A bankok új államosítás előtt állnak? A lehetőség annak kapcsán vetődik fel, hogy nemrég a Magyar Villamos Művek Tröszt átalakulása kapcsán kiderült, hogy az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) elvonja az átalakuló állami vállalatok bankrészvényeit. Mégpedig úgy, hogy érte semmit sem ad, az elvonás úgynevezett alapátadással történik, és az adott cég vagyona így csökken. Slosár Gábor az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese az egyik napilapban kijelentette, minden átalakuló vállalattól elvonják a bankrészvényeket, hogy minél nagyobb részvénycsomagot gyűjtsenek össze, s így a bankprivatizáció keretében ezért minél nagyobb bevételt érjenek el. Egyrészt a részvénytömeg követelése miatt, másrészt azért, mert egy nagyobb részvénycsomagért jobb árat lehet elérni. Ez persze teljesen ellentétes azzal az elképzeléssel, amit legmarkánsabban Bokros Lajos, a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója képvisel, mely szerint a bankokat első lépésben nem a részvények eladásával, hanem tőkeemeléssel kell privatizálni. De az állam vajon mire használja majd ki, hogy megnő a befolyása több bankban? S nemcsak a nagybankokban, hanem olyan bankokban is, ahol eddig nem is volt közvetlen tulajdonosi részesedése? A pénzintézeti törvény ugyan rendelkezik arról, hogy az államnak legkésőbb 1996-ban el kell adnia a bankokban levő 25 százalékon felüli tulajdoni részét, illetve 1995. január elsejétől már csak a szavazati jogok legfeljebb 25 százalékával rendelkezik. De addig még három évük van.
Az ÁVÜ tagadja, hogy a bankrészvények elvonásával jelentősen megnőne az állami befolyás a bankokban. Az eddigi részvényelvonások állítólag alig egy százalékkal növelték meg a bankokban levő tulajdonrészt, és az összes átcsoportosítandó banki tulajdon csak 2-5 százalékkal növelné meg az egyes nagybankokban levő közvetlen tulajdoni hányadot – mint ahogy Slosár Gábor nyilatkozta a Magyar Hírlapban. Hogy a becslések mennyire pontosak, nem lehet ellenőrizni, hiszen az ÁVÜ nem adja ki a részletes adatokat. Az MVMT átalakulásakor is például csak 300 milliós banki részvénycsomagról beszéltek, miközben valójában 380 millió forintnyi bankrészvényről van szó, amiből 180 millió a Budapest Bankban, 150 millió a Postabankban és 50 millió a Dunabankban való részesedés. Vagy lehet, hogy ebből sikerült valamit eldugnia az MVMT-nek?
A korábbi, nagy léptékű banki részvényelvonások közül említésre méltó a Tiszai Vegyi Kombinát esete, ahol 800 millió forintnyi bankrészvényt vontak el, amiből 600 millió a Magyar Hitel Bankban levő tulajdonrész volt. Ezt egyébként a bank nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt átalakulásakor malőr történhetett, mert az ÁVÜ elfelejtette elvonni a banki részvényeket. Most pótolják a hiányosságot: úgynevezett részvénycsere formájában már hozzájutottak 340-350 milliónyi bankrészvényhez. A korábbi OKGT-nek majd MOL Rt.-nek csak a Budapest Bankban 290 millió forint névértékben volt részvénytulajdona. Az ÁVÜ hírei szerint ezt a megoldást alkalmaznák azoknál a vállalatoknál is, ahol már korábban befejeződött az átalakulás bankrészvényelvonás nélkül. Mindenki sorra kerül, senki nem maradhat ki – állítják az ÁVÜ-nél.
Az állami befolyás növekedésének megítéléséhez jó tudni, hogy a banki részvényelvonások előtt az ÁVÜ részesedése a Magyar Hitel Bankban 44,9 százalék, a Magyar Külkereskedelmi Bankban 44,2 százalék, a Budapest Bankban 41,7 százalék, a Kereskedelmi Bankban 34,9 százalék, a Postabankban pedig 20,1 százalék volt. Tehát a néhány százalékos tulajdoni-résznövekedés több nagybankban éppen a biztonságos döntő többséget jelenti. A Postabanknál a közel azonos tulajdoni hányaddal rendelkező néhány nagyrészvényes közül az ÁVÜ az MVMT-től átvett részvénypakettel jelentősen erősítette pozícióját. A részvénycsomag elvonásával ugyanis 3,75 százalékkal növelte részesedését, s ezzel a Magyar Posta és a külföldi tulajdonosok mellett a legerősebb tulajdonos lett.
A 6 milliárdos alaptőkéjű Budapest Bankban az OKGT és az MVMT is nagyrészvényes volt. 470 milliós tőkerészük most az ÁVÜ-höz kerül. A Magyar Külkereskedelmi Banknak is szembe kell néznie tulajdonosi összetételének átalakulásával. A külkereskedelmi vállalatok sorozatos átalakulása során volt vállalati részvények helyett az állam belép.
Radikálisan új helyzetbe kerülhet a ma sikeresnek számító Inter-Európa Bank, amelynek vezérigazgatója az egy évvel ezelőtti közgyűlésen örömmel nyugtázta, hogy tulajdonosai között nincs ott a radikális üzletpolitikát korlátozó állam, és részvénytőkéjéből több mint 60 százalékos arányban külkereskedelmi vállalatok részesednek. Köztük olyanok, mint a Metalimpex, a Metrimpex, a Mineralimpex és a Technoimpex. Ha az ÁVÜ következetes, és az átalakuló külkereskedelmi vállalatoktól is elvonja a bankrészvényeket, akkor az Inter-Európa Bankban is jelentős részesedést szerezhet. Ha pedig a már átalakult külkereskedelmi vállalatoktól utólag elvonja a részvényeket, akkor a többségi részesedést is megszerezheti. De az Inter-Európa részvényesei elővásárlási joggal rendelkeznek, s az elvonást jogilag legalábbis problémásnak látják egyes banki jogászok. Kérdés, hogy az AVÜ „bátorsága” a problémák „megoldása” során meddig terjed.
Az elővételi jog rögzítése és a névre szóló részvény az Inter-Európa Bank esetében lehet, hogy valóban védelmet nyújthat az államosítás ellen, de a nagybankoknál általában bemutatóra szóló részvények vannak, s nincs elővásárlási jog. A közvetlen állami befolyás növekedése pedig gyengítheti a nagybanki vezetők önállóságát, s markánsabbá válhat az állam, azaz a kormány kiszolgálásának kényszere.
De nemcsak az állam, hanem bizonyos esetekben a külföldi tulajdonosok is egyre inkább a többségi részvényhányad elérésére törekednek. Az Általános Vállalkozási Banknál például a Westdeutsche Landesbank a 23 százalékos tőkerészt jelentő ÁVÜ-pakett megvétele után nyíltan vásárolja föl a kisrészvényesek tulajdoni hányadát, hogy a többséget megszerezze. Valószínűleg ezért éri el az egyébként jelentős tartalékhiánnyal bíró bank részvényeinek árfolyama a 105-110 százalékos árfolyamot, miközben a hasonló bankok árfolyama jóval a névértéke alatt van. Alaposan megváltozott a vegyes tulajdonú Unicbank tulajdonosi összetétele is. Ott az osztrák részvényes is tulajdoni hányadának növelésére törekszik, s jószerivel már az összes volt magyar részvényest kivásárolta. Ők még az egyéb külföldi tulajdoni hányadot is szeretnék megszerezni.
A bankrészvények forgalmának korábbi állóvize az utóbbi hónapokban más okok miatt is pezsgővé vált. Nyáron mélypontot ért el néhány nagybank részvényeinek ára, mivel számos csőd szélén álló vállalat és termelőszövetkezet adta el részvényeit – jóval a névérték alatt –, hogy kiegyenlítsék tartozásaikat. Egy idő óta a bankok próbálják korlátozni részvényeik túlzott forgalmát különféle premisszák mellett, például részvényeik fölvásárlásával. (Egy bank alaptőkéjének 30 százaléka erejéig vásárolhatja fel saját részvényeit.)
A bankrészvénypiac új fejleményét a Napi szellőztette meg. A bankrészvények piacától „arisztokratikus” távolságot tartó Dunabank részvényei is felbukkantak. Mégpedig 1 milliárdos alaptőkéjéhez viszonyítva jelentős, 100-200 milliós részvénycsomagok is előkerültek.
A részvénymozgások oka nem ismert, de meglehetősen furcsa fejlemények ezek a magát – az igazságtól eltérően – száz százalékban magántulajdonban lévőnek hirdető banknál (lásd Magyar Pénzügyi Almanach, 1991). Ekkora részvényhányaddal ugyanis inkább csak – az egyes pletykák szerint – a vezérigazgató befolyása alatt lévő leányvállalatok rendelkeznek a Magyar Hitel Bank mellett.
- gazdaság [6]