Skip to main content

Vendégoldal

A 168 óra interjúja Solt Ottiliával (november 30.)


– Ön Tatán, azon a nevezetes frakcióhétvégén tartott egy beszédet, amelyet sokan összefüggésbe hoztak Kis János lemondásával, hogy tudniillik ez lett volna az oka, vagy talán csak az utolsó csepp a pohárban. Ám amikor felmerült Tölgyessy Péter neve mint elnökjelölté, ön azonnal nyilatkozott, hogy semmiképpen sem tartaná megfelelő elnöknek. Azóta is rendszeresen Dornbach Alajos mellett foglalt állást, majd elkövetkezett a tisztújító küldöttgyűlés.

Lovas Zoltán: Egy ámokfutó riporter kalandjai Berlintől Jerevánig

Részlet Lovas Zoltán Jöttem, láttam, győztek című könyvéből


Lacival déltájban értünk be a városközpontba. Már akkor feltűnően sok ember sétált, a Prágában megismert módon. A Tamás-templomhoz tartottunk. Vártuk Mécs Mónikát és alkalmi társát Berlinből. Jó órányit üldögéltünk egy padon. A nap szépen sütött, végre nem fáztunk, a Tamás-templom orgonistája próbált, a nyitott ajtón kiszűrődtek a futamok. Bach templomához szép számban zarándokoltak a turisták. Kikapcsoltunk. Napoztunk és nagyokat hallgattunk. A hangulat elandalított minket.

Mónika és a társa nem sokkal egy óra után futottak be.


Janáky István, Koris János: Duna menti füzér


Egy olyan világkiállítási program, amilyet az utóbbi évtizedekből ismerünk, s elsősorban a fejlett térségek technikai bravúrjaival dicsekszik – a világ számtalan rémítő bajának háttere előtt –, a mai Magyarország számára nem megfelelő.

Gerle János: A csodálkozás esélyéért


1896. Az ezredéves kiállítás a magyar építészettörténet fordulópontja. A kiállítás legtöbb részlete még a múltat idézi, de csírájában jelen van már minden, ami az elkövetkező korszakban, a magyar építészet legeurópaibb korszakában a felszínre kerül. Éppen az a kiállítás célja, hogy megmutassa Európának és önmagának: az ezeréves kultúrájú nemzet készen áll a továbblépésre. A valóságban ilyen fordulóponton állunk 100 év elteltével ismét: sem a múlt, sem a jövő nem látszik tisztán.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon