1. A katolikus egyház tanítása értelmében minden egyháznak joga van sajátos célja gyakorlásához szükséges intézményeket, továbbá különböző szintű iskolákat, otthonokat, egészségügyi, szociális és kulturális jellegű intézményeket (ezután: intézmények) szabadon alapítani, birtokolni és vezetni. Az egyházak kötelesek a személyzet, ill. a tanárok alapos kiképzéséről gondoskodni, a rájuk háruló feladatokat korszerű módon és az evangélium szeretetének és szabadságának szellemében ellátni.
2. Elfogadhatatlan az össztársadalmi érdekeket szolgáló intézmények bármilyen mesterségesen kierőszakolt monopóliuma, valamint az állami támogatások igazságtalan elosztása az ilyen felekezeti és állami intézmények között. Senki sem kerülhet semmilyen értelemben (anyagilag sem) hátrányos helyzetbe csak azért, mert egy bizonyos felekezeti vagy állami intézményt választott.
3. Az államosított egyházi javak visszaadásával kapcsolatos és az Országgyűlés által elfogadott törvény egy lehetséges és elfogadható utat jelent az egyházakat ért korábbi sérelmek orvoslására, amennyiben ez más szerveket (kisegyházakat, önkormányzatokat, intézményeket) nem hoz hátrányos helyzetbe.
4. Szükségesnek tartjuk az állam és egyház valós szétválasztását. Az állam és egyházak kapcsolatát az igazságosságon alapuló, mindenfajta diszkriminációtól mentes kooperáció jellemezze. A szétválasztás konkrét megvalósulásához minden konstruktív javaslatot tekintetbe kell venni, függetlenül attól, hogy mely politikai párttól, társadalmi szervezetektől, ill. személyektől származzanak is.
5. El kell utasítanunk minden törekvést, bármely politikai párt részéről jöjjön is, amely az egyházakat hasznossági alapon mintegy az illető párt vagy az állam eszközévé teszi. Az egyházak elsődleges feladata ugyanis nem az, hogy megoldja mindazokat a társadalmi problémákat, amelyeket az állam képtelen megoldani. Az egyházak kötelessége azonban, hogy küldetésüknek megfelelően kivegyék részüket a társadalmi problémák megoldásában.
6. A II. vatikáni zsinat szellemének ellentmond mindenfajta diszkrimináció, így a pozitív diszkrimináció is. Ezért ajánlatos az ún. történelmi egyházaknak önként lemondaniuk minden olyan előnyről, amely más felekezeti vagy társadalmi intézményekhez képest privilegizált helyzetbe juttatná őket.
7. Az államosított és most újra az egyházak tulajdonába kerülő javak esetén Különös körültekintésre és önmérsékletre van szükség az érintett egyházak részéről. Az egyházak ugyanis nem azoktól kapják vissza javaikat, akik azokat korábban erőszakosan kisajátították, hanem attól a társadalomtól, amely maga is a felelőtlen kommunista kormánypolitika áldozata lett, akárcsak az egyházak. Az igazságosság követelménye, hogy az elmúlt politikai rendszer terhes örökségét ne csak a társadalom, hanem az egyházak is viseljék.
8. Kérjük a katolikus egyház vezetőit, hogy az egyház által igényelt ingatlanok kapcsán is vállalják a II. vatikáni zsinat szellemében történő őszinte dialógust a társadalommal, különösen az érintettekkel (helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel és intézményekkel), és alaposan mérlegeljék az esetleges átvétel minden irányú következményeit. Az átvételt követően pedig nyíltan és folyamatosan adjanak számot az ingatlan rendeltetéséről, ill. a célszerű rendeltetés személyi és anyagi vonatkozásairól. Szükséges, hogy a püspöki kar fogalmazza meg és hozza nyilvánosságra a különböző intézményekkel kapcsolatos koncepcióját.
9. Kérjük a katolikus egyház vezetőit, hogy ugyancsak a II. vatikáni zsinat szellemében történő megújulás értelmében legalább fele-fele arányban biztosítsanak helyet a különböző egyházi vagyont kezelő bizottságokban világiaknak is, elkerülvén ezzel a klerikalizálódás vádját és veszélyét.
Budapest, 1991. augusztus 3-án
Egyházfórum Alapítvány
- Társadalom [5]