Skip to main content

Sajtózsemle

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


NINCS SZÜKSÉG HABOZÁSRA, hogy elébe merjünk vágni a történelem ítéletének 1978 ama októberi napja örömnap volt, legalábbis a lengyelek számára, mert kardinálistársai e napon ültették a „szláv népek közepéből Péter székébe” Karol Wojtylát. Őnélküle a titkosrendőrség hosszabb ideig zaklatta volna a Szolidaritás szakszervezetet és gdanski hőseit. Őnélküle a lengyelek nem lehetnének annyira büszkék, hogy önerejükből vívták ki a szabadságot.

Mindebben nyilván van némi túlzás, mert a kommunista rezsim végéhez a lengyel értelmiségiek is hozzáadták a magukét, meg az orosz Gorbacsov, és a Helsinki Záródokumentummal útjára bocsátott – és egész Kelet-Európára kiterjedő – reformfolyamat is. A varsói pontifex azonban – tisztelet nélkül szólva – honfitársainak legjobb és leghatékonyabb Public Relation embere volt.

Visszatérve Rómába a negyedik honi látogatásról, Karol Wojtylát, a hit szigorú őrét, a lengyel hazafit, különféle gondok gyötörhetik. A legnagyobb, hogy a lengyelek nem – vagy nem teljesen – alkalmasak a nekik szánt szerepre. Bár a pápa ezt expressis verbis nem jelentette ki, szemlátomást abban a reményben utazott a szülőföldre, hogy az istentelen és embergyűlölő diktatúrák letűnése után, a nagy megújulás során a lengyelek bebizonyítják, hogy ők az élcsapata a legjobb értelemben vett keresztény katolikus társadalomnak. Ők tárják Európa népei – nem utoljára nyugat-európai népei – elé, hogy az „értelmetlenség uralmának” nem okvetlenül kell és szabad nyílegyenesen a lélektelen materializmus uralmába torkollni.

Akiknek része volt a kitüntetésben, hogy egy nyugati kormányfő oldalán hallgathassa, miként értelmezi világképét II. János Pál, nem katolikusként is megőrzi nagyrabecsülését gondolkodásának egyenessége miatt. (Az írást közlő Die Weltwoche svájci újság, de Klaus Bölling, a szerző német, Schmidt kancellár egykori sajtófőnöke – a ford.) A külön kihallgatás résztvevőjének persze az is megragadt az emlékezetében, hogy a pápa, épp egyenessége miatt, olykor beletéved a gondolati igénytelenség tartományaiba. Felfogása szerint hazájában – amelyet két évszázadon át idegen hatalmak zaklattak, azután pedig a hon félresikerült gyermekei – a politikai, demokratikus emancipációt előzze meg az erkölcsi megújhodás. Nagy önbizalmú lengyel egyháziak kimondták már minden feszengés nélkül, s jó adag intellektuális fölényérzettel: új misszióra készülnek a rothadó Európa „permisszív társadalmának” átalakítására.

Nem másra gondolt II. János Pál sem, kijelentvén: „a lengyelek lehetnek a fogyasztói társadalom részei, és akkor ott a legutolsó helyet foglalják el, de döntően hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy ismét fölfedeződjenek Európa nagy, mély, eredeti tradíciói. Ugyanakkor példát adhatnak kontinensünknek, hogy milyen legyen a szabad piac és a szolidaritás egysége.” Ez példa az egyszerű gondolkodásra, amelynek átvételére kész a pápa államfővé előlépett védence, ámbár úgy fest, az utóbbi időben kételyek támadnak Lech Walesában, hogy a lengyeleknek, úgy is mint isten választott népének csakugyan erkölcsre kell-e tanítani közeli és távoli szomszédait.

Petrusz örököse szemlátomást nem veszi észre – vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja –, hogy a több mint 40 évi kommunista uralom az ő lengyeljeinek lelkületét is átalakította, és a velük született szabadságszeretet ellenére, a végre elnyert szabadságon nemcsak valami szellemi értéket szeretnének érteni. Zokon akarja venni tőlük, hogy földi javak után sóvárognak, s ezeknek szerzése, élvezése nem teszi őket tompa materialistává. Európa felé ugyan sok lengyel venné útját, de nem katolikus üdvhozóként. Az üdvözítő megbízatással nehezen illene is össze, hogy – amiként lengyel források tudatják – a terhességmegszakítások a pápa hazájában alig valamivel alacsonyabbak, mint a régi NDK-ban.

Kevéssé valószínű, hogy Wojtyla pápa az efféle jelenségek okainak kutatásakor – az istentiszteletek látogatásában való buzgóság csökkenése is idetartozik – más okokra is lel, mint az „ő” lengyeljeinek megfertőzésére. A fertő és forrása természetesen a nyugati társadalom, amely úgy látszik, nem sokat törődik a hivatalos egyház parancsolataival. Csakhogy sok lengyel, aki hazájának modernizálásáért és európaizálásáért küzd, Európa nyugati felében semmiképp sem a „gonosz egy másik birodalmát” látja. Persze az árnyoldalak előtt sem hunynak szemet, nagyon is jól felismerik, hogy a piacgazdaság a szociális kötelmekre, sőt a progresszív katolikus társadalmi tanokra is fütyül.

De a Vatikánban lévő nagy honfitársuknál élesebben gondolkodva, tudják, hogy a Nyugat pluralisztikus társadalmi rendje a lengyeleknek inkább való, mint valamilyen katolikus rendi állam, amelyben majdan a klérus döntene arról, melyik politika istennek tetsző, és melyik az ördögé. A pápa szeretné az „ő” lengyeljeit a világegyház elitjének látni. De a lengyelek úgy érzik, bármily megtisztelő is egyeseknek a pápai megbízatás, erre nem rátermettek. Kísértésnek sincsenek kitéve. A pápa csalódást érezhet. Lengyelország európai barátai – akikben inkább félelmet keltett állam és egyház szimbiózisa – inkább a fordítottját érzik.
Die Weltwoche (Svájc)


NAVARRO VALS, A VATIKÁNI SZÓVIVŐ július közepén megerősítette: a pápa az utolsó simításokat végzi az egyházi morálról szóló, sokaktól várt, némelyektől félt íráson. (…) A Vatikánban sem tudja a kardinálisok és prelátusok többsége, hogy mi lehet olyan izgalmas egy pápai morálenciklikában. A pápa feltehetőleg „a bűn ellen lesz”, mondják kissé pongyolán, és, hogy az mi, tudják nagyon jól. Aligha gondolja bárki is, hogy az abortusz újabb elátkozása csökkenteni fogja a terhességmegszakítások számát Lengyelországban, a pápa szülőhazájában, avagy, hogy Dél-Európa katolikus országaiban a pornográfiával kapcsolatos lazaság, netán a házastársi félrelépés érezhetően csökkenne. Éppoly kevéssé tartanak attól, hogy a jólét övezetének, Európának és Észak-Amerikának a nagykorú katolikusai eltévelyednének az Anyaszentegyháztól a szigorú etikai irányvonal miatt. Az elvek legyenek helyénvalóak, vélik az apostoli palotában, a nyers valóság készteti az embereket rá, hogy engedjenek az elvekből. (…) Épp most omlott össze egy ideológia, amely „új embert” akart teremteni, mondogatják a prelátusok. Az egyház kitart a „régi Ádámnál” és a „régi Évánál”, mert hisz benne, hogy a feszültség a „morál és az emberi hajlamok között – nevezzék bár eredendő bűnnek vagy Concupiscentiának, paráznaságnak” – elviselendő; sem az egyik, sem a másik oldal javára nem oldható fel.

(…) Annál nagyobb helyeslés fogja II. János Pál enciklikáját fogadni, minél meggyőzőbb teológiai bizonyítást tartalmaz. Egy pontot illetően különösen nehéz dolga lesz a pápának, amely pontot sokak keserűségére, huzamosabb ideje kapcsolatba hozzák a katolikus morállal: ezek a szexualitás kérdései, közelebbről a fogamzásgátlók és a születésszabályozás kérdései. VI. Pál pápa 1968-as morálenciklikája óta – „Humanae vitae; az emberi élet továbbadásáról” –, amelynek verdiktje a „mesterséges” fogamzásszabályozás ellen emel szót, nincs az egyházban egység, a nézetek összecsapnak. Egy kisebbség a pápával együtt úgy gondolja, minden nemi aktus, ami kizárja az élet továbbadását, „magánvalóan rossz”. A püspökök és teológusok többsége nem osztja ezt a nézetet, jóllehet húsz év óta a legfelsőbb áldás növeli a tekintélyét, jóllehet, a pápa és a kúria sokféle módon – és masszívan – rájuk akarja oktrojálni ezt a nézetet. II. János Pál nagyon csalódott lenne, ha némely bíborosok és püspökök szívébe tekinthetne. Új teológiai felismerések az embernek az élet továbbadásával kapcsolatos „természetes” vagy „mesterséges” beavatkozásáról meg a lelkiismeret az erkölcsi erők jelentőségéről nem várhatóak.

II. János Pál mégis szükségesnek tartja, hogy még egyszer előadja mindezt. Ennek formája „enciklika” lesz, „körirat”, ami a teológiai besorolás szerint nem kell hogy a csalhatatlanság igényével felruházva legyen. Egyesek állítólag olyasmit hallottak, hogy II. János Pál a dogma rangjára kívánja emelni az erkölcsi tanítást. Ez veszélyes, félreérthető játék volna. Az az elképzelés húzódik meg mögötte ugyanis, hogy ha a hívők nem szívlelnek meg egy enciklikát, akkor arra egy dogmát kell „teríteni”. Gyermekes elképzelés volna ez. A kötelező erejű egyházi tanítás szerint, helytelen a „Doctrina de fide vei moribus”-t, a „hitről és az erkölcsről való katolikus tanítást” egérfogónak nézni, amely fogva tartja dogmatikus dróthuzalaiban a katolikusokat, s a többi keresztény a fejét csóválja közben, ennyi értelmetlenség láttán. A szabadságnak és a lelkiismeretnek nincs kisebb értéke a katolikusok szemében sem, mint másokéban.
Frankfurter Allgemeine Zeitung



A MEG NEM SZÜLETETT GYERMEK fogalma megtévesztő és értelmetlen fogalom. A megtermékenyítés és a sikeres nidatio után az emberi sejt az első három hónapban embrióvá, utána foetussá fejlődik. A Brockhaus definíciója szerint a gyermek: „ember a születéstől a nemi érésig”. A nagy Larousse azt írja, hogy a gyermekkor: „periode de la vie humaine qui va de la naissance a l’adolescence”. Sem az embriót, sem a foetust nem lehet tehát gyermekként meghatározni. A foetus a törvény szerint csak akkor örökölhet, ha élve és életképesen megszületett (vivant et viable).

Az embert tehát csak a születés után lehet gyermeknek tekinteni. Meg nem született gyermekről beszélni nem lehet: ilyen nincs. Következésképp nem lehet beszélni a meg nem született gyermek meggyilkolásáról sem. A megszületés után megölt gyermek infanticide – gyermekgyilkosság – áldozata; a „Code penal” ezt eleve így tartotta nyilván. Az embriológia és az interuterin fejlemények ismerete jót tenne némely embernek. Az elhajlást semmi esetre sem lehet gyilkosságnak beállítani, mert az egyik esetben a születés előtti embrió vagy foetus a beavatkozás tárgya, a másik esetben a születés utáni gyermek. E fogalmakat rendszerint tudatosan keverik össze érzelmi, irracionális és egész biztosan demagógikus okokból. A nép úgynevezett egészséges ösztönére próbálnak hatni, teljesen világos céllal: hogy a terhességüket megszakító asszonyokat és a megszakítást elvégző orvosokat bűnözővé és bűnbakká bélyegezzék. Evvel azonban sem az asszonynak, sem a gyermeknek nem segítenek.

Ha valaki a gyermekek javát és életét komolyan támogatja, az harcol a gyermekmunka, a gyermekprostitúció, a gyermekek ellen hozott halálos ítélet ellen. A „pro Life” mozgalom hívei azonban nem a gyermek védelméért, hanem az asszonyok ellenőrzéséért küzdenek, a szexualitás, tehát a férfiak ellenőrzéséért is. Márpedig aki a legintimebb szférát, azaz a szexualitást a maga uralma alá hajtotta, az maga az ember fölött szerezte meg a hatalmat. Erről van szó, és semmi másról! Ezt igazolja minden diktatúra, amely szex-, nő- és emberellenes. Legyen ellenőrizhető a nő képessége, hogy gyermeket (nem foetust) szül, mi több: legyen dirigálható, szüljenek sok gyereket), a példa: Románia; szüljenek keveseket, példa: Kína. Egy adag rasszizmus mindig a történethez tartozik. Nem az asszonyról van szó, még kevésbé a gyermekről, aki csak a statisztikák szereplője. A hatalomról van szó! A fogalmakat összezavaró és demagóg jelszavakkal megkísérli hatalmi igényeit kielégíteni egy rendszerint konzervatív kisebbség. Az efféle beszédeknek és ítélkezéseknek a humanizmushoz, amivel szívesen ékeskednek, semmi közük. Mert ha valakinek igazán az ember fontos, az, tiszteli a szabad és személyes döntést, még ha nő hozza is!
Tageblatt (Luxemburg)

A pápalátogatás mint természeti katasztrófa
Szemelvények a magyar sajtóból


Júl. 30. Magyar Hírlap

Ki, hol várja majd II. János Pált?

A pápa és kísérete egészségügyi ellátását a „VIP-team” végzi majd, több százezer hívő ellátására többlépcsős rendszert dolgoztak ki, amely a szektoroktól a kórházakig tart. Az érintett intézményekben a látogatás idején szabadságolás tilalom lesz.

Júl. 31. Népszabadság

Nem lesz fokozott készültség a rendőrségnél a pápalátogatás miatt – cáfolta kedden az MTI érdeklődésére a rendőrségi szóvivő az egyik napilap értesülését. Suha György elmondta: a megjelent hírrel ellentétben nem augusztus 1-jétől, hanem 10-étől lesz érvényes az a rendszabály, hogy csak parancsnoki engedéllyel lehet szabadságra távozni. Augusztus 16. és 20. között pedig nem lehet kivenni a szabadnapokat.

Júl. 31. Magyar Hírlap

Pápalátogatáskor talpon a BRFK

Mindazokat az útvonalakat, amelyeken a vendég gépkocsija mozog, érkezése előtt legalább egy órával lezárják. Ilyen intézkedésre egyebek mellett a Ferihegyi repülőtérre vezető úton, a Várban, a Bazilika környékén, a Népstadionnál és a Gyimesi úti szállás környezetében kell számítani. A rendezvények helyszínein még ennél is szigorúbb rezsim lép életbe, hiszen a rendőrök már két órával az esemény előtt megállítják a forgalmat.

A BRFK állománya azonban kevésnek bizonyulna, ezért sorkatonák, határőrök és néhány megyéből nyomozók is segítenek nekik. Ők egyébként polgári ruhában a hívők között teljesítenek szolgálatot.

Aug. 6. Népszabadság

Példátlan biztonsági intézkedések

Augusztus 16-án, II. János Pál érkezésekor Ferihegy I. délelőtt fél tíz és tizenkét óra között nem fogad és nem indít járatokat. (Ugyanez igaz 20-án délután háromnegyed négy és fél hat között induló és érkező gépekre is.) A pápalátogatás alatt ugyanazok a szigorú intézkedések lépnek életbe a Ferihegy 1-es terminálon, mint amilyenekkel az Öböl-háború idején találkozhattak az érdeklődők. Azaz, Ferihegy I. területére csak azok léphetnek be, akiknek érvényes menetjegyük van. A kocsikat és az érkezőket átvizsgálják.

