Skip to main content

Kinek van több joga a biztonsághoz?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kinek van több joga a biztonsághoz? – kérdeztük néhány héttel ezelőtt közölt „idegenügyi” összeállításunkban (Beszélő, 1991. november 16., Varga Kristóf: Színesen; Neményi László: Gyűlölet és politika; Kolschitzky Gaszton: Ausztria csak az osztrákoké?). Akkor a fogadó (pontosabban: nem fogadó) országokban rohamosan terjedő idegengyűlöletről írtunk, most elsősorban a menedéket keresők helyzetét kívánjuk bemutatni – a nemzetközi jog adta lehetőségek tükrében.

Az ürügy pedig: december 10. – az emberi jogok napja. Azoké is, akik – menekültként – legfőképp épp ezekkel a jogokkal nem mindig tudnak élni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) nemrégiben hozta nyilvánosságra: jövőre a legszerényebb számítások szerint a szervezetnek 12 milliónál több menekült ellátásához kell hozzájárulnia. Ez – megint csak „takarékos” becslések szerint – 1,6 millió tonna élelmiszert tételez fel.




Hivatkozott cikkek

A sommás ítéletek irritálnak

Megjelent: Beszélő hetilap, 50. szám, Évfolyam 3, Szám 51


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon