[1]
A múlt hét szombatján, már megszokottan viharos ülésén új pártelnököt választott a Kisgazdapárt Nagyválasztmánya. Torgyán József ez év január óta folyó kampánya célba ért: tavaly decemberi, átmenetinek bizonyult veresége után a csúcsra jutott – és azonmód megszelídült. Kedden, sajtóértekezleten ismertette jövőbeni elképzeléseit.
Ez a fordulat már régóta a levegőben lógott. Az idei áprilisi nagyválasztmányon a most menesztett vezetőség abban bízott, hogy a frissen elfogadott kárpótlási törvénnyel a hátuk mögött sikerül konszolidálniuk a pártot. Az azonban már akkor is világos volt, hogy a tagság elégedetlen az MDF-fel közösen kimunkált kompromisszummal. Az akkori pártvezetés már áprilisban is csak azzal tudta elkerülni a bukást, hogy ügyesen halogatták a személyi kérdések napirendre tűzését, majd amikor a vég elkerülhetetlennek látszott, híveikkel angolosan távoztak az ülésről. Még mindig reménykedhettek abban, hogy a kárpótlási törvény végrehajtásának megindítása majd leköti a tagság figyelmét, és végül megnyugszanak az elért eredményben. Az Alkotmánybíróság elutasító határozata azonban megpecsételte sorsukat. Az alkotmányellenesnek nyilvánított passzusok elfogadott módosításait, különösen a licitálásra vonatkozó paragrafust a nagyválasztmányi küldöttek a pártprogram elárulásának minősítették. Ezenközben Torgyán József sem tétlenkedett, és április óta most már társelnökként, szívós vidéki kampánykörutakon igyekezett ébren tartani és szítani az elégedetlenséget a törvénnyel és nem utolsósorban a pártja koalíciós partnereivel szemben. Még esetleges rendőrügynöki múltjának szellőztetése sem csökkentette, hanem inkább növelte népszerűségét. A kisgazdatagság, némi joggal, az MDF és a vele lepaktált pártvezetés olcsó manipulációjának tartotta ezt a félresikerült befeketítési kísérletet. Megválasztásakor a fellelkesült küldöttek még azt is elhitték Torgyánnak, hogy nem az volt ügynök, akit a vizsgálat gyanúba kevert, hanem az, akit nem. Úgy látszik, hogy ezt a menetet ő nyerte, még a nagy taktikusként számon tartott miniszterelnökünket is lefőzve. Addig ügyeskedett, míg József Attila halhatatlan soraira rácáfolva, kint is, bent is fogott egeret.
Persze elsősorban saját pártja tagságát ültette hintába. A nagyválasztmányon a küldöttek lelkesen ünnepelték azokat a képviselőket – köztük Torgyánt –, akik nemmel szavaztak a kárpótlási törvény licitálási paragrafusára, ezzel kis híján megbuktatva a kormányt, és ütemes „árulók, árulók” kiáltással űzték el a paragrafust megszavazókat. A felháborodás és a lelkesedés eme fennkölt pillanatában azonban elkerülte a figyelmüket, hogy a kisgazdaképviselők többsége viszont megszavazta a törvényt, ezzel megmentve a kormányt és a törvényt is, a licittel egyetemben.
Már nem oly vérmesen
Már hónapokkal ezelőtt sejteni lehetett, hogy ha Torgyán elnyeri a pártelnöki széket, korántsem tanúsít majd olyan vérmesen ellenzéki magatartást a kormánnyal és a koalícióval szemben, mint tette azt a partvonalra szorítva. A keddi sajtótájékoztatóján az újdonsült pártelnök már éppen hogy csak érintette a kárpótlás kérdését. Az már amolyan történelmi realitás, ami úgy sikerült, ahogy sikerült. Azután hallhattuk, hogy a tervezett árnyékkormány sem árnyékkormány, csak amolyan szakértői apparátus, amelyre minden modern pártnak szüksége van; hogy a jobboldali is csak úgy jobboldali, mint George Bush és Francois Mitterrand (aki tulajdonképpen szocialista), tehát lényegében centrum. Csak hát középen az MDF van, ezért tőle jobboldali, vagyis jobbközép. A koalíció pedig természetesen fennmarad; teljes az egyetértés a frakció jobboldaliságától elhatárolódó előző napi nyilatkozatával, és pártszakadás sem lesz. Viszont lesz harmadik évezredre készülő, modern polgári párt, és lesz új pártprogram.
Régi-új módszerek
Ettől kezdve egyre erősödött bennem az az érzés, hogy mindezt már hallottam valamikor. Az új elnök hosszasan ismertette azt a cselekvési programot, amelyet már az előző vezetés is a nagyválasztmány elé terjesztett áprilisban, kísértetiesen hasonló helyzetben, a kárpótlási törvény akkori változatának elfogadása után. Akkor Zsíros Géza beszélt arról, hogy a kisgazdapárt elsősorban a tulajdonosok pártja kell hogy legyen; hogy a külföldi kölcsönöket a bankrendszer átalakításával egyenesen a vállalkozóknak kell juttatni; hogy a nemzeti polgárságot előnyben kell részesíteni a külföldi befektetőkkel szemben; hogy új gazdasági programot kell kidolgozni, hiszen lezárult egy korszak, és a párt most már nem koncentrálhat egyedül a kárpótlás kérdésére. És emlékezetem szerint Oláh Sándor akkori főtitkár vetette fel az ötletet, hogy a pártnak ki kell építenie a kárpótlási bizottságok országos hálózatát a kárpótlási törvény végrehajtásának elősegítésére és ellenőrzésére.
Mindezt hallhattuk az új elnök keddi sajtótájékoztatóján is. Vagyis a régi vezetés ment, de a programjukat a nagy sietségben ottfelejtették. És most már akár meg is nyugodhatunk. Dehogy akarta Torgyán felrúgni a koalíciót, felforgatni az országot, dehogy akart ő patakvért meg hasonló rémisztő dolgokat. Nem akart ő semmi mást, csak egy kicsivel több hatalmat.
Torgyán szemmel láthatóan pontosan ugyanúgy próbálja konszolidálni a párt belső viszonyait, ahogyan azzal elődei sikertelenül próbálkoztak. Azzal a különbséggel, hogy a mostani kárpótlási törvény még kevésbé elfogadható a tagság számára, mint az előző. Ezért érthető az a törekvése, hogy új posztján további hatalmi-kormányzati pozíciók megszerzésével akarja kárpótolni a kárpótlás miatt elégedetlen kisgazdákat, s visszaadni kisebbségi komplexusokkal viaskodó pártja öntudatát. De vajon meddig fogja ebben követni a tagság, amelyik a nagyválasztmányon talán másképp értékelte az elhangzottakat? Az első földárverésekig? És vajon most kiszorított, de a harcot nyilván fel nem adó ellenfelei nem fogják-e megvádolni azzal, hogy mégis összejátszott a miniszterelnökkel, aki látva, hogy Torgyán elnökké választását nem lehet elkerülni, és hogy csak ő tudja a kárpótlási törvényt a tagságnak „beadni” – leállította a kisgazdavezér múltjának teregetését? És végül: vajon mi lesz akkor, ha az új kárpótlási törvény is alkotmányellenesnek bizonyul? Ja, igen. Majd jön Romhányi, és lesz patakvér.
- Belföld [6]