Lehet-e valamihez ragaszkodni?
Mikor és milyen célokkal kezdte meg működését ez az iskola? – kérdeztük először a Kodály-iskola igazgatónőjét, Ladics Tamásnét.
1950-ben indult mint Magyarország első ének-zenei általános iskolája. Kodály szerint a zenei nevelést az iskolának kell megadnia, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerekek 6 éves korban az írás-olvasás elsajátításával együtt kezdik a zenei írás-olvasás tanulását, melynek eszköze a relatív szolmizáció. Az igények ugyan már előbb jelentkeztek, de saját zenei gimnáziuma csak 1964-ben lett az iskolának. Az énekórákat 1958-tól folyamatosan egészítették ki a hangszeres órák. 1981-től pedig zeneművészeti szakközépiskola, hangszeres szakzenészképzés is folyik.
Posztgraduális képzésben részt vevő tanárok jönnek ide gyakorolni, órákat látogatni – óriási a nemzetközi élete, tekintélye mind az iskolának, mind a Kodály Intézetnek s így a városnak is.
Kodály mindig is nagy elismeréssel nyilatkozott erről az iskoláról, sokszor látogatott el ide, s mindenkit ideküldött tanítani. A világ minden tájáról érkeznek óralátogatók, évente úgy 2000-en.
Az épületet, melyben az iskola és az ÁZI van, visszakéri a református egyház. Mit tud az iskolavezetés most, megváltoznak-e a tulajdonosi viszonyok? Mennek-e, maradnak-e? Folynak-e már a megbeszélések?
Ennek van egy kis előtörténete, ugyanis az iskola igen rossz körülmények közt kezdett el működni, s csak 1964-ben Kodály személyes közbenjárására és sürgetésére, valamint az akkori igazgatónőnek köszönhetően kapott új iskolaépületet a Katona téren. Egy modern, háromszintes, 16 tantermes épületet. Mivel akkor indult a gimnázium, és senki nem gondolt a hangszeres oktatás ilyetén való fejlődésére, szinte attól a pillanattól, hogy beköltözött az iskola, már kevés volt a hely. Egy idő múlva aztán lehetetlenné vált a helyzet, és az akkori városi tanács hozzájárulásával 1976-ban elkezdték renoválni az Újkollégiumot. Egy rettenetesen leromlott, életveszélyes épületet újítottak fel több mint 100 millió forintért. Mi ’81-ben kerültünk ide. Sajnos, bár nem jó visszafelé mutogatni, rengeteg hiányossággal kellett így is szembenéznünk: például egyáltalán nem voltak hangszerestermek, a hatalmas zenei könyvtárunknak nem terveztek helyiséget. Már akkor mindenki tudta a városban, a megyében, hogy, bővülni fogunk a zenei szakközépiskolával, de ennek már eleve nem volt meg a helye. Sőt, mivel azt gondolták, meg kell oldani a mostoha körülmények között működő állami zeneiskola helyzetét is, őket is ideköltöztették a Kálvin téri szárnyba. Pedig erre a 18 helyiségre még szükségünk lenne.
Amit mi tudunk az egyházi ingatlanok visszaigénylésének helyi körülményeiről, azt az újságokban olvastuk. Ott interjúvolták meg Varga Lászlót, ő sorolta fel, milyen épületeket kérnek vissza. Hivatalosan soha nem értesültünk az igényekről. Pontosabban Varga Lászlótól magánbeszélgetésekből van tudomásunk arról, hogy minél előbb első lépcsőben szeretnék az épület Kálvin téri szárnyát megkapni, ami valamikor internátus volt, s most nekik erre van leginkább szükségük. Majd egyre több termet elfoglalva tőlünk, szeretnének terjeszkedni az épületben. Szóba került, hogy 1994-re tervezik az épület teljes birtokbavételét. Ezenkívül azzal a javaslattal élt, hogy mi az ÁZI-val együtt költözzünk át a tanítóképző helyére, a Kaszap utcába. A magam részéről teljességgel lehetetlennek tartom, hogy az iskola egyik református ingatlanból a másikba költözzön, azután esetleg egy harmadikba. Tehát, mi ragaszkodunk ahhoz, ha valamihez lehet ragaszkodni, hogy csak olyan épületbe menjünk ki, ami a mostaninál jobb feltételekkel rendelkezik, és csakis egyszerre, nem pedig részletekben.
Lát-e lehetőséget arra, hogy éljenek azzal a törvény adta eljárási móddal, mely szerint az egyházat az önkormányzat egyéb, értékében megegyező ingatlannal vagy pénzbeli kártérítéssel elégítheti ki?
Emberileg megértem, hogy 40 évig hordozva ekkora fájdalmat nem is tudnak másra gondolni, csak hogy mindent, amit lehet, visszaszerezzenek. De azt nem tudom megérteni, hogy ne tudjanak kivételt tenni. Még ha egy rosszul működő iskoláról lenne szó! Lehet, hogy nagy szavakat használok, de ez egy nemzeti érték, a jövő iskolájának bölcsője, olyan intézmény, mely már az 50-es években kivívta Európa nyugati felének elismerését. És ha működési feltételeink romlanának, az mindenképpen érezhető lenne az oktatás színvonalában. Szeretnénk azzal a dokumentummal is erősíteni kérésünket, melyet a város volt főépítésze készített el. Ebből kiderül, hogy a század elején a református egyház nem volt képes saját erőből felépíteni iskoláját. A várostól ingyen kapta a telket, a téglát, ezenfelül az államtól segélyt és bankkölcsönt, s ezek tették ki a költségeknek majdnem a felét. Tudom, ez nem vitatja el tőlük a tulajdonjogot, csupán a század elején élvezett kedvezményezett helyzetükre utal, s ezt most talán viszonozni tudnák azzal, hogy meghagyják az épületet nekünk.
Tehát ez lenne az iskola megoldási javaslata?
Igen. Bár biztos nem a mi elképzeléseink lesznek a döntőek, de hatalmas az Ókollégium épülete, és a tanítóképzőben is nyugodtan el lehetne egy kollégiumot helyezni, mint ahogy volt is. Még az általános iskola is elférne.
Iskolánknak óriási vagyona van, a hangversenytermét az egész város használja. Itt van az az orgona, amit a város ajándékozott az iskolának 6 millió forintért, s amit egy drezdai cég épített fel. Ha mennünk kell, ki biztosítja a valutakeretet ennek lebontására, szállítására, újrafelépítésére. Rendbe hoztuk a termeket, felszereltük, hangszerekkel láttuk el, egy modern nyelvi labort alakítottunk ki. Speciálisan ebbe az épületbe beépített értékekről van szó! Egyetlenegy módon tudom, elképzelni jövőnket, amennyiben mennünk kell: ha a város szívében egy hasonlóan szép, nagy, 24 tanteremmel, 36 hangszeresteremmel, 2 tornateremmel, könyvtárral, nyelvi laboratóriummal, kórusteremmel és ami a legfontosabb, egy városi koncertteremmel rendelkező épületet kapunk.
Kodálynak ehhez semmi köze
Ezek után a másik fél, a református egyház képviselője, Varga László lelkész álláspontja következzék, aki egyben a városi önkormányzati testület tagja is.
A városban elterjedt a hír, hogy a református egyház 1993-ra mindenkepp teljes egészében szeretné visszakapni a tulajdonát képező Újkollégiumot, ahol ma az ÉZI és az ÁZI működik, így van ez, vagy létezik esetleg más megoldási javaslata az egyháznak?
Ez az iskola csak 41 éve működik, míg református kollégium 1564 óta van a városban, vagyis ez egy 428 éves intézmény. Maga az épület 1911–12-ben épült, lévén az akkori református iskola kinőtte az Ókollégiumot.
Újból megindítottuk gimnáziumi oktatásunkat, vidéki diákjaink vannak, szükségünk van épületekre. Nyilván arra van leginkább szükségünk, amelyet eleink modern iskolának építettek. Jogos tulajdonunkhoz nem férhet kétség. Azt is tudni kell, hogy az államosításkor nem vették el az egész épületet, hanem az egyház még akkor is megtarthatta az ingatlan 1/6 részét, ahol a könyvtár, lelkészi hivatal és a kiállítóterem található.
Nyilván első lépésként nem az Ókollégiumot kellett volna visszakérnünk, hanem ezt az épületet, de épp ezen iskolára való tekintettel nem ezt tettük. De már most alig tudjuk elhelyezni 50 vidéki gyerekünket, jövőre nem férünk el. Tehát első évben nekünk internátusra van szükségünk, ezért ’92 nyarától a Kálvin téri szárnyat kívánjuk igénybe venni, ahol most az ÁZI van. A következő évben (1993–94) lesz szükségünk az épületre; a Kodály-iskola hírneve, munkája ne szenvedjen kárt, ennek az iskolának Kecskeméten tovább kell működnie, hogy hol, azt nem az egyháznak kell megoldania. Az egyház dolga volt megépíteni ezt az épületet, s az egyház dolga lesz az, hogy ebben az iskolában a 428 éves hagyomány alapján méltóképpen folytassa a maga munkáját.
Önök sok épületet kapnak vissza, nem lehetséges-e, hogy azokba költöznek, a Kodály-iskola pedig marad a helyén?
Nekünk hosszú távú terveink vannak, javaslatunkat már beadtuk a minisztériumba, majd ezt kell itt helyben egyeztetni. Hogy mi menjünk a gimnáziumunkkal a tanítóképző helyére, az nem lehetséges, ott általános iskolát akarunk működtetni. Az internátusunkat sem helyezhetjük oda, lévén ott soha nem volt ilyen jellegű intézmény. Jelenleg számunkra az a megoldás látszik jónak, hogy a két épületet, az Újkollégiumot és a Kaszap utcait visszakapjuk.
Ugyanakkor önök felajánlották a Kaszap utcai tanítóképző épületét a Kodály-iskolának. Nem jelenthet ez némi problémát? Ha az ingatlan az egyházé, bármikor jogában áll kitenni az ott működő iskolát. A helyi lapokban az jelent meg, hogy szükségük van az épületre. Miért ajánlják mégis fel?
Nyilván ez is csak egy variáció, egy ideiglenes megoldás. Az biztos, hogy mi az Újkollégiumhoz ragaszkodunk, már így is elég sok támadást kaptunk gyülekezeti tagjainktól, hogy első lépésként nem ezt, hanem az Ókollégiumot kértük vissza. Nekünk komoly harcot kellett vívni a magunk presbitériumával, de most második lépésnek már csak ez jöhet. A tanítóképző a harmadik lépés. Hogy esetleg a Kodály-iskola odamegy-e a Kaszap utcába 6-8 évre, míg a város nem épít egy megfelelő épületet, ez egy a lehetséges megoldások közül. Ugyancsak egy variáció lehet a Rudolf-laktanya, amit félmilliárd forintból rendbe lehetne hozni úgy, hogy odaköltözhetne akár egy zenei óvoda is, valamint az egész Kodály-iskola a zeneművészetivel együtt. Még akár a Kodály Intézet is, s így egy hatalmas Kodály-komplexum jöhetne létre a városban. A sakkozás sokféle lehet, nyilván egy új épület lenne kívánatos az egyháznak is, az iskolának is. Arra kértem az iskola vezetőit, tegyenek meg ők is mindent, hogy épülhessen egy Kodály nevével fémjelzett intézmény Kecskeméten. Hiszen ehhez az épülethez Kodálynak semmi köze.
Ön szerint van igény egy ekkora – általános iskola, 6 osztályos gimnázium évfolyamonként 3-4 osztállyal – református iskolára itt a városban? Képes lesz kihasználni az egyház egy ekkora épületet?
Jelenleg háromszoros a túljelentkezés, 220 jelentkező van a 60, legfeljebb 90 helyre. Óriási az igény, s mi mindenképpen bővülni szeretnénk.
A törvény lehetőséget nyújt arra, hogy az önkormányzat más ingatlant adjon át az egyházaknak, vagy pénzzel kárpótolja őket. Szerepel-e ez a lehetséges variánsok között?
Az Újkollégiummal kapcsolatban nem, más ingatlanainkkal kapcsolatban igen. Az Újkollégiummal kapcsolatban ez a variáció fel sem merülhet.
Meg kell kérdeznem, ha más épületeknél lehet, ennél épp miért nem?
Mégis mit gondol, miért építettük a város központjába ezt az épületet, miért építettük gimnáziumnak, miért ez a legszebb épülete a városnak? Hát nyilván, hogy a legszebb épülethez ragaszkodunk. Mért lehet ez kérdés?!
Azért, mert nem az épület által lett híres ez az iskola, nem az épület miatt jönnek ide a tanulni vágyó zenetanárok, a módszerrel ismerkedni akarók.
