A város egyik kétségtelenül meghatározó, markáns személyisége dr. Balipap Ferenc, a művelődési központ igazgatója a rendszerváltás hajnalán a helyi MDF-szervezet megszületésénél bábáskodott. Az MDF megszervezését a művelődési házban folyó munka szerves folytatásának tekintette. Az igazgató ugyanis, szemben a hivatalos művelődéspolitikával, azt az elvet vallotta, hogy az embereknek maguknak kell eldönteniük, mivel kívánnak foglalkozni az intézményben. Így aztán, amikor az MDF országos megalakulása után Dombóváron is érdeklődés mutatkozott a Fórum iránt, természetesnek vette, hogy megszervezze a párt alakuló ülését, és helyet is adjon neki. Személyes kapcsolatait kihasználva Csoóri Sándornál érdeklődött a Fórumról, és a költő ajánlásával ő lett az első MDF-es Dombóváron. A később csatlakozók ily módon Balipap ajánlásával kerültek be a pártba. Sokan közülük, megérezvén az új idők szelét, az MSZMP másod-, harmadvonalából igazoltak át.
Public enemy number one
Balipap az alakuló ülésre egyébkent az akkori cseppfolyós viszonyokat figyelembe véve, bölcs megfontolással vendégként meghívta az MSZMP helyi titkárát is. Ezt a későbbiekben a fórumosok, nem utolsósorban a volt MSZMP-tagok többször a szemére vetették, mondván, hogy Balipap kommunista szimpatizáns. Az igazgató másik fő bűne, amely végül is az MDF-fel való szakításához vezetett, az volt, hogy fölvette a művelődési ház igazgatóhelyettesének Tóth Gyula népművelőt. Tóthot annak idején a párt „emelte ki” népművelőnek, s a változások idején ért pártkarrierje csúcsára: a helyi MSZMP elnöke lett, majd a pártszakadáskor a reformkommunista irányvonalat követve, átlépett az MSZP-be. Balipap értelmes, jó népművelőnek ismerte, és szakmai szempontok alapján választotta helyettesének. A helyi MDF-esek lelkében erre feltámadt a Iustitia-tervet is tápláló népnemzeti harag. A pártszervezet ’89. november 7-i ülésén Balipapot felelősségre vonták: hogy mert a párt engedélye nélkül bárkit is, hát még egy ejtőernyőst kinevezni (ugye ismerős?), majd amikor a vita kissé némiképp elfajult, nemes egyszerűséggel lekommunistabérencezték. Enyhén szólva pikáns helyzet alakult ki: a volt MSZMP-tagok azt a Balipapot vádolták és gyalázták, aki korábban pártonkívüli volt, s a hatóságok a város egyetlen ellenzékijeként tartották nyilván és megfigyelés alatt. Balipap érthetően nem volt humoránál: a maga részéről befejezettnek tekintette a helyi MDF-ben való működését.
Az igazgató különben nem tartja sokra volt ellenzéki státusát. Véleménye az előző rendszerről, mondja, semmiben sem különbözött sok más emberétől, csak rá pozíciója miatt jobban odafigyeltek. Azért tegyük hozzá: a már előbb említett nem ortodox „művelődéspolitikán” kívül az általa szervezett Makovecz-kiállításnak, Koós Károly-emlékkiállításnak (ez utóbbi „spiritiszta szeánsz” néven vonult be a III/III-as történetébe), a régi Beszélő és más szamizdatkiadványok terjesztésének is lehetett némi szerepe a kitüntetett figyelemben. Balipap és az MDF útjai tehát elváltak, s a helyi fórumosok azóta egyik fő ellenségüknek ezt a kétségkívül rendhagyó, szókimondó, sokszor indulatos embert tekintik.
Public enemy number two
A másik fő ellenséggé az idők során a kereszténydemokrata párt helyi vezetője, a jelenlegi polgármester, dr. Fazekas István nőtte ki magát. Ennek oka elsősorban nem Fazekas személyében keresendő, hanem abban, hogy az MDF mellett a kereszténydemokrata párt a legerősebb Dombóváron. Az országos választásokon Fazekas nem sokkal maradt le az MDF képviselőjelöltje mögött. A helyhatósági választások idején a fórumosok sajátos kampányba kezdtek. Egyrészt megpróbálták belesulykolni a lakosságba, hogy csak az dönt helyesen, a város érdekeit szem előtt tartva, aki az országot vezető pártra adja voksait, másrészt megpróbálták Fazekas jelöltségét is lehetetlenné tenni. Monostori úr, a város ügyvédje, akinek Mariann nevű húga az MDF színeiben maga is indult a választásokon (mindketten tagjai voltak az MSZMP-nek), levelet küldött a tanácsnak, mely szerint Fazekas – nem lévén bejelentett lakása a városban – nem indulhat a helyi választásokon. Monostoriaknak sikerült rávenniük az SZDSZ körzeti jelöltjét, Kocsis Józsefnét is a levél aláírására, s azt mint többpárti beadványt küldték meg a hatóságoknak. A tanács válaszlevele szerint Fazekas indulásának nem volt törvényes akadálya. Az ügyvéd és lánya ebbe nem nyugodott bele – újabb levelet fogalmaztak, ezúttal a Tolna Megyei Bíróságnak – s megint csak aláíratták Kocsisnéval az SZDSZ nevében. Kocsisné a levelet aláírta ugyan, de lelkifurdalástól gyötörve beszámolt dr. Fazekasnak a történtekről. Monostoriék – mint később kiderült – orránál fogva vezették Kocsisnét: mire a többpárti beadvány a hatóságokhoz megérkezett, az SZDSZ levele lett belőle. A helyi SZDSZ-esek szerint többek között ennek a botránynak is köszönhető, hogy a párt gyengén szerepelt a választásokon. Kocsisné, tele bűntudattal, a helyi SZDSZ-esekkel egyetértésben azt vallja, hogy az időközben polgármesterré lett Fazekas gyakorlatilag az egyetlen ember az önkormányzatban, aki hajlandó valamit tenni a városért.
A választások után a 19 tagú önkormányzatba 6 KDNP-s, 6 MDF-es, 2 fideszes, 1 MSZP-s, 1 kisgazda s néhány független jelölt került, de a legnagyobb frakciót továbbra is a volt MSZMP mondhatta magának, hiszen különböző pártszínekben 7 képviselője került be a testületbe. Az első testületi ülésen dr. Fazekast 12:6 arányban választották meg polgármesternek az MDF jelöltjével szemben. Alpolgármestert azonban hónapokon át nem sikerült választaniuk: egyik frakció sem volt elég erős jelöltje megválasztásához, erejük kimerült egymás leszavazásában. A polgármester, megpróbálván feloldani a hónapok óta húzódó válságot, javaslatot tett két menedzser kinevezésére, akik mintegy a keze alá dolgozva felügyelnék a különböző területeket. Úgy látszott, a testület elfogadja az ötletet, mígnem egy ülésen az MDF-frakció a polgármester számára váratlanul és napirenden kívül javaslatot tett két alpolgármester – a független (azóta MDF-tag) Szigethy István helyi vállalkozó és Szabó Imre (volt gimnáziumi párttitkár) MSZP-tag – megválasztására. A testület Fazekas legnagyobb meglepetésére elfogadta a javaslatot. Mint kiderült, az MDF-es frakció hetek óta szívós munkával lobbyzott jelöltje, Szigethy érdekében. Ennek volt köszönhető az MSZP-vel kötött váratlan paktum is.
