A legjobb persze az lenne, ha egész Jugoszlávia gyorsan azonnal, ha kell, forradalmi úton demokráciává alakulna. Ez talán még visszafordulásra késztetné a délszláv népeket, megérné nekik, hogy lefelé fordítsák a fegyverek csövét. De még a megoldást nem hozó, taktikai fegyvernyugvás is jobb, mintha a belgrádi generálisok veszik kezükbe a kezdeményezést. Nekünk, magyaroknak, mindenképpen a demokráciáért küzdők mellett kell kiállnunk, ha az események tömeges vérengzéssé, népirtássá fajulnának, akár a jelenlegitől eltérő eszközökkel is.
Bízzunk azonban benne, hogy odaát jobbra fordulnak a dolgok, és mi magunk is forduljunk közelebbi, derűsebb tájak felé. Például itt, a Beszélőnél épp most leckéztettük meg saját kakukkfiókánkat. Mint kedves Olvasóink megbotránkozva tapasztalhatták, az elmúlt héten, pillanatnyi távollétünket kihasználva, egy szerkesztőségi kakukkfi, név szerint Könyves – valójában Könyves G. – László kísérletet tett rá, hogy kitúrjon bennünket rovatunkból. Megjárta azonban, mert visszatérvén lelepleztük és mi távolítottuk el Könyves G.-t.
Száll a kakukk…
E jelentéktelennek látszó szerkesztőségi incidenst csak azért említjük, mert hasonló eljárást szeretnénk kisgazda barátainktól is látni. Rendkívül lehangoló , hovatovább az egész magyar demokrácia jó hírét fenyegető fejleményekhez szolgáltatják a pártkereteket. Pallagi és Horváth József urak a nyugalmazott „harihármas” főnökök ugyancsak büszkék lehetnek ügynökükre, Szatmárira. A legjobb úton van, hogy egyszál magában teljesen dezorganizálja, szétzüllessze a legpatinásabb parlamenti pártalakzatunkat.
Helyesen nézve nem is perdöntő, mekkora a tényleges személyi átfedés dr. Torgyán és Szatmári között. A kisgazda elnökválasztás atmoszférájából, a kiszivárgott megnyilvánulásokból arra lehet következtetni, a pártküldöttek eljutottak oda, mindegy nekik dr. Torgyán avagy Szatmári áll eléjük. Csak ordítson jó nagyot a jussról, szidjon egy jó sort a kormányon meg a pártfőnökön, akik a semmiért veszik fel a nagy pénzeket.
A kisgazdáknál kialakult helyzet még Pallagi és Horváth uraknál is jobban mulattatná Marx Károlyt. Tőle tanultuk, hogy az emberek eszmékről, erkölcsökről, istenről, hazáról, családról papolnak, miközben a legbrutálisabb anyagi igények és érdekek mozgatják őket. Az egylövetű, reprivatizációs kisgazdapárt eddig nem is igen foglalkozott mással, mint a marxi tétel igazolásával. S az anyagi szükségletek szempontjából valóban mindegy is, vajon dr. Torgyán avagy Szatmári teljesíti-e „tudati visszatükrözésüket”.
A magyar demokrácia szempontjából azonban nem mindegy. Ha nem lehet e két személyt elválasztani, akkor talán az lenne a legjobb, ha mind a kettő levonulna a színről. A jóérzésű kisgazdák túl későn ébredtek. Kikelt a kakukktojás, a fióka túlnőtte társait, és immár magasba repülne. De még nem késő hátrakötni a szárnyait.
Kárpótlás
Amennyiben a kormány és vezető pártja politikájának középpontjában a gazdasági krízisből való minél gyorsabb kilábalás, nem pedig saját, kárpótlás által kialakítandó politikai bázisa állna, akkor a Torgyán-féle személyeknek jóval kisebb mozgástere nyílna a jelenleginél. Szép és helyes, hogy az MDF fintorog és úgy-ahogy el is határolja magát szövetségesének új vezérétől, de kétségtelen részfelelősség terheli a bőbeszédű rózsadombi parasztvezér felfuttatásában. Persze ahogy múlik az idő, a héten megszavazott – bár talán még újabb alkotmánybírósági vizsgára kényszerülő – kárpótlási törvény gyakorlati végrehajtása jobb belátásra téríti és az MDF felé közelíti majd a most Torgyán mögött sorakozókat. Ám még az is lehet, hogy ennél is tovább lendül majd az inga. Például az új kis- és középtulajdonosok – a keresztény nemzeti középosztály, ugyebár – akár még arra is rájöhetnek, hogy a liberálisok, a Fidesz és az SZDSZ által hirdetett gazdaságpolitika jobban megfelel nekik, mint párjótevőjüké, az MDF-é. S a titkos választás jótékony leple alatt rájuk szavaznak. Akkor majd Pozsgay Imre nyomán dr. Antall és dr. Kónya urak is megtanulják, hogy nálunk a hála nem politikai kategória.
A parlament végül is nem tűzte napirendjére társadalombiztosítási törvénycsomag egyetlen darabkáját sem a nyári rendkívüli ülésszakon. Bizony sokkal fontosabb a kárpótlás, az egyházi ingatlanok, az a sok szép beszéd, melyet a kormánypárti honatyáknak alkalma volt e kérdésekben elmondani, mint a nyugdíjak, szociális jövedelmek és az egészségügyi ellátás közeli jövője. A társadalombiztosítási alap tervezett bevételéből ugyan eddig az év minden hónapjában egy milliárd forinttal több maradt el, s ha nem más, ez a hiány figyelmeztetheti a kormányt, hogy hozzá kellene fogni a három éve halogatott TB-csomaghoz. De nem! Legalább őszig ismét elhalasztva.
Persze minden mindennel összefügg. A társadalombiztosítás reformjának késlekedése például a szakszervezeti, munkásérdekvédelmi bajokkal. Az egyik legfontosabb lépés ugyanis a társadalombiztosítás önkormányzata – a kormánytól és a parlamenti pártoktól való függetlensége – lenne. Ebben azonban döntő szerepet vinnének a munkavállalók szervezetei s azok csak nem tudnak igazán lábra kapni a nagy MSZOSZ terpeszkedő árnyékában. Most Palkovics Imre, az elgyötört és csalódott Munkástanács-vezér újította fel a szabad demokraták tavaly május végi parlamenti javaslatát a SZOT-vagyonról, amivel jelenlegi kezelőjének el kellene számolnia. Hiába akarták ezt a vagyont, érintetlenül egyben tartani, az új szakszervezetek is hiába hitték, ki tudják csiklandozni Nagy Sándorékból a saját működésükhöz szükséges részt, mindeddig nem sikerült. A legutóbbi vagyoni tárgyalások megint zátonyra futottak, az MSZOSZ továbbra is maga kívánja adagolni kistestvérek jussát. A pohár betelt, most a munkástanácsok szövetségének elnöke és a Liga fordultak a parlamenti pártokhoz. Az MSZP-nek nagyon nem tetszik ez a fordulat. Palkovics Imre tervezetét először „ismeretlen forrásból származónak” nevezte, utóbb pedig hevesen tiltakozott a csendben ötpártira apadó hatpárti tárgyalók támogató gesztusa ellen. Úgy tűnik, jó helyen tudják ezt a vagyont Nagy Sándor avatott kezében.
Hogy el ne felejtsük: közben feloszlott a Varsói Szerződés, a KGST, kivonult hazánkból a Vörös Hadsereg. Ezt azonban épp csak említjük. Megszoktuk már, hogy a nagy hírekből idő közben kis hírek lesznek.
- A hét üzenetei [6]