Skip to main content

Csányi Kinga

Csányi Kinga: Mikiegerek parlamentje?

Dánia


Ha e sorok írója nem kifejezetten az Európa parlamenti (EP) választások megfigyelésére utazott volna Koppenhágába, talán észre sem vette volna az utcákon, hogy kampány van. Merthogy nagyon nem volt: néhány poszter a lámpaoszlopokon, pártemblémák a buszmegállókban, egy-két cikk az újságok 6–7. oldalán. De a tévében sem vitázták agyon magukat a jelöltek. Nyugodt érdektelenség. Jellemző adalék, hogy az embereket az egész választásból az izgatta leginkább, bekerül-e a parlamentbe a szociáldemokrata miniszterelnök menyasszonya, egyben a radikális liberális párt listavezetője.

Csányi Kinga: Az én házam…

Ingatlanvita Kecskeméten


Merász József, a város polgármestere

– Ez a történet úgy kezdődik, hogy a református egyház ingatlan-visszaigénylését elutasították, ám az előterjesztett ajándékozási javaslatban az előzőleg kért ingatlan szerepelt.

– Azt, hogy ez az ingatlan nem esik a törvény hatálya alá, az mindig nyilvánvaló volt, erről soha senkinek kétsége nem lehetett. Amikor az egyház ezt visszaigényelte, mi türelemmel kivártuk az állásfoglalás megszületését, de tudtuk, hogy ez az ingatlan vissza nem igényelhető.




Csányi Kinga: Kecskeméti krétakör

Jogos tulajdonukhoz nem férhet kétség?


Lehet-e valamihez ragaszkodni?

Mikor és milyen célokkal kezdte meg működését ez az iskola? – kérdeztük először a Kodály-iskola igazgatónőjét, Ladics Tamásnét.

1950-ben indult mint Magyarország első ének-zenei általános iskolája. Kodály szerint a zenei nevelést az iskolának kell megadnia, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerekek 6 éves korban az írás-olvasás elsajátításával együtt kezdik a zenei írás-olvasás tanulását, melynek eszköze a relatív szolmizáció.




Csányi Kinga: A miniszter szűkebb pátriája

Jogállamot, joghurtot


Hogy Pécsett is megmozdultak az egyetemisták, az nem hír. A hír az lenne, ha itt valami más(képp) történt volna, mint a többi egyetemen. Mivel a miniszter innét indult, valószínűleg a diákok több hittel, bizalommal viseltettek Andrásfalvy iránt. Hír azonban nincs. A szándék megvolt, tényleg élt a remény az egyetemek diákönkormányzati vezetőiben, hogy Pécsre hazajön a miniszter. Hogy lehet vele beszélgetni mint tanárral, a mesterrel. De Andrásfalvy csak eljött ide miniszterként.

Csányi Kinga: „Itt az ideje, hogy az irodalom tisztán irodalmi funkcióit töltse be”


Hova helyezné el Ön a FORRÁS-t az irodalmi lapok sorában?

Erre kétféle válasz lehetséges, egyrészt a FORRÁS múltja, másrészt pedig jelene. Az előbbi a népies lapok közé helyezi az Alföld és a Tiszatáj mellé, míg ma, hogy az irodalom felszabadult a politizálás alól, ezeknek a lapoknak is az a törekvése, hogy minőségi szépirodalmat közvetítsenek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon