Vajna Jánost, az MTI főszerkesztőjét 1957-ben – a forradalom előtti és alatti ténykedéséért, s mert nem kívánt belépni az MSZMP-be – kirúgták munkahelyéről, és száműztéka politikai sajtóból (amelyben ekkor nem is találta volna helyét).
Nem hagyta magát. Száműzetési helyén, a Piackutató Intézetben, ahol egy kis kőnyomatost szerkesztett, kitalálta és létre is hozta a Világgazdaság napilapot, s benne később A hét krónikája című saját vezércikksorozatát, amellyel, bízvást elmondhatjuk, majd minden héten tabukat döntögetett, és új műfajt teremtett a honi külgazdasági-külpolitikai újságírásban. De méltán érezheti saját alkotásának magát a lapot is, melyből később a HVG s még később a NAPI is kiágazott.
Nagy mestere volt az átlátszó célzásoknak, az irodalmi utalásoknak, a tilalmak kijátszásának. A rendszerváltozás után viszont megmutatta, hogy nyíltan még érdekesebben tud írni. Ismét megújult, s külpolitikai publicisztikáját régi lapja mellett a legálissá vált Beszélőben bontakoztatta ki.
Azóta sokan leginkább az ő cikkeiből értjük meg, hétről hétre, a nagypolitikai összefüggéseket, a közel-keleti vagy éppen kelet-közép-európai konfliktusok nyugati visszhangját és hátterét, vagy akár a magyar külpolitika titkos külföldi rugóit, pillanatnyi céljait és várható reakcióit. A sok kusza újsághír és tudósítás után nemegyszer az ő telitalálatos címeitől vagy versidézeteitől – mert irodalmi műveltségét is irigylésre méltóan tudja mozgósítani – világosodik meg hirtelen egy zágrábi vagy budapesti Genscher-látogatás valódi értelme.
Nemcsak figyeli és magyarázgatja világunk jelenségeit és azok összefüggéseit, hanem érti is őket, mint kis hazánkban kevesen. Ezért érezzük, hogy az amerikánus magyar Joseph Pulitzer külpolitikai díja ezúttal biztosan jó helyre került. És gratulálunk hozzá!
- Beszélő [6]