Hát ezért kell építeni egy Kodály nevéhez méltó iskolát. Nyilván, Kodály neve Kecskeméten megérdemli, hogy ne egy elorzott épületben működjön. Ha megszorul az önkormányzat, akkor időlegesen odamehet a Kodály-iskola a mi ingatlanunkba. De ez az épület a kecskeméti református gimnáziumnak épült, 428 éves intézménye ma is működik. Annak hely kell!
Azzal mindenki tisztában van, hogy ebben a pénzszűke világban egy új iskola felépítése 2-3 év. Még ha volna is rá pénz. Majdhogynem képtelenség ez az ötlet.
Ez nem képtelenség. Azt kellene közös erővel megpróbálni, hogy a törvény által is biztosított, önkormányzatoknak juttatandó keretből annyi jusson Kecskemétre, hogy itt a város központjában épülhessen egy Kodály nevét viselő iskola. Ez lenne minden kecskemétinek az érdeke is.
De hát a város másik felében sem tudja az önkormányzat felépíteni azt az új iskolát, amit a piarista gimnázium bővülése miatt kellene építenie. Hiszen a piaristák ingatlanában levő általános iskolának költöznie kell.
Az egy más kérdés, azt a városnak kell megoldania. A Kodály-iskola egy minőségileg más kérdés, és ezt pedig az egyházi ingatlanok kiváltására elkülönített összegből kell megoldani. A városnak is, az ÉZI-nek ez lenne a legjobb megoldás. Egy saját iskola.
De az is biztos, hogy az iskolát senki nem fogja kitenni a főtérre. Tehát addig, amíg megfelelő épületet nem kap, maradhat.
Én úgy látom, ezt a kérdést lehetne méltányossági alapon kezelni, hiszen egy jól működő intézményről van szó.
A kecskeméti református kollégium nem működött jól 400 évig. Hagyjon már engem ezzel a „jól működővel”! Hát ezért kell neki egy saját ingatlan, nem pedig egy lopott. Az elsőrendű cél kiverekedni a minisztériumtól a 300 millió forintot. Nyilván odafönt kell verni a vasat, ahonnét pénzt lehet szerezni. Aztán ott a Kodályné, a Kodály-hagyaték, ők is hozzájárulhatnak valamennyivel egy ilyen iskola felépítéséhez. Sokféle forrást meg lehet keresni.
A város eladósodott
Harmadikként az önkormányzat képviselője, Kecskemét város alpolgármestere, Hideg Antal mondja el véleményét s mindazt, amit a dolgok jelenlegi állásáról tud.
Mennyire ismeri az önkormányzat az egyházi igényeket, és mit tehet a Kodály-iskola fenntartásáért?
Ami az épület jövendő sorsát illeti, egy dolgot rögtön ki kell zárni: a Kodály-iskola megszüntetését, mert ellentétben az ország majd minden általános és középiskolájával, ez nem csupán közerőből épült. Kodály Zoltán személyesen is jelentős összeggel járult hozzá, igaz nem ehhez, hanem az eredeti általános iskolához. Amikor azt az épületet kinőtte az iskola, úgy költöztek el és adták vissza a városnak az épületet, hogy az méltó módon felújítja az addigra meglehetősen lelakott, évtizedekig elhanyagolt Újkollégiumot. Tehát az iskolának működnie kell, még jogilag is. Nem szólva az intézmény óriási pedagógiai tekintélyéről. Pillanatnyilag azonban semmi lehetőséget nem látok arra, hogy találhatnánk a városban egy olyan elfoglalható, átalakítható épületet, amelyben normális körülmények között ez az iskola funkcionálhatna. Ugyanakkor arra sem látok biztosítékot, hogy 2-3 éven belül a református egyház képes lenne ezt egy egész épületet elfoglaló nagy iskolaként üzemeltetni. Tudom, végül is nem illendő dolog nekem az egyház pénztárcájában kotorászni, de ez egy nem minden alapot nélkülöző információ. Amit jelen pillanatban elképzelhetőnek tartok, legfeljebb a zeneiskolának (ÁZI) a kiköltöztetése, hiszen az Ókollégium és a Kálvin téri szárny elegendő az egyház számára.
A Kálvin téri szárnyban azonban, ha egészen pontosan nézzük a dolgokat, nemcsak az ÁZI van, hanem a Kodály-iskola jó néhány terme, menzája is. Már ez a részleges visszaadás megbéníthatja az iskola működését.
Talán nem, de még ez sincs tárgyalási szakaszban. Az ÁZI számára tudnánk helyet találni a városban. Ki is néztünk már erre egy épületet a volt marxista-leninista egyetemen. Kitűnően meg is felelne, de az épület felett a megyei önkormányzat diszponál, tehát mi nem ígérgethetjük el. A Kodály-iskola elhelyezésének megoldására ötletem sincs. De még egyszer kijelentem, azt sem látom reálisnak, hogy a református egyház az egész épületet tudná hasznosítani.
Lehetséges kiindulási alap-e az önkormányzatnak az a törvényi keret, mely más ingatlan felajánlását teszi lehetővé?
A törvény úgy intézkedik, hogy azokat az épületeket kell visszaadni, amit használni is tud az egyház.
Iskolaként, illetve internátusként kívánják használni, éppúgy, mint a háború előtt.
Több református ingatlan szerepel a visszakérendők listáján, ilyen a Kaszap utcai, ami eredetileg egy református tanítóképző intézet volt. Ez egy nagy tömb, benne több épület található, s ezek között van eredetileg internátus céljából épült is. Így itt sok mindent működtethetne az egyház. Egy általános iskolát és diákszállót egymás mellett, feltétlen.
Továbbra is kérdéses az Újkollégium sorsa, hiszen a református egyház épp ehhez az épülethez ragaszkodik. Hogy hová költözzön az ÉZI, arra vannak javaslataik: épüljön fel egy új Kodály-iskola, vagy a Rudolf-laktanyába vigyék ki az iskolát.
De miből?
A költségvetés által e célokra biztosított keretből.
Az állami költségvetésnek először azt a rendkívül toleráns önkormányzati gesztust kellene díjaznia, amivel 2 egyházi középiskola bővítéséhez járultunk hozzá ebben az évben. Ennek igen súlyos ára van. Hogy a piarista gimnázium bővülhessen, valahogy fedél alá kéne juttatni a Jókai Általános Iskolát. Amennyiben az állami költségvetés nem biztosítja ennek a beruházásnak egy részét, az is kérdésessé válik, hogy a többi, s köztük a református iskola, továbbfejlődhet-e. A város nagyon súlyosan eladósodott, 800 milliós adósság szakadt a nyakunkba. El nem tudom képzelni, hogy 2-3 éven belül tető alá tudnánk hozni egy olyan épületet, ahol az egész Kodály-iskola elférne. A Rudolf-laktanyán kár gondolkozni, mivel azt az előző tanácstestület odaajándékozta a leendő, de valószínűleg fel nem épülő közép-európai egyetemnek, illetve kuratóriumának. Nagysága, fekvése nem is lenne talán rossz iskola céljaira, de ehhez fel kellene újítani, rendbe kéne tenni ezt a hatalmas épületegyüttest.
Meg kell mondanom, hogy mindezekről csupán folyosói beszélgetések során esett szó, még nem volt téma az önkormányzat ülésén.
Az egyház viszont ez esetben épp ehhez az egy ingatlanához igen erősen ragaszkodik. Javaslatuk szerint a város számára is ideális lenne egy Kodály-komplexum megépítése, ahol helyet kaphatna a Kodály-iskola mellett a Kodály Intézet is.
Erről most hallok először. A Kodály Intézet minisztériumi hatáskörbe tartozik, erről ők döntenek. Azt gondolom, egyrészt a minisztérium saját intézményét nem akarja felszámolni, másrészt a ferencesekre nem az a jellemző, hogy a város legfrekventáltabb pontján, az egyik legelegánsabb épületet akarnák visszakapni. Egyszerűen nincs elképzelésem arról, honnét lehetne egy olyan épületre a pénzt előteremteni, ahol csakis a Kodály-iskola funkcionálhatna. (Hiszen a lehető legegyszerűbb, 16 tantermes iskolának a költsége is 400 millió forint, amit a Széchenyi-városban kell felépítenünk.) Egy – a Kodály-iskola igényeinek, nagyságának, hírének – megfelelő épülethez, úgy gondolom, legalább 1 milliárd forint szükségeltetik.
Ön szerint lehetséges egy ekkora összeg előteremtése?
Nem, ekkora összeget az állami költségvetés nem fog áldozni, a város pedig eladósodott. A legtöbb, amit megtehetnénk egy ilyen helyzetben, hogy ingyen biztosítjuk a telket, és lehetőségeinkhez mérten 10-20 millió forintot.
- Belföld [6]