Ezenközben a városházán szorgosan folyt dr. Fazekas módszeres lejáratása: a polgármester alkalmatlan feladatára, s egyébként sincs sohasem a városban. Ez utóbbi vádpontnak az szolgált alapjául, hogy többször járt külföldön; egy alapítvány meghívására Londonban – ahol többek között Károly herceggel is találkozott – s pártja megbízásából Hollandiában tanulmányúton. Útjai a városnak egy fillérjébe sem kerültek, de a városházán egyesek nagy összegekről sugdolóztak. A különféle manőverek eredményeképpen a polgármester azon vette észre magát, hogy a testületi üléseken javaslatait rendre leszavazzák, véleményével többnyire kisebbségben marad.
A kiszorítósban a következő lépés az alpolgármesterek hatáskörének kialakítása volt. Az új tervezet szerint a polgármester hatásköre mintegy 60-70 százalékkal csökkenne. A testület a napokban tárgyalja a tervezetet, jól sejthető eredménnyel.
„Meddig tűrjük még…”
Közben nem feledkeztek meg a másik ellenségről, Balipap Ferencről sem. Először Szabó Imre, az akkori kulturális-oktatási bizottság elnöke, próbálta meg a testületi ülésen a művelődési háznak megszavazott költségvetési összeg jelentős részét elhallgatni, majd a testület – a polgármester határozata ellenére – az intézményvezetők közül egyetlenként Balipaptól tagadta meg évi jutalmának kifizetését. Az önkormányzat megbízásából jelenleg folyik a művelődési ház „átvilágítása”, működésének vizsgálata. A megválaszolandó kérdések ismeretében Balipapnak nincsenek illúziói a vizsgálat eredményét illetően. Mint elmondta, a kérdések nagy része tökéletes összhangban áll az 1958-as művelődéspolitikai határozatok szellemével, és ha most, ’91-ben komolyan válaszolnia kell rájuk, talán jobb is, ha felhagy a népműveléssel.
Balipappal egyébként is sok a baj. A választások idején polgári egyesületet alakított, amely jelölteket indított, független városi lapot szerkeszt és ír, és megszervezte az Otthonkeresők Érdekvédelmi Egyesületét, az OKÉE-t, amely nem átallja a maga számára igényelni a Dombóvár környéki elhagyott szovjet laktanyát. Balipap vonzódása a „deviánsokhoz” régi keletű: annak idején a művelődési házban létrehozta a Családsegítő Központot, és neki köszönhető a hajléktalanok átmeneti szállása, amely többek szerint a város szégyenfoltja. Nem is csodálható hát, hogy egynémely felháborodott, derék városatya szájából elhangzott, meddig tűrjük még, hogy Balipap a mi pénzünkből ellenünk áskálódjon.
Egyébként úgy tetszik, a város közvéleményének mélységesen elege van az átláthatatlan hatalmi harcokból, és szeretnék, ha az önkormányzati testület egy kicsit többet foglalkozna Dombóvár valódi problémáival. A polgármester, akinek népszerűsége hatalmának csökkenésével egyenes arányban nő, ugyanezt szeretné. S csak remélni tudja, hogy a jövőben lehetősége nyílik annak a munkának az elvégzésére, amire megválasztották.
Nem kellene persze, hogy az itt leírtak az MDF-ről mint országos pártról állítsanak ki bizonyítványt (minden pártban vannak volt MSZMP-sek, minden pártba kerültek törtetők, hatalomvágyé karrieristák), ha:
a Fórum legalább elhatárolta volna magát Monostoriék eljárásától, ha a helyi MDF hangos kommunistázása nem csengene össze Csurka István megnyilvánulásaival, és ha a módszerek egynémelyike nem emlékeztetne dr. Kónya legutóbbi szakdolgozatának néhány irányelvére.
Mindenesetre eljátszunk a gondolattal: vajon egy esetleges dombóvári fórumon dr. Kónya vajon hogyan magyarázná meg hűséges elvbarátainak, hogy majdani nyugdíjuk kiszámításakor kommunista múltjuk miatt nem vesznek figyelembe bizonyos éveket?
- Belföld [6]