Fenyőünnep után golfpálya
Hallom, a pomázi Duna-part valóban európai értékű ártéri erdejére, ligeteire vetett szemet az „önkormányzat”, s helyükön golfpályát szeretne létesíteni. Minő egyedi és fantáziadús ötlet! Európa egyik legszebb ártéri ligetét meggyilkolni holmi golfpályamániáért, ami a művelt nyugati polgárnak már a könyökén jön ki, és csak megvetését váltja ki? Ez valami olyan üzlet, mint aranyat üveggyöngyre cserélni.
És mit ad Isten? Őrtiloson, Gyékényesen, azaz a magyar Dráva-vidéken, éppen Közép-Európa legutolsó ősállapotú folyója mentén (amihez hasonló Nyugat-Európában is csak egy van, a Loire és környéke) is golfpályák sorát akarják létesíteni, hogy a konzumturistákat, alsó osztályos sznobokat csábítgassák. Ott, ahol világhírű nemzeti parkot kellene és lehetne alapítani, és a hivatalos világörökség részévé tenni.
Lesz-e érdeklődés a még mindig nagyon szép Magyarország jellegtelenné gyilkolását követően az elvtelenül Nyugat-majmoló, önmaga értékeit megbecstelenítő Magyarország iránt? Biztosan nem! Aki Magyarországra vágyik, azt nem a fűnyíróbőgés és nyírt gyöp, gyepgyomirtó vegyszer vonzza ide, hanem, a még Európa-szerte egyedülállóan szép kanyargó folyók; mesebeli, ártéri vadonok; gyümölcsös- és szőlőskertek; a még természetes középhegységeink, melyeknek Ausztriában például már nincs párjuk; az Alpok vidékének legutolsó igazi alpesi rétjei egyedül a magyar Őrségben kerülték el a pusztulást, nagyrészt a határsávi lezártság miatt – jellegzetes falvaink, tanyáink, pusztáink, megmaradt pusztai erdeink: mindaz, ami éppen az egyszeri, megismételhetetlen Magyarországra jellemző.
De az új sznobok nem tudják, hol élnek, s azt pusztítják el bóvliért, olcsó borravalóért, ami valóságos érték, s megérdemelné a világ jobbik felének figyelmét. Az orosz katonák kivonultak keleten, a kisstílű spekulánsok és „eszméik” beözönlenek nyugaton. „Isten óvja Magyarországot!”
Rokonaink végveszélyben! – Üzenet az Ob mellől
Augusztus elején sikerült néhányunknak eljutni Ugorföldre, az Ob és Irtisz mellé. Busszal, vonattal, vidéki repülővel, hajóval, helikopterrel. Még léteznek olyan vogul (manysi) és osztják (hanti) települések, ahol a hagyományos életforma szerint, a természet részeként élnek rokonaink. De éppen az ő földjükön folyik a legbrutálisabb természetpusztítás (Nyugat-Szibéria!) a kőolaj, földgáz kutatása és kitermelése miatt, s így létföltételeiket veszítik el a halászó, vadászó, gyűjtögető, rénszarvas-pásztorkodással foglalkozó, használati tárgyaikat művészi remekműként készítő, fenséges világképpel rendelkező obi-ugor rokonaink. Akik közülük még a hagyományos életmód szerint élnek: művészek, kézművesek, költők, papok, tanítók, orvosok, vadászok, halászok, pásztorok, geográfusok, biológusok, ökológusok egyszerre. A civilizált embernek volna mit tanulnia tőlük! De mégsem teszi, mert útjában állnak fizikailag és ideológiailag. Ezért inkább „civilizálja” őket, s e fáradozása közben a vodka a legfőbb segédeszköze.
A Franciaország-nagyságú Ugorföldön már csak a lakosság 1 százaléka őslakos (10-15 ezer), a betelepülők száma csaknem másfél millió. A gyönyörű szép tajgás, lapos, mocsaras, kanyargó folyóktól szabdalt ország kétharmadán már szétrombolta a természetet a kőolaj- és földgázipar. A maradék egyharmad területen is olaj- és földgázvezetékek vezetnek át.
A kőolajipar pusztításaiból nyugat-európai cégek is kiveszik a részüket, s már amerikai jelentkezők is akadtak.
Úgy tűnik, a Jelcin-rendszer éppúgy nem, vagy még kevésbé kíméli az őslakókat és környezetüket, mint a brezsnyevi. Ugor értelmiségiek panaszolták, hogy Jelcint augusztus 7-re Henti-Manszijszkba várják, de az őslakók újságíróit előre kitiltották a sajtókonferenciáról.
A Jelcin-rezsim egyik legelső intézkedése volt a „kis és ősi életmódot folytató” népek jogállásáról szóló passzust kihagyni az új alaptörvényből. Így szinte minden „jogállami” akadály elhárul a kis népek földjének végső kirablása elől.
A helyi értelmiségiek kidolgoztak egy tervet, miszerint a maradék területeknek legalább egy részét helyezzék védelem alá, s azokat a hagyományos életforma szerint élő családok kapják. A terv azonban kivihetetlen külső támogatás nélkül.
Szólítsunk hát fel mindenkit:
– akinek kapcsolata van a Greenpeace-szel, a WWF-fel vagy a Global 2000-rel, kérje segítségüket;
– akinek kapcsolata van észak-amerikai indiánokkal, akik ősi területeikért kártérítést követelnek, próbálja meg elősegíteni a kapcsolatfölvételt, tapasztalatcserét köztük és az obi-ugorok között;
– aki nemzetközi jogászt ismer, próbálja meg fölkérni az obi-ugorok ügyének képviseletére;
– Jelcintől próbáljunk meg ígéretet szerezni az obi-ugorok jogainak tiszteletben tartását, a Greenpeace vagy a WWF közvetítésével;
– próbáljuk meg egy világlap munkatársát meggyőzni arról, hogy írnia kellene az obi-ugorok és országuk elhallgatott tragédiájáról!
Egy vidéki tanítónő gallérján láttam kiírva: ÓVD A TERMESZETET, ÉLETED ANYJÁT!
Hivatkozott cikkek
- Környezet [7]