Skip to main content

Egy Pulitzer-díj örömére

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vajna Jánost, az MTI főszerkesztőjét 1957-ben – a forradalom előtti és alatti ténykedéséért, s mert nem kívánt belépni az MSZMP-be – kirúgták munkahelyéről, és száműztéka politikai sajtóból (amelyben ekkor nem is találta volna helyét).

Nem hagyta magát. Száműzetési helyén, a Piackutató Intézetben, ahol egy kis kőnyomatost szerkesztett, kitalálta és létre is hozta a Világgazdaság napilapot, s benne később A hét krónikája című saját vezércikksorozatát, amellyel, bízvást elmondhatjuk, majd minden héten tabukat döntögetett, és új műfajt teremtett a honi külgazdasági-külpolitikai újságírásban. De méltán érezheti saját alkotásának magát a lapot is, melyből később a HVG s még később a NAPI is kiágazott.

Nagy mestere volt az átlátszó célzásoknak, az irodalmi utalásoknak, a tilalmak kijátszásának. A rendszerváltozás után viszont megmutatta, hogy nyíltan még érdekesebben tud írni. Ismét megújult, s külpolitikai publicisztikáját régi lapja mellett a legálissá vált Beszélőben bontakoztatta ki.

Azóta sokan leginkább az ő cikkeiből értjük meg, hétről hétre, a nagypolitikai összefüggéseket, a közel-keleti vagy éppen kelet-közép-európai konfliktusok nyugati visszhangját és hátterét, vagy akár a magyar külpolitika titkos külföldi rugóit, pillanatnyi céljait és várható reakcióit. A sok kusza újsághír és tudósítás után nemegyszer az ő telitalálatos címeitől vagy versidézeteitől – mert irodalmi műveltségét is irigylésre méltóan tudja mozgósítani – világosodik meg hirtelen egy zágrábi vagy budapesti Genscher-látogatás valódi értelme.

Nemcsak figyeli és magyarázgatja világunk jelenségeit és azok összefüggéseit, hanem érti is őket, mint kis hazánkban kevesen. Ezért érezzük, hogy az amerikánus magyar Joseph Pulitzer külpolitikai díja ezúttal biztosan jó helyre került. És gratulálunk hozzá!










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon