Skip to main content

Liszt, Bartók, Kocsis

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szeta-koncert Frankfurtban


A szorongást, a félelmet viszonylag könnyen meg lehetett szokni: aki belekerült a szamizdatkészítésbe, a „mozgalomba”, hamar rájött, hogy a „BM” lehallgatja, követi, zaklatja a demokratikus ellenzéket, de tartósan börtönbe zárni, komolyan bántalmazni nem bírnak vagy nem akarnak már senkit. A félelemnél sokkal rosszabb volt a tehetetlenség, a frusztráció, ha valami nem sikerült, ha valamit, ami már majdnem készen volt, az utolsó pillanatban felfedeztek, meghiúsítottak. A meghiúsult ellenzéki vállalkozások közé tartozott az a koncert is, amelyet Kocsis Zoltán adott volna a Szegényeket Támogató Alap (a Szeta) javára 1980-ban. Az egykori frusztrációért most busás kárpótlást kaptak az egykori szervezők: Kocsis Zoltán tizenegy év múltán végre megtarthatta elmaradt hangversenyét.

A jótékony célú zongoraest megrendezését a frankfurti magyarok alapította Fördereverein Budapest kezdeményezte. A védnökséget együttesen vállalta Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor, a Szeta alapító tagja és Andreas von Schoeler, Frankfurt főpolgármestere. Demszky kanadai útja miatt nem tudott részt venni a koncerten (lásd Beszélő, november 2.), helyette a közönséget Dornbach Alajos üdvözölte, aki a Szetának kezdettől fogva jogi tanácsadója volt. A vendéglátó város nevében a koncertet a főpolgármester nyitotta meg.

A borúlátók kételkedtek benne, hogy egy szóló zongoraest közönsége megtölti-e a város legnagyobb, 2400 személyes előadótermét. Kocsis Zoltán neve és a Budapest Egyesület tagjainak sok hónapos szívós munkája azonban biztosította a sikert: a jegyek az utolsó darabig elfogytak.

„Kocsis Zoltán lenyűgözte a fogékony közönséget – írta Gerhard Schrott, a Frankfurter Allgemeine Zeitung november 23-i számában. – Leheletfinoman lépte át a határvonalat a XIX. és a XX. század, pontosabban a kései Liszt és a korai Bartók között, érzékeltetve, milyen csekély a távolság köztük nemcsak időben, de stílusban is.”

„Hogy milyen nagyra értékelték az eseményt Magyarországon – zárja értékelemzését a kritikus – az abból olvasható ki, hogy a Budapest Egyesület elnöke, Paetzke Gyöngyi a magyar Országgyűlés alelnökét köszönthette a vendégek sorában… a programfüzet 26 intézmény és személy nevét sorolja fel, amelyek és akik az egyedülálló rendezvényt támogatták… Ritka dolog a politikai és művészi hatékonyság ilyen egybeesése.”

A jótékonysági koncert tiszta bevétele mintegy 40 ezer márka volt. Az összeg fele-fele arányban oszlik meg a Szeta és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar szekciója között.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon