébe utalja.

A szabadságot a munkáltató adja ki, de ezt kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére teheti. Megszűnik a jelenlegi szabályozás azon kikötése, miszerint a szabadság legalább kétharmadát egybefüggően kell kiadni.

Kártérítés

Újra szabályozni tervezik a kártérítési eljárást. Munkáltató munkavállalót 5000 Ft-ig kártérítésre kötelezhet. Az eljárási szabályokat ebben az esetben a kollektív szerződés szabályozza. Efeletti kárigényeket csak bíróság előtt lehet érvényesíteni.

Meg kívánják szüntetni a munkahelyi fegyelmi felelősségi rendszer és a fegyelmi eljárás szabályzását, továbbá a munkahelyi döntőbizottságokat. A munkahelyi döntőbizottságok megszűnésével már elsőfokon is rendes bíróság járna el a munkahelyi jogvitákban. Ugyanakkor, hogy elkerüljék a várható bírósági túlterhelést, intézkedni kívánnak arról, hogy a kollektív szerződés belső egyeztető eljárást írhasson elő. Erre vonatkozóan azonban részletesebb alapelvekről, szabályokról nem ismerhetjük meg a szakértők elképzelését.






























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon