1991. augusztus 8-án két koszorúzásra is sor került az óbudai temetőben, Bibó István sírjánál. Születésének 90. évfordulóján előbb a kormány, az MDF és az IDF képviselői rótták le – az esti Tv-híradó képeinek tanúsága szerint – merev, protokolláris alakzatban felállva kegyeletüket, majd a késő délutáni órákban a nagy politikai gondolkodóról elnevezett szakkollégium diákjainak szervezésében egy kevésbé protokolláris, ám jóval bensőségesebb megemlékezésre került sor, néhány tucatnyi tisztelő részvételével. Ez utóbbi aktusnál a Tv-híradó kamerái nem voltak jelen.
Előbb egy ifjú szakkollégista. Varga Zoltán mondta el Bibó István életének a maga szárazon kopogó tényszerűségében is megrendítő kronológiáját, majd Szalai Pál szólt néhány rögtönzött szót a sír felett. Felidézte a temetést, amelyet a tragikus veszteség dacára Bibó Istvánhoz méltó, felemelő pillanatként őrizhetünk meg az emlékezetünkben, mert ’56 óta az első jelentősebb tüntetés volt a pártállam diktatúrája ellen. De Bibó István esküdt ellensége volt az úri Magyarországnak, ezért nem tudott azonosulni azzal a szellemiséggel, amelyet a politikai hatalom mai birtokosai képviselnek. A mai politikai jelet főszereplőivel ellentétben Bibó Istvánnak nem okozott gondot összeegyeztetni a hazafias gondolkodást az európaisággal. Hasonló szellemben mondott néhány mondatot Szabó Lajos Mátyás, megemlítve, hogy a magyar politikai élet Bibó szellemétől való eltávolodásának ékes bizonyítéka a kettős koszorúzás. Ezt követően a magánemberi gesztusként elhelyezett virágok mellé SZDSZ-es és MSZP-s koszorú is került a sírra. Végül a jelenlévők néhány perces néma csenddel adóztak Bibó emlékének.
- Belföld [5]