Aug. 6. Magyar Hírlap

A biztonsági intézkedések része, hogy a belügyminiszter II. János Pál látogatása idejére lőfegyver-viselési tilalmat rendelt el. Azokban a megyékben pedig, ahol a pápa megjelenik, illetve amelynek területe felett elrepül, vadászni sem lehet majd.

A közutakon szintén jelentős korlátozásokra kell számítani: ahol a pápát szállító gépkocsioszlop elvonul, az utakat már érkezése előtt egy órával lezárják a forgalom elől.

A pápa Budapest és Esztergom között a Dunán utazik, ezért augusztus 16-án hajózási tilalom lesz, amikor a budapesti alsó rakpartot is lezárják.

Aug. 10. Magyar Hírlap

Pápalátogatás: ha kell, lezárják akár az egész fővárost

Az istentiszteletekre nem lehet nagyobb csomagot, botot, esernyőt, üveges italt, de még nagyobb méretű rádiót sem bevinni. Akinél ilyen van, azt nem fogják a szektorokba engedni, mert a tiltott tárgyak megőrzését a rendőrség nem vállalhatja.

A látogatókat és poggyászaikat egyébként valamennyi bejáratnál szigorú vizsgálatnak vetik alá. A nézőknek külföldi rendőrségektől kapott mágneskapukon kell átmenniük, és meg kézi fémkeresőkkel is ellenőrzik a belépőket. Akiket persze kizárólag akkor bocsátanak be, ha érvényes meghívóval rendelkeznek.

Az igazgatásrendészet is készült. Jó ideje fokozott aktivitással lépnek fel az engedély nélkül itt tartózkodó külföldiekkel szemben, s akit indokolt, azonnal kiutasítanak.

Augusztus 13. Közélet

Máriapócson megtartották a főpróbát

A közbiztonság érdekében 500 rendőrt vezényelnek a községbe.

Szigorított ellenőrzés a határokon

Szigorított forgalom-ellenőrzést vezetett be tegnap a határőrség, a Vám- és Pénzügyőrséggel szoros együttműködésben. Az intézkedést a közelgő pápalátogatás és a növekvő fegyvercsempészet indokolja. A pápalátogatás miatt a tranzitutasoknak forgalomelterelésre kell majd felkészülniük.

Szombathely és Kőszeg között viszont reggel 5-től délután fél hatig közvetlen vonatközlekedés nem lesz.

Augusztus 13. Népszabadság

Szentmise csukott ablakokkal

A misék idején csak az ott lakókat engedik be az Andrássy és a Dózsa György úti házakba, ahol minden lépcsőház előtt rendőr posztol majd, hogy illetéktelenek ne juthassanak be a „kritikus” zónába. Ezenkívül a lakók kötelesek a rendezvények alatt a pápa útvonalára néző ablakaikat csukva tartani.

Augusztus 13. Magyar Hírlap

A Belügyminisztérium illetékese kérdésünkre elmondta: egyetlen főkapitány sem hozhat az állampolgári jogokat korlátozó rendelkezést, itt azonban másról van szó. Ám a törvényes rend fenntartása a rendőrség kötelessége, ennek érdekében pedig megtehet bizonyos intézkedéseket. Adott esetben igazolásra szólíthat fel, korlátozhatja mozgásszabadságunkat, ellenőrizhet veszélyesnek minősíthető épületeket vagy éppen lezárhat utakat…

Augusztus 14.

Lapzártánk – szerdára virradó – éjszakáján észrevettük, hogy szerkesztőségünk környékéről (Rákóczi tér, József utca) eltűntek a lányok. Érdeklődő munkatársunkat az Országos Rendőr-főkapitányság főügyelete a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz, ez a VIII. kerületi kapitánysághoz irányította. Itt annyi felvilágosítást kaptunk, hogy az éjszaka folyamán volt rendőri akció. Hogy a szokatlan fellépés – lapunk indulása óta az említett utcák még sosem voltak üresek – összefügg-e a pápalátogatással, az ügyeletes rendőr zászlós nem adott felvilágítást.

 


































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon