– Ön Tatán, azon a nevezetes frakcióhétvégén tartott egy beszédet, amelyet sokan összefüggésbe hoztak Kis János lemondásával, hogy tudniillik ez lett volna az oka, vagy talán csak az utolsó csepp a pohárban. Ám amikor felmerült Tölgyessy Péter neve mint elnökjelölté, ön azonnal nyilatkozott, hogy semmiképpen sem tartaná megfelelő elnöknek. Azóta is rendszeresen Dornbach Alajos mellett foglalt állást, majd elkövetkezett a tisztújító küldöttgyűlés.

Lacival déltájban értünk be a városközpontba. Már akkor feltűnően sok ember sétált, a Prágában megismert módon. A Tamás-templomhoz tartottunk. Vártuk Mécs Mónikát és alkalmi társát Berlinből. Jó órányit üldögéltünk egy padon. A nap szépen sütött, végre nem fáztunk, a Tamás-templom orgonistája próbált, a nyitott ajtón kiszűrődtek a futamok. Bach templomához szép számban zarándokoltak a turisták. Kikapcsoltunk. Napoztunk és nagyokat hallgattunk. A hangulat elandalított minket.

Mónika és a társa nem sokkal egy óra után futottak be.

Egy olyan világkiállítási program, amilyet az utóbbi évtizedekből ismerünk, s elsősorban a fejlett térségek technikai bravúrjaival dicsekszik – a világ számtalan rémítő bajának háttere előtt –, a mai Magyarország számára nem megfelelő.

1896. Az ezredéves kiállítás a magyar építészettörténet fordulópontja. A kiállítás legtöbb részlete még a múltat idézi, de csírájában jelen van már minden, ami az elkövetkező korszakban, a magyar építészet legeurópaibb korszakában a felszínre kerül. Éppen az a kiállítás célja, hogy megmutassa Európának és önmagának: az ezeréves kultúrájú nemzet készen áll a továbblépésre. A valóságban ilyen fordulóponton állunk 100 év elteltével ismét: sem a múlt, sem a jövő nem látszik tisztán.