Pro memoria
Özvegy Jordáky Lajosné Nagy Mária, aki férje halála után többfelé hasztalan kísérletet tett, hogy Jordáky Lajos könyvtárát akár alapítványként, akar más formában közgyűjteményként a köz – pontosabban: a társadalomtudományi kutatások – javára hasznosítsa, 1990. július 28-án kelt végrendeletében az Erdélyi Múzeum-Egyesületet tette meg általános örökösévé, azzal a kikötéssel, hogy Jordáky Lajos könyvtárát eredeti helyén egységes állagként megőrzi, azt rendezi és a kutatás szolgálatába állítja.
Jordáky Lajos könyvtára egy élet gyűjtőmunkája eredményeként jött létre, számos, az erdélyi munkásmozgalomra vonatkozó – egy-egy esetben egyedülálló – kiadványa és folyóirat-gyűjteménye mellett gazdag társadalomtudományi és színháztörténeti vonatkozású anyagot foglal magába. Az ország határain túlhaladó értéket az ad neki, hogy Jordáky Lajos élete folyamán állandó kapcsolatban volt az európai szociáldemokrata pártokkal, az angol labourista párttal, amelyek állandóan gondoskodtak a könyvtár további gyarapításáról. Lényegében a többnyelvű anyagot magába foglaló könyvtár jórészt a nyugati szociáldemokrácia számon tartott adományának is tekinthető.
A Jordáky-ház – azon belül az Erdélyi Múzeum-Egyesületre hagyományozott házrész – tulajdonjogi viszonyai a következők. Idősebb Jordáky Lajos nyomdász halála után házát két fia, Lajos és Béla egyenlő arányban örökölte. Jordáky Lajos, a könyvtár tulajdonosa halála után az ő fél házrészén, fele-fele arányban felesége és öccse: Jordáky Béla osztozott. Így a ház egynegyed része Jordáky Lajosné tulajdona lett – ezt örökölte az Erdélyi Múzeum-Egyesület –, a ház 3/4 része pedig Jordáky Béláé, akinek a kitelepedése után házrésze átszállott az államra. Ennek következtében az állam 3/4 részben tulajdonosa a háznak. A fennálló gyakorlat szerint Jordáky Lajosné, a tulajdonát képező 1/4 házrész mellett, bérlőként tovább használta az addig is ténylegesen lakott, de az államra átszállt helyiségeket is. A ház maga osztatlan tulajdonban van.
Előzetes megbeszéléseink során özvegy Jordáky Lajosné beleegyezett abba, hogy a saját tulajdonát képező lakásrészt meghaladó helyiségeket, amelyeket ő bérelt, vegyük át, és kérjük a város vezetőségét, hogy a lakás melletti másik két szobára adjon kiutalást, mert úgy nézett ki, hogy az megüresedik. A kérvényt a polgármesteri hivatal 1990. május 31-én 11854. sz. alatt iktatta, de nem méltatta válaszra.
A végrendelet értelmében az Erdélyi Múzeum-Egyesület lett az örököse a Hasdeu (volt Kőkert) utca 39. sz. egykori Jordáky-ház egynegyedének, a lakásban levő könyvtárnak, ingóságoknak (a joggyakorlat alapján igényt tart az örökhagyó által bérelt helyiségekre is) és egy szilágysomlyói háznak és teleknek.
Miután 1990 őszén Jordáky Lajosné meghalt, örökösként jelentkezett egy Gáspár Ferenc nevű nyugdíjas belügyi alezredes, aki szintén egy végrendeletre hivatkozott, és mivel megszerezte a lakás kulcsait, birtokon belül nem volt hajlandó az Erdélyi Múzeum-Egyesület megbízottjait beengedni a lakásba. Ezalatt oda kétszer betörtek, a rendőrség is kiszállt állítólag, és a lakásból számos értékes ingóság eltűnt. A hagyatéki tárgyaláson kiderült, hogy Gáspár végrendelete érvénytelen, ezért többszöri tárgyalás után, 1991. június 14-én egyezséget kötöttünk Gáspárral, aki egy hétre az egyezség után, átadta az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek a lakást.
Ezt megelőzően azonban Gáspár Ferenc május 13-án eljuttatta hozzánk a Regia autonoma de administrare a fondului locativ Cluj 54250/7.05.1991. sz. felszólítását, hogy az ingatlanban levő könyveket szállítsuk el, mert a lakást más családnak utalták ki. Később Gáspár Ferenc azt is közölte velünk, hogy idézést kapott egy kilakoltatási perre. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ilyen idézést nem kapott. Június végén viszont jelentkezett az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél egy Ion Mihut nevű személy, aki arra hivatkozott, hogy nincs lakása, április 1-je óta azonban fizeti a lakbért özvegy Jordáky Lajosné egykori lakásáért, mert a polgármesteri hivatal kiutalta neki a lakást, és erre szerződése van. (Gáspár Ferenc szerint az illető rendőr alezredes vagy ezredes, a Vágóhíd téren a B blokkban lakik, és a rendőrségen belül állítólag ő foglalkozik a lakáskiutalásokkal.) Megpróbáltuk megértetni Ion Mihutcal, hogy a Jordáky-ház 1/4-e magántulajdon, arra senki sem adhat neki kiutalást, az örökhagyó által bérelt lakásrészre pedig a fennálló joggyakorlat alapján igényt tartunk. Különben is folyamatban van ellenünk egy kilakoltatási per, addig, amíg abban nincs jogerős ítélet, nem vagyunk hajlandók egyetlenegy helyiségből sem kimenni.
Tegnap, 1991. július 4-én azonban négy személy letörte a lakatot, behatolt a lakásba, és ott hosszabb ideig tartózkodott, anélkül hogy bennünket értesítettek volna. Magánlaksértésért azonnal feljelentést tettünk a rendőrségen, és fenntartottuk a jogot, hogy amennyiben azt észleljük, hogy a lakásból hiányzik valami, a feljelentést kiegészítjük.
Ma ismét értesítettek, hogy öt férfi ismét leverte a lakatot, és behatolt a lakásba. Azonnal felmentünk, és felszólítottuk a behatolás értelmi szerzőjét, Mihut Iont, mutassa fel azt a hivatalos iratot, amelynek alapján ő behatolt a lakásba. Ion Mihut a lakbérleti szerződést mutatta fel, majd miután azt nem fogadtuk el, a fennebb már említett 1991. május 7-i 54250. számú felszólítást szedte elő. Kijelentettük, hogy csak jogerős bírói ítélet alapján vagyunk hajlandók a bérelt házrészből kiköltözni, mindaddig pedig minden behatolási kísérletet magánlaksértésként feljelentünk a rendőrségnél.
Meggyőződésünk szerint Ion Mihut mindenáron be akar jutni a lakásba, abban a reményben, hogy mire megjelenik az állami ingatlanokra vonatkozó törvény, ő bérlőkent, elővételi jogán olcsón megszerezze a ház államosított 3/4 részét.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület különleges felelősséget érez, hogy mint örökös ezt a hagyatékot méltóképpen kezelje, és eleget tehessen vállalt kötelezettségeinek. Tennie kell ezt annál is inkább, mert amint említettük, a Jordáky-könyvtár nemzetközileg számon tartott értéke a hazai könyvállománynak, és létrehozója az európai szociáldemokrata-labourista mozgalomnak; olyan személyisége, aki éppen emiatt szembekerült a sztálinista diktatúrával, és megjárta annak börtöneit. Jordáky Lajos személye és hagyatéka iránt gyakori külföldi érdeklődés nyilvánul meg, és egyesületünk felelősséget érez, hogy a hagyaték és megmentése helyzetéről mind a hazai, mind a külföldi hírközlő szerveket tájékoztassa.
Kolozsvárt, 1991. július 5-én
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége
- Külföld [5]