A nyár közepén kész lett az Otthonház. A Heves megyei közgyűlés finanszírozta – pályázat útján nyert támogatásból – a Hevesber-Invest Kft. kivitelezte az építkezést. A ház üres: még nem lakják.
A Heves Megyei Önkormányzati Hivatal Vállalkozási Iroda a műszaki átadást-átvételt követően a GYIVI igazgatójának adta át a kulcsokat a bebútorozásra szánt nyolcszázezer forinttal együtt. A tíz garzonlakás lakásonként két ággyal plusz pótágyakkal fölszerelve harminc személy befogadására is alkalmas. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke október 1-jén hozta meg a döntést: a ház a GYIVI-seké lesz, a lakókat a GYIVI jelöli ki.
Eger város önkormányzatának kompromisszumkeresése a környékbeli lakossággal így befejeződött. Nem lesz „vegyes” összeköltöztetés! Az Otthonházba való bejutás feltételei viszont olyan szigorúak, hogy a szomszédos házak lakóinak igazán nem lehet panaszuk. Legalábbis ez derül ki az egri Otthonház működési rendjének tervezetéből, amelyet a megyei közgyűlés által megválasztott és október 1-jével kinevezett új igazgatónő készített:
a) Az állami gondoskodásból kikerült, nagykorúvá vált fiatalok pályázatukban – amit a GYIVI-igazgatóhoz nyújtanak be – nyilatkoznak családi állapotukról, vagyoni helyzetükről, munkaviszonyukról, a vállalt előtakarékosság mértékéről; a kötelezettségvállalásról, a szolgáltatások fizetéséről, s csatolják:
– a vagyoni helyzetet igazoló hivatalos iratot;
– a munkahelyi kereseti igazolást;
– az egészségi állapotról szóló orvosi igazolást;
– az önkormányzati rendelkezésű érvényes lakásigénylést tanúsító igazolást;
– a társasházi társulásról a szándéknyilatkozatot.
A pályázók otthonházbeli elhelyezése ideiglenes, a lakók kötelezik magukat a feltételek betartására. A bérleti jogviszony lakásjogot nem valósít meg.
b) A tíz lakóegység szobabérlőit – egyedülálló fiúk, lányok, fiatal házasok, legfeljebb két kiskorú gyerekkel – bizottság jelöli ki, amely az Önkormányzati Hivatal Intézményi Iroda, valamint a Volt Állami Gondozottak Baráti Köre vezetősége képviselőiből és a GYIVI igazgatójából áll. A baráti kör az összes pályázatot véleményezheti a bizottsági ülés előtt. A bizottság döntése ellen tizenöt napon belül felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani a Heves Megyei Közgyűlés főjegyzőjéhez.
c) A jogerős döntést követően a GYTVI igazgatója szerződést köt a kijelölt szobabérlővel külön a lakhatásra és külön az elő-takarékosságra. Az egyedi szerződéseknek a működési rend és az Otthonház házirendje előírásainak meg kell felelniük, betartásukért a GYIVI igazgatója a felelős. A házirend megszabja az előtakarékosság mértékét (havi nettó jövedelem 30 százaléka, de minimum ezer forint) és a fizetési feltételeket (pénzintézeti letét, a befizetésekről szóló bizonylatok bemutatása a gondnoknak). Az elhelyezésért és a szolgáltatásokért (víz, fűtés, berendezéshasználat stb.) a felnőtteknek további havi ezer, a kiskorú gyerekek után havi ötszáz forintot kell fizetni a GYIVI gondnokságának.
A kijelölt bérlők között van egy házaspár két gyerekkel. Nekik csak a lakhatásért háromezret kell fizetniük, s ha tovább szeretnének lépni saját lakásba, még a nettó fizetésük harminc százalékánál is többet kell előtakarékosságként felmutatniuk. Annál is inkább, mert az előző igazgató elképzelésétől eltérően az életkezdési segélyt mégsem adják ki az otthonházasoknak, s így csak annyiuk lesz, amennyit összespórolnak. A bérlő ugyanis köteles minden tőle telhetőt megtenni, hogy önálló és végleges lakáshoz jusson.
Mindenesetre úgy tűnik, hogy azokon a lányokon, akikkel mint leendő pályázókkal a nyáron beszélgettem, ez a tervezet nem segít. A 20 éves M. Jolán például, akinek azóta talán már fölmondtak a kormánybiztos irányítása alá helyezett Csepel Autónál, valószínűleg nem is pályázhat, mert nem rendelkezik a szükséges feltételekkel. Marad tehát a GYIVI-ben.
Valamivel szerencsésebbnek mondhatja magát az, aki már bentlakóként válik munkanélkülivé: ő „30 napon belül köteles elhelyezkedni. Ha önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni, akkor ezt írásban igazolnia kell a gondnoknál, és azt, hogy benyújtotta az igényét a munkanélküli-segélyre. Amennyiben ennek nem tesz eleget, akkor rosszhiszemű lakóvá válik.” Ugyancsak szigorú rendszabályok vonatkoznak a lakóegységek használatára, a szobabérlet megszűnésére, aki ezeket nem tartja be, azt kiközösítik.
A GYIVI egy pedagógus képesítésű gondnokot és egy karbantartót biztosít az Otthonház működtetéséhez. A házgondnoki teendők ellátásán túl a gondnokra hárul a hatékony utógondozás, segítségnyújtás feladata, a társadalmi beilleszkedés, a felelősségteljes párválasztás elősegítése, a családi életre, a beosztó életmódra, a közéleti szerepvállalásra való felkészítés. Képviseli a lakókat ügyes-bajos dolgaikban, segít a házban felmerülő gondok megoldásában, és szükség esetén pedagógiai segítséget is nyújt a szobabérlőknek. Folyamatos kapcsolatot tart fenn a GYIVI szakmai csoportjával és a Volt Állami Gondozottak Baráti Körével.
Az Otthonház üzemeltetési költségeit a GYIVI erre az évre póthitelként megkapja. A jövő évtől céltámogatást kap. Addig a megyei önkormányzat finanszíroz.
Az alpolgármesternő azt reméli, hogy a környéken lakó, jómódú egri polgárok nem kezdenek újabb tiltakozó jellegű aláírásgyűjtési akcióba. A pályázatok elbírálása folyik, a lakók 70 százalékát már kijelölték. Novemberben megkezdi működését az Otthonház.
Négy héttel később. Nagy turhák, rothadt paradicsomok, almák, szétplöttyent féltenyérnyi foltjai virítanak a tágas, bejárati ajtó, a földszinti ablakok és erkélyajtók üvegén. A GYIVI garzonházának lakói beköltözésük éjszakáján az ablakaikhoz vagdosott rejtélyes tárgyak sűrű puffanására riadtak föl. Első ott töltött vasárnapjukat pedig a „bemocskolt” új ház ajtajának, ablakainak a pucolásával kezdték. „Hát hogy nézett ki! Nem hagyhattuk úgy!” A kedves fogadtatást, amelyben minden valószínűség szerint a környékbeli lakók jóvoltából volt részük, vállrándítással intézték el. A beköltözők közül csak egy házaspár nem tudott a környékbeliek csaknem egy évvel korábbi, 200 aláírást eredményező tiltakozásáról az állami gondozottak várható odaköltözése ellen. Meg arról, hogy az alpolgármesternő kénytelen volt foglalkozni az üggyel, de most bízott abban, hogy a kedélyek maguktól elcsitulnak, és a beköltözés előtt még egy lakógyűlést sem hívott össze. Pedig a tetemes mennyiségű rohadt paradicsomot valahol készenlétbe kellett helyezni, és tartalékolni a szívélyes fogadtatáshoz. A szigorú pályázati feltételek és az alapos válogatás ellenére a lakók a szomszédság szemében ugyanúgy veszedelmesnek ítélt semmirekellő állami gondozottak, akiknek a felépített szép garzonház átmeneti otthonként sem jár. Az éjszaka közepén kilopózkodva összkomfortos, garázsos lakásaikból, ezt nyomatékosították az Otthonházra zúdított rohadtparadicsom-záporral a békés, jóravaló lajosvárosi polgárok. Ki tudja, milyen fogadtatásban lesz része a második turnusnak?
Eddig csak hat garzonlakásba költöztek be, s közülük csak egy házaspárnak volt előzőleg érvényes önkormányzati lakásigénylése, tehát az alpolgármesternő által szorgalmazott feltételrendszer nem igazán működik. A szóban forgó házaspár egy penészes, vizes albérletből költözködött ide, ahol évi, egy összegben kifizetett, ötvenezer forintért laktak, plusz a rezsi. O. Lászlóné 24 éves, egész életét állami gondozásban töltötte, tizenhat éves korától a dohánygyárban dolgozik, jelenleg dohányfeldolgozó szakmunkás, de gyeden van 8 hónapos kislányával. Férjét is a gyárban ismerte meg, ő ugyanott anyagmozgató, bár szakmája szerint épületüveges. Keresete negyven százalékát előző családja kapja, mert ez a második házassága, 34 éves, és sosem volt állami gondozott. Előtakarékosságra 3000, lakbérre 2500, OTP-re 4000 Ft-ot fizetnek havonta. A feleség havi nettó 11 ezret kap kézhez, férje 8000-rel tud hozzájárulni a költségekhez. Hiába van érvényes lakásigénylésük, életkezdési segély nélkül nem látnak esélyt saját lakás megszerzésére. Annál is inkább, mert munkahelyüket megvette a Phillip Morris cég, és bizonytalanná vált az a lakáshozzájárulási kölcsön, amelyet a régi gyár többnyire megadott dolgozóinak.
V. Zoltán még nincs tizennyolc éves, párja, K. Ildikó tizenkilenc, márciusban lesz az esküvő. Mindketten eddigi életüket zömmel az intézet falai közt töltötték. Zoltán szakmája szerint műszakicikk-eladó, de pártfogója a Hubertus gmk-ban faszobrász segédmunkásként talált neki állást. Szereti, s érzéke is van hozzá, keresete azonban nem sok, nettó 7-8000. Ildikó a Berva szereldéjében három műszakban nettó 9-10 ezerért kompresszorokat szerel össze. „Rettenetesen strapás, nehéz munka… de nagyon jó a közösség, ahol dolgozom, csak azért szeretem!” Miközben beszélgetünk, egyfolytában sikál valamit a fürdőszobában, tesz-vesz, fáradt, karikás szemű, szőke Hamupipőke. 15 évesen tették ki az intézetből dolgozni, miután a szakmunkásképzőt félbehagyta, mert az órák helyett inkább a barátnőkkel csavargott. Most már bánja, hogy hagyta magát elcsalni, de akkor jó volt a városban csatangolni, emberek közt lenni. A szobában éppen videót néz az összeverődött társaság. A „nagyberuházás” havi 4000 Ft OTP-törlesztést jelent, előtakarékosság címén 4000-ret tesznek félre, és 2000 Ft a bérleti díj. Az életkezdési segélyben reménykednek, ketten együtt hatszázezret kapnának, jelenlegi áron, s így reális eséllyel pályázhatnának öröklakásra. A padlószőnyegen szép zöld virágok, igazi szőrme, ezen heverve válaszolgat Zoltán. Ő egyenesen a GYIVI-ből költözött ide, míg Ildikó nyolcadmagával albérletben lakott (mind a nyolc lakótárs állami gondozott volt) egy kétszobás lakótelepi lakásban. A lakás azé a Kovácsné Nagy Magdáé, aki nevelőjük volt, jelenleg pedig a GYIVI igazgatónője. Borsos albérleti díj ellenében a GYIVI közvetítette ki a gyerekeket. Hamar kiderül, a garzonlakók valamennyien megfordultak a „Magda” albérletében, sőt egy másik nevelőjük is a GYIVI közvetítésével adta bérbe lakását. Az albérletben egy nevelő felügyelt rájuk, s ő gyűjtötte be tőlük a pénzt is.
„Ilyen sokan biztosan jól lestrapálhattátok azt a lakást!” – mondom. „Mikor eljöttünk, új küszöb kellett! De vannak új lakók!”
A szobába betotyog egy pici a szomszéd garzonból, kiderül, egyelőre három kisgyerek lakik a házban, a negyedikkel kórházban a mamája.
Zoltán becézgeti a kicsit, közben arról beszél, hogy nagyon ideges, mert a munkahelyéről kiloptak egy szekrényt, s már ráfogták, hogy biztos ő volt, pedig semmi szükségük rá, a garzonházat fölszerelték a szükséges bútorokkal. Vannak azért, akik próbálnak segíteni. A közeli maszek boltos, aki ismeri a környék lakóit meg a lakótelepieket is, fölajánlotta segítségét, ha probléma van, csak szóljanak neki nyugodtan. Addig is a megbékélést szorgalmazza vevői körében.
Nem sokkal később M. Jolánra csodálkozom rá. Meglep, hogy itt találkozom vele lakóként. Mint mondja: „Csak az önéletrajzom kellett beadnom!” „Munkahely?” „Ugyanúgy várok, január 6-ig nem kell menni dolgozni, de lehet, hogy már kiküldték a munkakönyvem, mert sokat elbocsátanak a Csepel Autóból…” 8000 Ft-ot kap kézhez, ebből 3000 előtakarékosságra, 1000 a lakbérre megy el. Ő nem vett semmit, ő csak kezes lett a videóra. Sz. Annával, aki kábelmunkás a Vilatiban és havi tizenkétezret is megkeres, laknak ketten egy garzonban. Anna győzködi Jolánt, próbálkozzon ő is ezen a munkahelyen, most ugyanis a németek veszik át… Ha beválik, marad és jobb fizetése lesz, ha nem, arra jobb nem gondolni… Ő havi 3000 Ft-nál többet is hajlandó lenne előtakarékoskodni. Mindenesetre sokkal vidámabbnak tűnnek mindketten, mint legutóbb a GYIVI-ben, nyugodtabbak, annak ellenére, hogy az ő földszinti erkélyablakukat érte a „legsűrűbb” rothadt-gyümölcs-, paradicsomzápor, s még kinézni se mertek a sötétítő függöny mögül.
A félcigány B. Petra 19 éves, szép, magas, karcsú, keskeny arcú lány két kisbabájával várja, hogy a férjét leszereljék a katonaságtól. „Ha nyomorék lenne, akkor leszerelhetnénk a férjét, de maga nem az… „mondták nemrég a kieg. parancsnokságról érkezett látogatók. Így csak a költözésre kapott két nap eltávozást a kiskatona férj, aki 23 éves és gépkezelő. „Nekünk nincs senkink…” Albérletben laktak ötezerért havonta, kis penészes szobában kint a hóstyán. Itt saját szekrénysoruk, komódjuk (romos biedermeyer, amit Zoltán, a faszobrász hozott rendbe), videójuk is van. Petra két és fél évesen került állami gondozásba, tizennégy éves korában kirakták az intézetből: „kihelyezték.” Ő is lakott „Magda” albérletében. Konyhalány volt egy kis étteremben. A gyes meg a családi pótlék 11 600 Ft, ennyi a jövedelme hármukra, 3000 Ft a lakbér, de előtakarékosságot nem kell fizetnie, míg a férje katona. 6000 Ft a havi OTP-jük, de erre ugyanennyi rendszeres segélyt kap az önkormányzattól. „Itt minden nagyon tetszik nekünk, csak ki ne dobjanak bennünket!” Mosolyog.
Hivatkozott cikkek
- Önkormányzat [7]