NINCS SZÜKSÉG HABOZÁSRA, hogy elébe merjünk vágni a történelem ítéletének 1978 ama októberi napja örömnap volt, legalábbis a lengyelek számára, mert kardinálistársai e napon ültették a „szláv népek közepéből Péter székébe” Karol Wojtylát. Őnélküle a titkosrendőrség hosszabb ideig zaklatta volna a Szolidaritás szakszervezetet és gdanski hőseit. Őnélküle a lengyelek nem lehetnének annyira büszkék, hogy önerejükből vívták ki a szabadságot.
Mindebben nyilván van némi túlzás, mert a kommunista rezsim végéhez a lengyel értelmiségiek is hozzáadták a magukét, meg az orosz Gorbacsov, és a Helsinki Záródokumentummal útjára bocsátott – és egész Kelet-Európára kiterjedő – reformfolyamat is. A varsói pontifex azonban – tisztelet nélkül szólva – honfitársainak legjobb és leghatékonyabb Public Relation embere volt.
Visszatérve Rómába a negyedik honi látogatásról, Karol Wojtylát, a hit szigorú őrét, a lengyel hazafit, különféle gondok gyötörhetik. A legnagyobb, hogy a lengyelek nem – vagy nem teljesen – alkalmasak a nekik szánt szerepre. Bár a pápa ezt expressis verbis nem jelentette ki, szemlátomást abban a reményben utazott a szülőföldre, hogy az istentelen és embergyűlölő diktatúrák letűnése után, a nagy megújulás során a lengyelek bebizonyítják, hogy ők az élcsapata a legjobb értelemben vett keresztény katolikus társadalomnak. Ők tárják Európa népei – nem utoljára nyugat-európai népei – elé, hogy az „értelmetlenség uralmának” nem okvetlenül kell és szabad nyílegyenesen a lélektelen materializmus uralmába torkollni.
Akiknek része volt a kitüntetésben, hogy egy nyugati kormányfő oldalán hallgathassa, miként értelmezi világképét II. János Pál, nem katolikusként is megőrzi nagyrabecsülését gondolkodásának egyenessége miatt. (Az írást közlő Die Weltwoche svájci újság, de Klaus Bölling, a szerző német, Schmidt kancellár egykori sajtófőnöke – a ford.) A külön kihallgatás résztvevőjének persze az is megragadt az emlékezetében, hogy a pápa, épp egyenessége miatt, olykor beletéved a gondolati igénytelenség tartományaiba. Felfogása szerint hazájában – amelyet két évszázadon át idegen hatalmak zaklattak, azután pedig a hon félresikerült gyermekei – a politikai, demokratikus emancipációt előzze meg az erkölcsi megújhodás. Nagy önbizalmú lengyel egyháziak kimondták már minden feszengés nélkül, s jó adag intellektuális fölényérzettel: új misszióra készülnek a rothadó Európa „permisszív társadalmának” átalakítására.
Nem másra gondolt II. János Pál sem, kijelentvén: „a lengyelek lehetnek a fogyasztói társadalom részei, és akkor ott a legutolsó helyet foglalják el, de döntően hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy ismét fölfedeződjenek Európa nagy, mély, eredeti tradíciói. Ugyanakkor példát adhatnak kontinensünknek, hogy milyen legyen a szabad piac és a szolidaritás egysége.” Ez példa az egyszerű gondolkodásra, amelynek átvételére kész a pápa államfővé előlépett védence, ámbár úgy fest, az utóbbi időben kételyek támadnak Lech Walesában, hogy a lengyeleknek, úgy is mint isten választott népének csakugyan erkölcsre kell-e tanítani közeli és távoli szomszédait.
Petrusz örököse szemlátomást nem veszi észre – vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja –, hogy a több mint 40 évi kommunista uralom az ő lengyeljeinek lelkületét is átalakította, és a velük született szabadságszeretet ellenére, a végre elnyert szabadságon nemcsak valami szellemi értéket szeretnének érteni. Zokon akarja venni tőlük, hogy földi javak után sóvárognak, s ezeknek szerzése, élvezése nem teszi őket tompa materialistává. Európa felé ugyan sok lengyel venné útját, de nem katolikus üdvhozóként. Az üdvözítő megbízatással nehezen illene is össze, hogy – amiként lengyel források tudatják – a terhességmegszakítások a pápa hazájában alig valamivel alacsonyabbak, mint a régi NDK-ban.
Kevéssé valószínű, hogy Wojtyla pápa az efféle jelenségek okainak kutatásakor – az istentiszteletek látogatásában való buzgóság csökkenése is idetartozik – más okokra is lel, mint az „ő” lengyeljeinek megfertőzésére. A fertő és forrása természetesen a nyugati társadalom, amely úgy látszik, nem sokat törődik a hivatalos egyház parancsolataival. Csakhogy sok lengyel, aki hazájának modernizálásáért és európaizálásáért küzd, Európa nyugati felében semmiképp sem a „gonosz egy másik birodalmát” látja. Persze az árnyoldalak előtt sem hunynak szemet, nagyon is jól felismerik, hogy a piacgazdaság a szociális kötelmekre, sőt a progresszív katolikus társadalmi tanokra is fütyül.
De a Vatikánban lévő nagy honfitársuknál élesebben gondolkodva, tudják, hogy a Nyugat pluralisztikus társadalmi rendje a lengyeleknek inkább való, mint valamilyen katolikus rendi állam, amelyben majdan a klérus döntene arról, melyik politika istennek tetsző, és melyik az ördögé. A pápa szeretné az „ő” lengyeljeit a világegyház elitjének látni. De a lengyelek úgy érzik, bármily megtisztelő is egyeseknek a pápai megbízatás, erre nem rátermettek. Kísértésnek sincsenek kitéve. A pápa csalódást érezhet. Lengyelország európai barátai – akikben inkább félelmet keltett állam és egyház szimbiózisa – inkább a fordítottját érzik.
Die Weltwoche (Svájc)
NAVARRO VALS, A VATIKÁNI SZÓVIVŐ július közepén megerősítette: a pápa az utolsó simításokat végzi az egyházi morálról szóló, sokaktól várt, némelyektől félt íráson. (…) A Vatikánban sem tudja a kardinálisok és prelátusok többsége, hogy mi lehet olyan izgalmas egy pápai morálenciklikában. A pápa feltehetőleg „a bűn ellen lesz”, mondják kissé pongyolán, és, hogy az mi, tudják nagyon jól. Aligha gondolja bárki is, hogy az abortusz újabb elátkozása csökkenteni fogja a terhességmegszakítások számát Lengyelországban, a pápa szülőhazájában, avagy, hogy Dél-Európa katolikus országaiban a pornográfiával kapcsolatos lazaság, netán a házastársi félrelépés érezhetően csökkenne. Éppoly kevéssé tartanak attól, hogy a jólét övezetének, Európának és Észak-Amerikának a nagykorú katolikusai eltévelyednének az Anyaszentegyháztól a szigorú etikai irányvonal miatt. Az elvek legyenek helyénvalóak, vélik az apostoli palotában, a nyers valóság készteti az embereket rá, hogy engedjenek az elvekből. (…) Épp most omlott össze egy ideológia, amely „új embert” akart teremteni, mondogatják a prelátusok. Az egyház kitart a „régi Ádámnál” és a „régi Évánál”, mert hisz benne, hogy a feszültség a „morál és az emberi hajlamok között – nevezzék bár eredendő bűnnek vagy Concupiscentiának, paráznaságnak” – elviselendő; sem az egyik, sem a másik oldal javára nem oldható fel.
(…) Annál nagyobb helyeslés fogja II. János Pál enciklikáját fogadni, minél meggyőzőbb teológiai bizonyítást tartalmaz. Egy pontot illetően különösen nehéz dolga lesz a pápának, amely pontot sokak keserűségére, huzamosabb ideje kapcsolatba hozzák a katolikus morállal: ezek a szexualitás kérdései, közelebbről a fogamzásgátlók és a születésszabályozás kérdései. VI. Pál pápa 1968-as morálenciklikája óta – „Humanae vitae; az emberi élet továbbadásáról” –, amelynek verdiktje a „mesterséges” fogamzásszabályozás ellen emel szót, nincs az egyházban egység, a nézetek összecsapnak. Egy kisebbség a pápával együtt úgy gondolja, minden nemi aktus, ami kizárja az élet továbbadását, „magánvalóan rossz”. A püspökök és teológusok többsége nem osztja ezt a nézetet, jóllehet húsz év óta a legfelsőbb áldás növeli a tekintélyét, jóllehet, a pápa és a kúria sokféle módon – és masszívan – rájuk akarja oktrojálni ezt a nézetet. II. János Pál nagyon csalódott lenne, ha némely bíborosok és püspökök szívébe tekinthetne. Új teológiai felismerések az embernek az élet továbbadásával kapcsolatos „természetes” vagy „mesterséges” beavatkozásáról meg a lelkiismeret az erkölcsi erők jelentőségéről nem várhatóak.
II. János Pál mégis szükségesnek tartja, hogy még egyszer előadja mindezt. Ennek formája „enciklika” lesz, „körirat”, ami a teológiai besorolás szerint nem kell hogy a csalhatatlanság igényével felruházva legyen. Egyesek állítólag olyasmit hallottak, hogy II. János Pál a dogma rangjára kívánja emelni az erkölcsi tanítást. Ez veszélyes, félreérthető játék volna. Az az elképzelés húzódik meg mögötte ugyanis, hogy ha a hívők nem szívlelnek meg egy enciklikát, akkor arra egy dogmát kell „teríteni”. Gyermekes elképzelés volna ez. A kötelező erejű egyházi tanítás szerint, helytelen a „Doctrina de fide vei moribus”-t, a „hitről és az erkölcsről való katolikus tanítást” egérfogónak nézni, amely fogva tartja dogmatikus dróthuzalaiban a katolikusokat, s a többi keresztény a fejét csóválja közben, ennyi értelmetlenség láttán. A szabadságnak és a lelkiismeretnek nincs kisebb értéke a katolikusok szemében sem, mint másokéban.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A MEG NEM SZÜLETETT GYERMEK fogalma megtévesztő és értelmetlen fogalom. A megtermékenyítés és a sikeres nidatio után az emberi sejt az első három hónapban embrióvá, utána foetussá fejlődik. A Brockhaus definíciója szerint a gyermek: „ember a születéstől a nemi érésig”. A nagy Larousse azt írja, hogy a gyermekkor: „periode de la vie humaine qui va de la naissance a l’adolescence”. Sem az embriót, sem a foetust nem lehet tehát gyermekként meghatározni. A foetus a törvény szerint csak akkor örökölhet, ha élve és életképesen megszületett (vivant et viable).
Az embert tehát csak a születés után lehet gyermeknek tekinteni. Meg nem született gyermekről beszélni nem lehet: ilyen nincs. Következésképp nem lehet beszélni a meg nem született gyermek meggyilkolásáról sem. A megszületés után megölt gyermek infanticide – gyermekgyilkosság – áldozata; a „Code penal” ezt eleve így tartotta nyilván. Az embriológia és az interuterin fejlemények ismerete jót tenne némely embernek. Az elhajlást semmi esetre sem lehet gyilkosságnak beállítani, mert az egyik esetben a születés előtti embrió vagy foetus a beavatkozás tárgya, a másik esetben a születés utáni gyermek. E fogalmakat rendszerint tudatosan keverik össze érzelmi, irracionális és egész biztosan demagógikus okokból. A nép úgynevezett egészséges ösztönére próbálnak hatni, teljesen világos céllal: hogy a terhességüket megszakító asszonyokat és a megszakítást elvégző orvosokat bűnözővé és bűnbakká bélyegezzék. Evvel azonban sem az asszonynak, sem a gyermeknek nem segítenek.
Ha valaki a gyermekek javát és életét komolyan támogatja, az harcol a gyermekmunka, a gyermekprostitúció, a gyermekek ellen hozott halálos ítélet ellen. A „pro Life” mozgalom hívei azonban nem a gyermek védelméért, hanem az asszonyok ellenőrzéséért küzdenek, a szexualitás, tehát a férfiak ellenőrzéséért is. Márpedig aki a legintimebb szférát, azaz a szexualitást a maga uralma alá hajtotta, az maga az ember fölött szerezte meg a hatalmat. Erről van szó, és semmi másról! Ezt igazolja minden diktatúra, amely szex-, nő- és emberellenes. Legyen ellenőrizhető a nő képessége, hogy gyermeket (nem foetust) szül, mi több: legyen dirigálható, szüljenek sok gyereket), a példa: Románia; szüljenek keveseket, példa: Kína. Egy adag rasszizmus mindig a történethez tartozik. Nem az asszonyról van szó, még kevésbé a gyermekről, aki csak a statisztikák szereplője. A hatalomról van szó! A fogalmakat összezavaró és demagóg jelszavakkal megkísérli hatalmi igényeit kielégíteni egy rendszerint konzervatív kisebbség. Az efféle beszédeknek és ítélkezéseknek a humanizmushoz, amivel szívesen ékeskednek, semmi közük. Mert ha valakinek igazán az ember fontos, az, tiszteli a szabad és személyes döntést, még ha nő hozza is!
Tageblatt (Luxemburg)
A pápalátogatás mint természeti katasztrófa
Szemelvények a magyar sajtóból
Júl. 30. Magyar Hírlap
Ki, hol várja majd II. János Pált?
A pápa és kísérete egészségügyi ellátását a „VIP-team” végzi majd, több százezer hívő ellátására többlépcsős rendszert dolgoztak ki, amely a szektoroktól a kórházakig tart. Az érintett intézményekben a látogatás idején szabadságolás tilalom lesz.
Júl. 31. Népszabadság
Nem lesz fokozott készültség a rendőrségnél a pápalátogatás miatt – cáfolta kedden az MTI érdeklődésére a rendőrségi szóvivő az egyik napilap értesülését. Suha György elmondta: a megjelent hírrel ellentétben nem augusztus 1-jétől, hanem 10-étől lesz érvényes az a rendszabály, hogy csak parancsnoki engedéllyel lehet szabadságra távozni. Augusztus 16. és 20. között pedig nem lehet kivenni a szabadnapokat.
Júl. 31. Magyar Hírlap
Pápalátogatáskor talpon a BRFK
Mindazokat az útvonalakat, amelyeken a vendég gépkocsija mozog, érkezése előtt legalább egy órával lezárják. Ilyen intézkedésre egyebek mellett a Ferihegyi repülőtérre vezető úton, a Várban, a Bazilika környékén, a Népstadionnál és a Gyimesi úti szállás környezetében kell számítani. A rendezvények helyszínein még ennél is szigorúbb rezsim lép életbe, hiszen a rendőrök már két órával az esemény előtt megállítják a forgalmat.
A BRFK állománya azonban kevésnek bizonyulna, ezért sorkatonák, határőrök és néhány megyéből nyomozók is segítenek nekik. Ők egyébként polgári ruhában a hívők között teljesítenek szolgálatot.
Aug. 6. Népszabadság
Példátlan biztonsági intézkedések
Augusztus 16-án, II. János Pál érkezésekor Ferihegy I. délelőtt fél tíz és tizenkét óra között nem fogad és nem indít járatokat. (Ugyanez igaz 20-án délután háromnegyed négy és fél hat között induló és érkező gépekre is.) A pápalátogatás alatt ugyanazok a szigorú intézkedések lépnek életbe a Ferihegy 1-es terminálon, mint amilyenekkel az Öböl-háború idején találkozhattak az érdeklődők. Azaz, Ferihegy I. területére csak azok léphetnek be, akiknek érvényes menetjegyük van. A kocsikat és az érkezőket átvizsgálják.
Aug. 6. Magyar Hírlap
A biztonsági intézkedések része, hogy a belügyminiszter II. János Pál látogatása idejére lőfegyver-viselési tilalmat rendelt el. Azokban a megyékben pedig, ahol a pápa megjelenik, illetve amelynek területe felett elrepül, vadászni sem lehet majd.
A közutakon szintén jelentős korlátozásokra kell számítani: ahol a pápát szállító gépkocsioszlop elvonul, az utakat már érkezése előtt egy órával lezárják a forgalom elől.
A pápa Budapest és Esztergom között a Dunán utazik, ezért augusztus 16-án hajózási tilalom lesz, amikor a budapesti alsó rakpartot is lezárják.
Aug. 10. Magyar Hírlap
Pápalátogatás: ha kell, lezárják akár az egész fővárost
Az istentiszteletekre nem lehet nagyobb csomagot, botot, esernyőt, üveges italt, de még nagyobb méretű rádiót sem bevinni. Akinél ilyen van, azt nem fogják a szektorokba engedni, mert a tiltott tárgyak megőrzését a rendőrség nem vállalhatja.
A látogatókat és poggyászaikat egyébként valamennyi bejáratnál szigorú vizsgálatnak vetik alá. A nézőknek külföldi rendőrségektől kapott mágneskapukon kell átmenniük, és meg kézi fémkeresőkkel is ellenőrzik a belépőket. Akiket persze kizárólag akkor bocsátanak be, ha érvényes meghívóval rendelkeznek.
Az igazgatásrendészet is készült. Jó ideje fokozott aktivitással lépnek fel az engedély nélkül itt tartózkodó külföldiekkel szemben, s akit indokolt, azonnal kiutasítanak.
Augusztus 13. Közélet
Máriapócson megtartották a főpróbát
A közbiztonság érdekében 500 rendőrt vezényelnek a községbe.
Szigorított ellenőrzés a határokon
Szigorított forgalom-ellenőrzést vezetett be tegnap a határőrség, a Vám- és Pénzügyőrséggel szoros együttműködésben. Az intézkedést a közelgő pápalátogatás és a növekvő fegyvercsempészet indokolja. A pápalátogatás miatt a tranzitutasoknak forgalomelterelésre kell majd felkészülniük.
Szombathely és Kőszeg között viszont reggel 5-től délután fél hatig közvetlen vonatközlekedés nem lesz.
Augusztus 13. Népszabadság
Szentmise csukott ablakokkal
A misék idején csak az ott lakókat engedik be az Andrássy és a Dózsa György úti házakba, ahol minden lépcsőház előtt rendőr posztol majd, hogy illetéktelenek ne juthassanak be a „kritikus” zónába. Ezenkívül a lakók kötelesek a rendezvények alatt a pápa útvonalára néző ablakaikat csukva tartani.
Augusztus 13. Magyar Hírlap
A Belügyminisztérium illetékese kérdésünkre elmondta: egyetlen főkapitány sem hozhat az állampolgári jogokat korlátozó rendelkezést, itt azonban másról van szó. Ám a törvényes rend fenntartása a rendőrség kötelessége, ennek érdekében pedig megtehet bizonyos intézkedéseket. Adott esetben igazolásra szólíthat fel, korlátozhatja mozgásszabadságunkat, ellenőrizhet veszélyesnek minősíthető épületeket vagy éppen lezárhat utakat…
Augusztus 14.
Lapzártánk – szerdára virradó – éjszakáján észrevettük, hogy szerkesztőségünk környékéről (Rákóczi tér, József utca) eltűntek a lányok. Érdeklődő munkatársunkat az Országos Rendőr-főkapitányság főügyelete a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz, ez a VIII. kerületi kapitánysághoz irányította. Itt annyi felvilágosítást kaptunk, hogy az éjszaka folyamán volt rendőri akció. Hogy a szokatlan fellépés – lapunk indulása óta az említett utcák még sosem voltak üresek – összefügg-e a pápalátogatással, az ügyeletes rendőr zászlós nem adott felvilágítást.
- Belföld [5]