Skip to main content

Társadalom

Nem azoktól kapják vissza…


1. A katolikus egyház tanítása értelmében minden egyháznak joga van sajátos célja gyakorlásához szükséges intézményeket, továbbá különböző szintű iskolákat, otthonokat, egészségügyi, szociális és kulturális jellegű intézményeket (ezután: intézmények) szabadon alapítani, birtokolni és vezetni. Az egyházak kötelesek a személyzet, ill. a tanárok alapos kiképzéséről gondoskodni, a rájuk háruló feladatokat korszerű módon és az evangélium szeretetének és szabadságának szellemében ellátni.

2.


Így látja az igazgató


A városi önkormányzatot igen erős támadás érte a környékbeli egri lakosság részéről, hogy miért épül ott az a garzonház az állami gondozottaknak, és nem lehet megmagyarázni, hogy nem csavargóknak akarunk bűntanyát építeni, hanem a szociálisan rászoruló, otthontalan, hajléktalan, szülőket nélkülöző gyerekeknek úgy lakhatási lehetőséget biztosítani, hogy onnan bizonyos idő múlva önálló lakáshoz jussanak.

Szabó Lívia: Csak nem fognak lakni!


Szombaton találkozom a GYIVI nagyobbacska, dolgozó lányaival. Köztük olyanokkal is, akik pályáznak a GYIVI garzonházába. A hír hallatán, hogy ők ott állítólag vegyesen fognak lakni nem GYIVI-s múltú ifjú házaspárokkal, szinte dühösen ugranak föl az asztaltól. „Mi az, hogy ifjú házaspárokkal? Ha az a ház a GYIVI-é, akkor adják a GYIVI-seknek!” Autóval el akarnak menni az állami gondozottak baráti körének elnökéért, aki volt állami gondozott. Az ő közreműködésével már fölállították azt a héttagú bizottságot, amely dönt majd a pályázatokról és arról, hogy kit hívjunk be a garzonházba.

Cs. Kiss Lajos, Galló Béla: Polgárosodás vagy polgárosítás? – egy értelmetlen alternatíva


A kormánykoalíció vezető pártjának modernizációs hitvallását a legegyértelműbben alighanem Gergely András történésznek, az MDF egyik vezető ideológusának A modernizációs folyamatokat irányítani kell című okfejtésében olvashatjuk. „Az MDF és a kormánykoalíció – írja a Kritika áprilisi számában – azt a felfogást képviseli, hogy a Nyugathoz történő felzárkózást irányítani kell. Ez ugyanis Magyarország ezeréves története során mindig fölülről irányított, vezérelt folyamatok jegyében ment végbe.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon