Először is: nem felel meg a valóságnak Duray azon állítása, hogy „a magyar politikai erők egy része kormánypárti politikát folytat, a másik pedig ellenzékben van”. Mint ismeretes, Vladimír Meciar egy évvel ezelőtti visszahívása és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kettészakadása óta Szlovákiában hivatalosan kisebbségi kormány létezik. A 150 tagú szlovákiai törvényhozó testületben ugyanis a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Párt csupán 66 képviselővel rendelkezik. Vladimír Meciart egy évvel ezelőtt a parlament csupán akkor váltotta le, amikor a két magyar „ellenzéki” mozgalom garanciát nyújtott arra, hogy 14 képviselőjük a választási időszak végéig mindenben támogatja a Ján Carnogursky vezette új kisebbségi kormányt. Az együttműködés egyik konkrét eredménye volt az, hogy a mezőgazdasági miniszterhelyettest a „kormánypárti” Magyar Polgári Párt és az „ellenzéki” Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom már együttesen jelölte. Az együttműködés a legutóbbi időkig lényegében problémamentes volt, a két „ellenzéki” magyar mozgalom mindenben támogatta a szlovák kormányt – beleértve az összes parlamenti szavazást is. Mindez tényekkel igazolható. Ugyanakkor az is tény, hogy az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elutasította a másik négy párt koalíciós szerződéséhez való nyílt csatlakozást: de jure tehát valóban nem tagjai a szlovákiai kormánykoalíciónak, de facto viszont igen, részt vesznek a közös frakcióüléseken is.
Első pillantásra tehát érthetetlennek tűnik, vajon miért ragaszkodik Duray Miklós annyira az ellenzékiség látszatához, s miért tekinti a nem létező kormánypárti–ellenzéki-ellentétet meghatározónak a Magyar Polgári Párt és az Együttélés viszonyában. Érdemes a kérdést közelebbről megvizsgálni, jobban megvilágíthatja a két csoport közti különbség elvi okait.
Nemzeti és kisebbségi önrendelkezés
A Duray Miklós vezette Együttélés szerint tehát a szlovákiai parlament, a szlovák kormány, a szlovákiai hivatali rendszer csak a szlovák nemzet hatalmának kifejezője, s eleve nem jelenítheti meg a magyar kisebbség érdekeit. Ezért – véli az Együttélés – a nemzeti kisebbséget paralel államstruktúrák illetik meg, saját képviselettel, végrehajtó hatalommal és önrendelkezési joggal. Ez az elképzelés bizonyos értelemben az erdélyi „társnemzet” fogalmának módosítása és cseh–szlovákiai viszonyokra való alkalmazása (elméleti alapjául valószínűleg Molnár Gusztáv ismert közép-európai nemzetállam-koncepciója szolgál).
Az Együttélés elképzelésének alapvető hibája – s erre mutat rá kompromisszumok nélkül a Magyar Polgári Párt – az, hogy a cseh–szlovák társadalom minden ellenkező előjelű kinyilatkoztatás dacára egyértelműen polgári alapon szerveződik, tehát az államstruktúrák a választópolgárok mint polgárok érdekeit fejezik ki – nemzetiségre való tekintet nélkül. Az Együttélés ezt az érvelést nem ismeri el, s ezzel magyarázható az is, miért ragaszkodik minden tény ellenére Duray Miklós ahhoz az állításhoz, mely szerint mozgalma ellenzéki. Amennyiben ugyanis nyilvánosan is vállalnák a kormány politikájában való részvételt, akkor ők maguk cáfolnák meg saját elméletüket a nemzeti önrendelkezésről és a kisebbség ebből következő hatalmon kívüli stásusáról. Duray ugyanis – egyébként teljesen logikusan – különválasztja a nemzeti – tehát szlovák – és a kisebbségi önrendelkezést. Köztudomású azonban, hogy a szlovákiai magyarok rendkívüli módon tartanak az önálló Szlovákiától, és még a cseheknél is nagyobb arányban kívánják Cseh–Szlovákia egységét. Az Együttélés azonban olyan konstrukcióban kívánja megoldani a kisebbségi kérdést (a szlovák és szlovákiai magyar önrendelkezés párhuzamos érvényesítésével), amely a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint csupán a szlovákiai magyarok egy százaléka számára elfogadható. Ezért a homályos fogalmazás, ezért a kormánypártiság látszatának elutasítása, ezért a követelés, hogy a Magyar Polgári Párt formálisan távozzon a kormánykoalícióból.
Valójában azonban az Együttélés álláspontja Szlovákia önrendelkezéséről ma már teljesen egyértelmű: a kisebbségi önrendelkezés mint távlati cél miatt támogatják az önálló Szlovákia létrehozását. Ezt legutóbb Dobos László, az Együttélés szlovák parlamenti képviselője hozta a Szlovákia önállóságára törekvő nacionalista pártok tudomására a szlovák parlamentben 1992. február 25-én: „Ma már természetes, hogy a szlovák nemzet teljes értékű államiságra, önrendelkezésre és szuverenitásra törekszik. (…) Értjük és támogatjuk a szlovák nemzet önrendelkezésért folytatott küzdelmét. (…) Önrendelkezést a nemzetnek és ennek természetes párhuzamában önigazgatást a nemzeti kisebbségeknek.”
Emlékezet és valóság
Az előbbiekből következően érthető, miért volt eltérő az Együttélés és a Magyar Polgári Párt véleménye a Cseh–Szlovákiában 1990-ben elfogadott alkotmánylevélről. Ennek kisebbségvédelmi részéről Duray Miklós a Beszélőnek adott interjúban a következőket állítja: „…ezek a jogok az 1968-as alkotmánytörvénynél is alacsonyabb szinten fogalmazódnak meg”. Ez az alkotmánylevél egyértelműen a polgári elvből indul ki, és nem sorolja fel tételesen a magyar kisebbséget mint az állam alkotó részét – mint azt megtette az említett 1968-as alkotmánytörvény. Új elemként került viszont a kisebbségi jogok közé a saját ügyekben való részvétel joga, amire 1921 óta nem volt példa. A szóban forgó alkotmánylevelet tehát a kétféle elképzelés alapján teljesen eltérően lehet értékelni.
Duray Miklós sajátos módon, utólagosan értékeli át azt a szerepet, amelyet a Magyar Polgári Párt, illetve az Együttélés játszott a szlovákiai nyelvtörvény elfogadása során. Idéznék Duray Miklós beszédéből, melyet a nyelvtörvény elfogadásának másnapján mondott a Csemadokban: „Ez a nyelvtörvény ugyan nem éri el a finn vagy a dél-tiroli mintát, azonban a szlovák parlament jó munkát végzett.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Duray Miklós nem vizsgálhatja felül akkori álláspontját, ám megkérdőjelezi, hitelesen értékelte-e mások akkori tevékenységét – az Együttélés soraiból ugyanis csupán egyetlenegy képviselője szavazott a nyelvtörvény ellen. A Magyar Polgári Párt egyébként semmilyen nyomást nem gyakorolt az Együttélés képviselőire – kivéve az általuk is igényelt konzultációkat.
Nem helytálló Duray azon megállapítása sem, mely szerint „kompromittált emberek nem kerülhettek közénk”. Az Együttélés ugyanis az 1990-es parlamenti választások során elutasította képviselőjelöltjei átvilágítását – pedig erre minden pártnak megvolt a lehetősége, a Magyar Polgári Párt élt is vele –, s így a magyar szavazópolgárok az Együttélés színeiben több volt StB-ügynököt juttattak mindkét parlamentbe. A prágai szövetségi parlamentbe eredetileg bekerült öt Együttélés-képviselő közül például a mai napig csupán Duray Miklós őrizhette meg mandátumát. Mindezért a felelősség az Együttélés akkori vezetőit, köztük Durayt terheli.
Duray Miklóst 1989 decemberében épp az általa olyannyira megvádolt Független Magyar Kezdeményezés jelölte a szövetségi nemzetiségi miniszter posztra, s mint FMK-képviselő került be a szövetségi parlamentbe. Miután parlamenti képviselő lett, kivált az FMK-ból, és a mozgalom már kiépített szervezeti struktúráját is felhasználva létrehozta az Együttélést.
Nem folytatom tovább az interjú kiegészítését, úgy vélem, a fenti sorok így is árnyalhatják a szlovákiai magyar politikai életről Magyarországon kialakult képet. Mint említettem, a három magyar mozgalom közt Vladimír Meciar leváltása óta szoros az együttműködés, s nem lehet cél ennek megszakítása.
Az Együttélés mégis erre tesz kísérletet most, amikor meg akarja torpedózni a hármas választási koalíció gondolatát – mint arra az interjúban Duray Miklós is utalt, s mint azt azóta egyéb fórumon is nyilvánosságra hozták, amikor azt a képtelenséget szabták a választási koalíció feltételéül, hogy a Magyar Polgári Párt lépjen ki a kormánykoalícióból.
Ennek következményei azonban már a szlovákiai magyarság politikai életének következő fejezetéhez tartoznak.
(Gyurovszky S. László, aki 1990 ősze óta a Beszélő pozsonyi tudósítója, alapító tagja és szóvivője a Független Magyar Kezdeményezésnek, illetve az abból alakult Magyar Polgári Pártnak.)
- Külföld [6]