Aki október 23-án úgy döntött, részt vesz az ’56-os forradalom utcai eseményeinek emlékünnepség-sorozatán, érdekes „hangulateltolódással” találhatta magát szemben: a megemlékezés fokozatosan jobboldali demonstrációvá vált. Vegyük sorra ennek a változásnak a főbb állomásait!
Az első ünnepséget 13 órára hirdették meg a Kilián-laktanya előtt; ezen mintegy két-háromszáz ember vett részt. Sokan közülük az előző napi, a 298-as parcellánál rendezett megemlékezésnek is résztvevői voltak. Miután az Üllői útnak csak az egyik oldala volt lezárva, csak nagyon kevesen hallhatták az ünnepi beszédet, amely valóban a Kilián-laktanyánál történt eseményekről szólt. Az emberek nem is nagyon figyeltek oda, inkább egymás között beszélgettek, miközben élelmes rikkancsok – kihasználva a konjunktúrát – Szent Koronát árultak közöttük. Az (ünnepi) beszéd végeztével fellobogózott fehér Lada állt meg a tömeg mellett, tetején koporsóval, rajta a felirat: „Soha többé kommunizmust, szocializmust! Elvtársak!”, csomagtartóját pedig három betű ékesítette: M. U. K. Hangosbeszélőn felszólították az embereket, hogy kövessék az autót a Práter utcába, ahol folytatódik a megemlékezés. A megemlékezés valóban folytatódott, itt azonban már felszínre törtek a lappangó indulatok: amikor a szónok felszólította s sajtót, hogy az itteni gyűlésről hitelesen számoljon be, többen hangosan követelni kezdték: „Ki a bolsevikokat a médiákból!” A sokaság nőtt, és néhány méltatlankodót, akik az ünnepséget „De kérem szépen, versmondással semmire sem megyünk!” felkiáltásokkal szakították meg, nem lehetett lecsillapítani.
A fehér autó ezután a Corvin közbe vezette a népet. A Himnusz alatt néhány 18-20 éves legény rátámadt egy hasonló korúra, mert az állítólag rágózott. Ha egy nemzetiszínű karszalagos rendező nem áll közéjük, könnyen verekedés tör ki. Így csak néhány rosszízű mondatot vágtak a fiatalember fejéhez: „Magyar vagy te egyáltalán? Menj Palesztinába!” A szónok, Pongrátz Gergely nem tudta eldönteni, Demszky főpolgármestert úrnak vagy elvtársnak titulálja-e. Az utóbbira hajlott, minthogy még nem kapta meg az épületet, amelyet a fővárostól egyesülete számára követel.
A tömeg a szónok dilemmájára hangos füttykoncerttel és „Pfuj, Demszky!” kiáltással válaszolt. A fütty egyébként a jelenlegi kormánynak is kijár, amely lehetővé teszi a bolsevikok hatalomátmentését és a kommunista párt létezését. Többen megjegyezték, hogy a bolsevikoknak Oroszországban a helyük. (Szerencsésnek mondhatja magát a tribün mögött parkoló egyetlen autó tulajdonosa – egy kék színű Barkasé –, hogy senkinek nem tűnt fel az ÁVH-s betűjelű rendszám.) A szónoki beszédek végeztével fel kellett kérni a tömeget, hogy várja még meg a koszorúzást, majd a fehér autó vezetésével harsány „Aki magyar, velünk tart!” felkiáltásokkal megindult a nép a rádió épülete felé.
- Belföld [6]