– Ön Tatán, azon a nevezetes frakcióhétvégén tartott egy beszédet, amelyet sokan összefüggésbe hoztak Kis János lemondásával, hogy tudniillik ez lett volna az oka, vagy talán csak az utolsó csepp a pohárban. Ám amikor felmerült Tölgyessy Péter neve mint elnökjelölté, ön azonnal nyilatkozott, hogy semmiképpen sem tartaná megfelelő elnöknek. Azóta is rendszeresen Dornbach Alajos mellett foglalt állást, majd elkövetkezett a tisztújító küldöttgyűlés. Ezen a küldöttgyűlésen az SZDSZ korábbi vezetői visszavonultak, nem vállalták az ügyvivőséget Tölgyessy Péter elnöksége alatt, ön viszont igent mondott. Mi az oka, hogy éppen most vállalta el az ügyvivőséget?
– Azért korteskedtem, már amennyire egyáltalán korteskedtem Dornbach Alajos mellett, mert kiszámíthatóbbnak véltem Dornbach Alajos elnökségét. Miért nyilatkoztam, hogy nem bízom Tölgyessy Péterben? Ezt fenn is tartom. Nem vagyok biztos benne, hogy Tölgyessy Péter rossz elnök lesz, de nem áll a rendelkezésemre elég tapasztalat róla. Nem vagyok olyan bizalommal iránta, mint a tagság egy része, akik szentül meg vannak győződve, és ennek tanújelét adták a küldöttgyűlésen is, hogy Tölgyessy Péter csodatevő. Azonban azt is elmondtam minden alkalommal, hogy ebben a válsághelyzetben, amelyben az SZDSZ van – amit egyébként nem tartok különösebben súlyosnak, hanem eléggé természetesnek és az összes parlamenti pártot jellemző válságnak – nem látom lehetségesnek azt a luxust, hogy bárki pontosan megszabhatná, milyen feltételek mellett kíván politizálni. Meg kell harcolni mindenkinek a maga álláspontjáért. Előre lehetett tudni, hogy különböző centrumok és súlypontok fognak kialakulni, megjelennek különböző taktikai, stratégiai elképzelések, bizonyos dolgokban talán még különböző elvi elképzelések is. Abba a fázisba érkeztünk, amikor ezeknek az egymást kiegészítő vagy egymással rivalizáló alternatíváknak össze kell csapniuk. Nem szabad kivonulni az egyik alternatíva képviselőinek keserűen, kajánul vagy nemtörődöm módon, átadva a másik alternatíva képviselőinek a porondot. Aki felelősséget érez Magyarország jövőjéért és az SZDSZ jövőjéért, és itt az elsőre tenném a hangsúlyt, az tegye félre a személyes ellenszenveit, előítéleteit. Ha szerencsétlennek talál egy személyi választást, akkor is próbálja meg. Ráér kivonulni, hogyha kudarcot vallott az együttműködés.
– Ez azt jelentené, hogy azok, akik már most kivonultak, ön szerint nem érzik át a felelősséget?
– Nem vagyok én ítélőbíró, de másképp értelmezem a felelősséget. Nagyon elleneztem, és szerettem volna elkerülni, hogy ez bizalmi kérdéssé fajuljon. Ugyanis én nem Tölgyessy Péter ügyvivője kívánok lenni, hanem az SZDSZ ügyvivője, és sajnálatosnak tartom, szerencsétlennek, hogy barátaim nem követtek ebben.
– Voltak, akik viszont éppen arra hivatkoztak, hogy nem látják a garanciát arra, hogy ezentúl ne Tölgyessy Péter ügyvivői lennének. Úgy emlékszem, hogy Pető Iván például, azt mondta, az a struktúra, amelyet Tölgyessy Péter a programjában fölvázolt, lehetetlenné teszi az elnök személye fölötti kontrollt.
– Nem tudom, hogy kontrollálni fogja-e az ügyvivői testület Tölgyessy Pétert. De nemcsak ügyvivői testület van, hanem országos tanács is. Ennek eddig megválasztott részét azok a korábbi vezetők alkotják, akikről a választás során kiderült, hogy a tagság egyáltalában nem akarja őket félretenni. Ezzel adva van a helyes konstrukció; nagyon erős ellensúly alakult ki a tanácsban az ügyvivői testülettel, illetve Tölgyessy Péterrel szemben.
– Lehet, hogy megváltoznak a hatalmi viszonyok az SZDSZ-en belül, az ügyvivő testület talán háttérbe szorul, és az országos tanács előtérbe kerül?
– Könnyen lehet, hogy így lesz, s könnyen lehet, hogy az ügyvivői testület nem kerül háttérbe, mert együtt fog működni vele a régi vezetés. Ha a dolgot akárki úgy veti fel, hogy Kis János és csapata kontra Tölgyessy és csapata rivalizál egymással, és be akarja bizonyítani, hogy ő a jobbik, akkor az SZDSZ eláshatja magát. Akkor nincs tovább SZDSZ. Akkor eltemethetjük a liberális alternatívát. Én azt hiszem, hogy nem gyengeelméjűekről, nem pszichopatákról van szó, következésképpen az első sokkon és a korábbi keserű tapasztalatokon túllépve újfajta együttműködés fog kialakulni talán nem holnap, hanem egy kicsit lassabban. Senkinek nem lesz igazi érdeke, nem lesz igazi vágya, hogy ezt az együttműködést aláássa. Azt gondolom, hogy az SZDSZ körül a ma lehetséges mértékig toleráns emberek vannak, akik nagyon sok mindent elviselnek, amit a magyar társadalom többsége nem szokott elviselni, vagy nem visel el szívesen.
- Vendégoldal [5]