Térségünk mai helyzetének ismeretében – szeretném egyértelművé tenni – úgy vélem, más és más szempontot jelent a status quóhoz való ragaszkodás és a stabilitáshoz való ragaszkodás, s hangsúlyozni kívánom, hogy e kétféle igény ellentmond egymásnak. A jelenlévők nyilvánvalóan tudják, hogy a nyugat-európai és az Európán kívüli kormányok döntő többsége e két dolgot többnyire azonosnak tekinti. Mi az utóbbit, a stabilitást tekintjük alapvetőnek, és az a feltételezésünk, hogy térségünk megváltozott körülményei lehetetlenné teszik a status quo megőrzését.
Anélkül, hogy biztonságpolitikai kérdésekről részletesebben beszélnék, mindenképpen szükségesnek tartom elmondani, hogy a kelet-közép-európai régió három országa, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország és Magyarország a Varsói Szerződés megszűnte, a jugoszláviai polgárháború, a Szovjetunió belső bizonytalanságai közepette valamiféle biztonságpolitikai megoldást, garanciákat igényel.
Mint liberális politikus most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ilyen, a NATO köreiből nyújtott garancia nélkül pl. Magyarországon az erős védelmet biztosító hadsereg iránti igény pillanatok alatt dominánssá válhat, s félő, ez nem egy jól működd demokráciába illeszkedő hadsereg lenne, hanem inkább dél-amerikai stílusú. (Alig egy hete bombák hullottak egy dél-magyarországi város határában, egy – talán tévedésből – arra járó jugoszláviai repülőgépről.) És akkor még nem is beszéltem a katonai kiadások hirtelen megnövekedésével az ország mai gazdasági-pénzügyi helyzetében várható súlyos következményekről.
A Nyugat-Európához, az Európai Közösséghez történő közeledés – Magyarországon általánosan elfogadott – szándéka nyilvánvalóan nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is a liberális gondolkodás magyar hívei számára. Mit sem kívánhatunk jobban, mintsem azt, hogy a liberális gondolkodás nyugat-európai hívei is érezzék át: nem egyszerűen újabb szegény, illetve viszonylag szegény országok „befogadásának” ügye a három említett ország Európához való intézményes kapcsolása, hanem ennél jóval több. Talán érdemes lazítani a megszokott normákon, annak érdekében, hogy Nyugat-Európa keleti határain ne fenyegessen nemzetek közötti kicsinyes villongások, a nacionalista, tekintélyelvű államok megjelenésének réme. Ehhez már csak hozzátehetem a mi belső szempontjainkat, az Európai Közösséghez tartozás politikai, gazdasági, kulturális következményeit, amelyeknél nincs nagyobb erő, mely segíthetné a liberalizmus magyarországi esélyeinek javulását.
Mi a magunk eszközeivel igyekszünk ezeket az intézményes kapcsolatokat erősíteni. Mint Önök előtt ismeretes, megfigyelőként bekapcsolódtunk a Liberális Internacionálé munkájába, két képviselőnk tagja az Európa Tanács liberális frakciójának, az Európa Parlamentben megfigyelőként jelen van képviselőnk. Szeretnénk ezt a megfigyelői státust is hivatalossá változtatni, és arra törekszünk, hogy az európai liberális pártok szervezetéhez (ELDR) tartozásunkat hivatalossá tegyük.
Szeretnénk elérni, hogy liberális barátaink segítsenek nekünk kapcsolatunk szervezettebbé tételében, s képviseljék szempontjainkat a rendelkezésünkre álló fórumokon, így pl. az Európa Parlamentben, amikor Magyarország társulási státusáról esik szó, vagy a biztonságpolitikával foglalkozó nemzeti, állami és nemzetközi intézményeknél.
Szeretnénk elérni, hogy liberális barátaink segítsenek nekünk kapcsolatunk szervezettebbé tételében, s képviseljék szempontjainkat a rendelkezésünkre álló fórumokon, így pl. az Európa Parlamentben, amikor Magyarország társulási státusáról esik szó, vagy a biztonságpolitikával foglalkozó nemzeti, állami és nemzetközi intézményeknél.
A liberalizmus esélyei Magyarországon kedvezőek tehát, de ezeket az esélyeket – részben pedig saját hibánkból is, de nemcsak amiatt – el lehet veszteni, vagy jelentősen rontani is lehet. Barátaink sokat tehetnek azért, hogy a liberális politikai erők ne csak megőrizzék, de növeljék is befolyásukat e térségben.
- Belföld [6]