A témát – mi tagadás – az ellenzék, nevezetesen Horn Gyula, az MSZP elnöke indította:
Horn Gyula (MSZP):
Furcsának találom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt fenntartja magának azt a jogot, hogy követelje a rádió- és a tévéelnök lemondását annak ellenére, hogy ők megállapodtak az egyházi vonatkozású műsorok adásairól az egyházakkal. Mindkét elnököt a miniszterelnök nevezte ki, neki van joga felmenteni őket. Ez egyelőre, a médiatörvény megszületéséig tehát kormányzati ügy. A miniszterelnök úr nem mutat nagy hajlandóságot a követelés teljesítésére, mi ezt tekinthetjük koalíciós belviszálynak is.
Számomra fölsejlik egyfajta olyan pozíciószerzési küzdelem, amely a médiákon belüli pozíciók megszerzésére irányul.
Vajon üldözik-e a vallást Magyarországon? Létezik egy törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely 1990. január 24-én született. „Vallási meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illeti meg.” Másutt azt is kimondja a törvény, hogy „a lelkiismereti szabadság nemcsak a vallásos embereket, hanem mindenkit megillető szabadságjog”.
Ez a törvény érvényben van, és e szerint is a vallás mindenkinek a magánügye, viszont a vallásgyakorlás jogának a biztosítása a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény hatáskörébe tartozik. Ha bárki megsérti ezt a törvényt, akkor megvan a megfelelő eljárási mód, hogy bíróság elé vigyük az ügyet, és semmiképpen sincs helye felelőtlen, légből kapott megnyilatkozásoknak.
Továbbá meggyőződésem szerint nem ránk, a parlament képviselőire tartozik, hogy a televízió és a rádió mikor, hol és milyen műsort sugároz. Ez az érintettek dolga. Én nem tudok olyan nyugati országról, demokratikus államról, ahol politikai harcok, pláne parlamenti harcok kérdése legyen, hogy hol, mikor és mit vetítsenek, sugározzanak. Ez ránk nézve is kötelező kell legyen, mert egyetlen pártnak sincs erkölcsi alapja arra, hogy a szűk pártpolitikai érdekek javára foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.
Hadd említsem meg még az egyházi vonatkozású kérdések között az iskolák ügyét. Nagyon fontos lenne, hogy nehogy szétverjék az élő, működő iskola szervezeteket. Nekünk az az álláspontunk, hogy az egyház kapja meg a működéséhez szükséges tárgyi feltételeket, biztosítsuk számára a szükséges anyagi feltételeket. Viszont az adott helyzetben és településen a lakosság, a szülők többségének akarata döntsön az iskolák mostani, jelenlegi sorsáról. A már említett, 1990. január 24-i törvény 5. §-a kimondja, hogy a szülőnek vagy a gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék.
Dr. Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője:
Két perc túlságosan rövid ahhoz, hogy mélyebb vitába bonyolódjak a vallásszabadság fogalmának az értelmezéséről, gyakorlati megvalósulásának a követelményeiről. A kérdésben az a döntő, hogy az egyházak és az egyházak mögött álló vallásos tömegek igényei szempontjából mi a megfelelő mennyiségű, és mi megfelelő minőségű műsor.
Valóban, ezt a kérdést a parlamentben eldönteni nem lehet. Ebben a kérdésben az egyházaknak és a médiáknak kell tanácskozniuk, ez a tanácskozás most létrejött, de hogy a beleszólásunk nem volt hiábavaló, azt mutatja az, hogy anélkül ez a tanácskozás és megbeszélés és konszenzusra való törekvés talán soha nem jött volna létre, mivel mindaddig, ameddig a politika ezen a területen meg nem jelent, addig az egyházaknak a kérése, az egyházaknak az igénye a tömegtájékoztatási eszközök felé teljesen hiábavaló, pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Sem a médiákat, sem a társadalmi szervezeteket a politikai hatalmi tényezők közül kizárni nem lehet. Az ezek közötti érintkezések és az ezek közötti véleménycserék is igenis a politikai élet területére, a politikai élet szférájába tartoznak.
Helyesnek tartom, és fenntartom a jogot – nemcsak a Kereszténydemokrata Néppárt számára, hanem – valamennyi párt és valamennyi politikai tényező számára, hogy ezekbe az igenis politikai területre tartozó tényékbe, eseményekbe és folyamatokba beleszóljon.
A dolog elintézése egyszerűbb lenne, ha valóban az lenne a helyzet, amit Horn Gyula elnök úr említett, vagyis hogy ezeknek a szerveknek (a rádió és a tévé – a szerk.) a vezetőit a miniszterelnök nevezi ki. Sajnos nem így van. (Közbeszólások balról: Sajnos? – Dr. Orbán Viktor: Hála istennek!) A kormánykoalíciónak nincs lehetősége arra, hogy saját kebelében intézze el ezt a problémát. Ezért a pártunknak nincs más lehetősége, mint azt követelni, hogy ezek a vezetők saját maguk vonják le a tévedéseik és a megkérdőjelezhető munkájuknak a következményét, vagy pedig a kérésünk a köztársasági elnök úrhoz irányul, akinek valóban joga van arra, hogy ezeknek a szerveknek a vezetőit visszahívja.
István József, (FKGP 12 tagú képviselőcsoportja):
Azt is mondta Horn Gyula úr, természetesen 40 éven keresztül az MSZMP is és a pártjaik, hogy a vallás az magánügy. Kérem, Magyarországon kilenc és fél millió embert érint. Ez egy politikai program volt. Ezt a politikai programot ma már Magyarországon nem lehet tartani, és tarthatatlan.
Nem lehet hivatkozni a nyugati egyházakra, azért, mert Nyugaton nem volt 40 évig kommunizmus. Nyilvánvalóan más ott a demokrácia. Nagyon sajnálatos az az elképzelés, hogy a szülők döntsék el az iskolában, hogy a gyermekeik milyen iskolába kívánnak járni. Kérem, Csurgón, a választókörzetemben… azt az iskolát, amelyet a törvény alapján most jogosan visszakér az egyház, az ottani iskolaigazgató mindent megtesz, a szülőket befolyásolja, szavazásra próbálja bírni, tiltakozásra próbálja bírni őket. Így Magyarországon egyetlenegy felekezet nem fogja visszakapni az iskoláját.
Dr. Orbán Viktor (Fidesz):
Egy kormánypárti képviselő szájából elhangzott két olyan mondat, amiről azt gondoljuk, hogy legalább egy perc figyelmet azért megérdemel.
Az első: a vallás nem magánügy. A második mondat, hogy nem a szülők joga, hogy eldöntsék, miképpen kívánják neveltetni a gyermeküket.
Ha ezt egy független képviselő mondta volna, akinek semmiféle pártkötöttsége nem létezik, akkor elmehettünk volna szó nélkül az ügy mellett, de így, egy kormányzó párti képviselő szájából, a magunk részéről elvárjuk, hogy a kormánypárt oldaláról, illetve a kormány részéről valaki nyilatkozzon, és határolja el magát ettől a kijelentéstől, vagy pedig fogadja el és tegye azt magáévá. Ilyen mondatok nem maradhatnak csak úgy a levegőben ebben a házban.
Csönd, sem a kormány, sem a kormánypártok nem reagálnak Orbán Viktorra.
Kedd, február 4.
Miklós Árpád (MDF) – (ez volt a képviselő parlamenti szűzbeszéde):
Ez idáig páratlan dolog történt a szabadon választott magyar parlament életében.
Mint arról a sajtó is hírt adott, Kunszabó Ferenc az általa szerkesztett Hunnia című folyóirat néhány januári példányát szerette volna elhelyezni a Parlament folyosóján lévő sajtóasztalon. Ezen a sajtóasztalon a legkülönbözőbb pártállású, Magyarországon vagy sok esetben külföldön törvényesen megjelenő lapok közül válogathatnak a képviselők. Megtalálható itt a Beszélő, a Magyar Fórum, a Magyar Narancs, a zsidó Szombat, az Amaro Drom című cigány újságon keresztül sok egyéb lap is. Ez így is van rendjén, hiszen országos érdek, hogy a képviselők minél több oldalú információhoz jussanak.
Régebben a Hunnia is itt sorakozott a többi sajtótermék között. Most azonban az Országház szervezési és informatikai főosztályának vezetője csak akkor engedte volna be a folyóiratot a Parlament épületébe, ha azt előzőleg átnézi. Ezt Kunszabó Ferenc méltatlannak ítélte. Az incidens után a főszerkesztő elmondta a történetet az Új Magyarország egyik újságírójának, akinek érdeklődésére a főosztályvezető azt válaszolta, dr. Fodor Gábor, a Fidesz országgyűlési képviselője, a parlament emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke kérte fel erre az eljárásra. Nem ez az első törvénytelenség, amit az 1989 szeptembere óta folyamatosan megjelenő folyóirat ellen a rendszerváltás óta Magyarországon elkövettek.
1991 nyarának elején bírósági határozat nélkül házkutatást tartottak a Hunnia szerkesztőségében, a sajtótermék 18. számának elkobzása mellett még az előfizetők névsorát is elvitték. Ezek a törvénytelenségek engem a pártállami diktatúra sötét éveire emlékeztetnek! A botrányos esettel kapcsolatban bennem több kérdés is fölmerült.
Vajon van-e olyan hatalmi szerv, olyan személy ebben az országban, akinek törvényes jogosítványa van arra, hogy a képviselők vagy bármely más szabad magyar állampolgár szabad tájékozódását korlátozza? Talán úgy gondolták, hogy a lap tartalma, szellemisége nem felel meg valamennyi parlamenti párt felfogásának? Esetleg obszcén rajz található benne, amely valamilyen nemzeti jelképet sért? Több millió honfitársunk vallási érzületét sérti? Ilyen indokból nem akadályozhatták meg a lap terjesztését, hiszen ilyen jellegű sajtótermék beszerezhető a Parlament folyosóján. Más oka lehetett ennek. A sajtóterméknek a világnézete, szellemisége nem tetszhetett egyeseknek. Ez nagyon valószínű, hisz már az alcímében ezt olvashatjuk, hogy a „a magyar szellem önvédelme”. Fodor Gábor úgy gondolta, hogy a magyar parlamentben vannak álképviselők és főképviselők, és ő mint a főképviselők legfőbbike eldöntheti az emberi jogok bajnokaként, hogy az álképviselők milyen törvényes laphoz juthatnak hozzá, és melyikhez nem.
Képviselőtársaim!
Kötelességünk, hogy távol tartsuk a magyar parlamenttől a kirekesztés, a szellemi gyámkodás, végső soron a szellemi alávetettség és kiszolgáltatottság eszmeiségét.
Dr. Fodor Gábor (Fidesz):
Először is szeretném leszögezni, hogy ez az eset közel fél évvel ezelőtt volt, a Hunnia 18. száma után – ráadásul utána, kérésemre, a házbizottság (az Országgyűlés elnökéből, alelnökeiből és a frakcióvezetőkből álló testület – a szerk.) foglalkozott is ezzel a kérdéssel.
Arra kértem a házbizottságot, hogy ezt a kérdést átfogóan rendezzük az Országgyűlésben. Azért merült fel ez a kérdés – talán emlékeznek képviselőtársaim –, mert akkor sok vihart kavart ebben az Országgyűlésben „A pápaság árnyoldalai” című könyv terjesztése, és végül is azt a könyvet visszavonták. Ezek után kértem én az inkriminált Hunnia-szám után, hogy nagyon kívánatosnak tartanám, ha egységes, átfogó szabályozás születne, amely vagy kimondja, hogy bármilyen sajtótermék bejöhet az Országgyűlésbe, és a képviselők elé kerülhet, vagy pedig határokat szab meg. Miklós Árpád is nagyon jól tudja, az inkriminált lapok ellen, amelyekről szó van, a Szent Korona és a Hunnia ellen is ügyészségi, illetve bírósági eljárás indult… Érdekes, hogy Miklós Árpád e lapokat, illetve a Hunniát például véve védi itt a sajtószabadságot. A Hunniának ez az említett, 18. száma nagyon érdekes cikkeket tartalmazott. Az egyik tanulmányban, amely a náci háborús bűnösök szerepét elemezte, az a kitétel is szerepelt, hogy Európa „krémjét” végezték ki annak idején a nürnbergi perben a náci háborús bűnösökkel; egy másik tanulmány kétségbe vonta Auschwitz tényét, azt mondta, hogy nem is volt annyi az áldozatok száma, és ez a zsidó propaganda különböző mesterkedéseinek az eredménye. Zárójelben említeném képviselőtársaimnak – különösen azoknak, akik ilyen lelkesen szólnak most közbe –, hogy az elmúlt hetekben felderített neonáci szervezkedés kapcsán… (Zaj, közbeszólások. – Az elnök csenget.) pontosan ugyanilyen tartalmú szövegeket találtak. Nem véletlen tehát, hogy annak idején ügyészségi, illetve bírósági eljárások indultak e lapok ellen. (Fodor András Attila: De nem tiltották be!)
Szabad György (MDF):
Nagyon kérem, hogy hallgassanak meg, tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólások a jobb oldalról: Halljuk! Hallgatjuk! – Közbeszólás a bal oldalról: Síri csönd van!)…
A házbizottság múlt csütörtöki ülésén a Ház elnökeként két lehetőséget vetettem fel. Az egyik, hogy minden korlátozás nélkül, minden Magyarországon forgalomban lévő sajtótermék parlamenten belüli forgalmazása váljék szabaddá, vagy pedig: minden napilapé, egyéb sajtótermék pedig személy szerint vagy a frakció nevére, címzetten.
A házbizottság nem tudott állást foglalni, de előterjesztésemnek azzal a tételével, hogy diszkrimináció ne legyen, kivétel nélkül minden hozzászóló egyetértett.
Miklós Árpád (MDF):
Határozottan vissza kell utasítani, hogy ilyen neonáci lapnak tűnjön ez a Hunnia, amit Fodor Gábor mondott. Szó sincs erről. A magyar szellem önvédelme. És az a vitatott cikk, amiről Fodor Gábor szólt, hogy Padányi Viktornak a munkája, aki Ausztráliában él, igaz, hogy régen olvastam, és akkor is csak futólag – az volt benne, hogy nem is 600 000 az áldozatok száma, hanem kevesebb, és a koncentrációs táborokról úgy emlékszem, az volt írva, hogy négy koncentrációs tábor volt, nem írta, hogy ez nem létezett.
Fodor Tamás (SZDSZ):
Tisztelt Elnök Úr!
Amikor tegnap szót kértem Öntől, akkor Ön figyelmeztetett, hogy rendkívüli ügyben napirend előtt úgy szólhatok, hogyha bírom frakcióvezetőm támogatását. Feltételezem, hogy minden eddigi előttem szóló, így Miklós Árpád képviselőtársam is bírta frakcióvezetője támogatását Hunniát védelmező beszédében. (Taps az SZDSZ padsoraiban. Zaj.)
És kérni szeretnék. A kormánykoalíció pártjai tegnap leszavazták egyik képviselőtársunknak azt az indítványát, amellyel napirendre kívánta tűzni azt a javaslatot, hogy az oktatási törvény a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazataival kerülhessen elfogadásra. Korántsem vagyok biztos abban, hogy Önöknek pusztán jogi skrupulusai lettek volna a képviselőtársam indítványa ellen. Egy illemszabályt hágtak át. Figyelmen kívül hagyták a házbizottság általános érvényű állásfoglalását, amely illemszabály az ajánlás erejével kéri Önöket, hogy vitában mérkőzzenek meg az egymástól eltérő álláspontok. Önök ezzel a döntéssel a vita elől zárkóztak el. Az akarat, amely e mögött a szándék mögött, a kétharmados elfogadás reménye mögött meghúzódik, az egyeztetésnek és a megegyeztetésnek az akarása. Egy olyan országban, ahol annyi hit, annyi világnézet, annyi eszmény, annyi egymástól különböző érték él egymás mellett és a továbbiakban is élni akar, mert ebben a szabadságban érzi otthonának ezt a hazát, egy ilyen országban soha ne térjenek vissza azok az évtizedek, amikor a hitet, a világnézetet, a követendő erkölcsi eszményeket nem magánügynek tekintették, hanem diktátumnak.
Fodor Gábor (Fidesz):
Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra, hogy ami végül már itt elhangzott Miklós Árpád válaszában is, ezek a dolgok azért komoly tények, és azok is komolyak, amelyek abban a Hunniában megjelentek. Más országokban, nyugat-európai országokban nagyon óvatosan ezekkel. Hogy vannak olyan sajtótermékek, amelyek kétségbe vonják a borzalmakat, a bűnöket, amelyeket a nácik elkövettek. Én nem tartom jónak és nem tartom kívánatosnak, hogy a magyar parlamentben ilyen folyóiratokat védenek, amelyek… (Közbekiáltás: Milyen alapon?) …ilyen írásokat közölnek. (Zaj. – Az elnök csenget. – Taps.)
István József (FKGP 12 tagú képviselőcsoportja):
Kétszer is elhangzott a nevem Fodor Gábor előadásában… (Közbeszólás: Tamás!) Aztán tegnap Király Zoltán és Orbán Viktor is célzott arra, amit én az iskolákkal kapcsolatban mondottam. Nekem a számba olyat adtak; amit nem mondtam. Meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, hogy mit mondtam!
Azt mondtam az egyházi iskolákkal kapcsolatban, kimondottan az egyházi iskolákkal kapcsolatban, hogy nem a szülők döntik el azt, hogy az az egyházi iskola egyházi iskola marad tovább, és úgy működik. Kérem, nekem két iskoláskorú gyermekem van. Mind a mai napig nem választhatom meg azt, hogy milyen szellemű iskolába járassam, mert nincs rá lehetőségem. Azt hiszem, hogy sok ezer szülő van ebben a helyzetben, mint én, itt a békesség szempontjából mindenkinek meg kell adni azt, hogy a gyermekeit milyen szellemben, esetleg milyen vallásban, illetve eszmeiségben vagy világnézetben nevelje.
Miklós Árpád (MDF):
Nem viszontválaszt akarok, csak arról akarok pár szót szólni, hogy mikor a viszontválaszom hangzott, akkor én olyan bekiabálást hallottam, hogy „újfasiszta”. Ezt a leghatározottabban visszautasítom, miután én a sajtószabadság védelmében… (Zaj, felzúdulás. – Az elnök csenget.) emeltem szót itt a parlamentben, nem akartam itt belemenni ilyen újságcikkelemzésbe, de hogy emiatt ilyen elhangozzon… Szeretném megkérdezni a jegyzőkönyvet, hogy elhangzott-e ez a bekiabálás vagy nem, mert erre nagyon kíváncsi vagyok.
Gadó György (SZDSZ):
Én voltam az, aki bátor voltam közbekiáltani, és azt mondtam, hogy a Padányi Viktor-féle cikk fasiszta cikk volt. Ezt fenn is tartom, fasiszta cikk volt. És az a lap, amely fasiszta cikkeknek helyt ad, az legalábbis nem áll messze a fasiszta gondolattól. Azok az urak pedig, akik egy fasiszta szellemiségű vagy fasiszta szellemiséget védelmező lapot a szellem honvédelme gyanánt aposztrofálnak, azok ugyancsak nem állnak túlságosan messze ettől.
Szabad György, elnök:
Kérem szépen, sajnálatos, hogy a magyar Országgyűlés továbbra is ebben a kérdéskörben kell hogy idejét töltse.
Miklós Árpád (MDF):
Most abban kérném, hogy nyilatkozzon Gadó György, hogy most kire mondta! Rám vagy csak a cikkre?
Szűcs M. Sándor (MDF):
Mi itt legalább húszan tisztán hallottunk egyetlen szót. Miklós Árpád, amikor befejezte a szavát, elhangzott, hogy újfasiszta vagy fasiszta, semmi más… Kérem Gadó György képviselőtársamat, nyilatkozzon, hogy ez az egyetlen szó hangzott-e el, és Miklós Árpádra értette-e.
Gadó György (SZDSZ):
Én magyarul beszéltem, bár lehet, hogy a zajban nem hallatszott tisztán. A Padányi Viktornak a Hunnia megfelelő számában közölt cikkét fasiszta szellemű cikknek tartom. Egy olyan folyóirat, amelyik fasiszta cikkeknek ad teret, legalábbis közel áll a fasizmus eszmevilágához. Egy olyan képviselő, aki egy ilyen szellemiségű folyóiratot a magyar szellem önvédelmeként aposztrofál, idézve, az sem áll messze ettől a szellemiségtől (Úgy van! Úgy van! Felzúdulás.) Tekintse sértésnek vagy sem, ez az igazság, ez a véleményem.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]