Az elnök törekvéseit általában támogató érdekvédelmi szervezetek, a Rádiós Kamara és a MÚOSZ rádiós tagozata, valamint az alelnök (!) egyetértettek a felterjesztett szöveggel, az elnök törekvéseivel általában szemben álló érdekvédelmi szervezetek pedig, a Rádiós Dolgozók Tanácsa és a Rádiós Dolgozók Szakszervezete nem értettek egyet vele.
Oda
Március 2-án, miként Hankiss Elemér, Gombár Csaba is megkapta az SZMSZ két fejezetének, az elnök és az alelnök feladatkörével foglalkozó fejezeteknek a kormány által „jóváhagyás szempontjából elfogadhatónak tekintett” változatát.
A két tervezet között figyelemre méltó különbségek vannak. A kormány tervezete szerint a rádió elnöke „közreműködik a készülő médiatörvény kidolgozásában”, a televízió elnöke nem működik közre. A rádió elnöke „engedélyezi a szervezeti egységek létrehozását, megszüntetését, átszervezését, illetőleg elnevezésük megváltoztatását”, tehát lehetőséget kap az intézmény folyamatos átszervezésének önálló lebonyolítására. A televízió elnöke ezt az engedélyezési jogot nem kapja meg. Emlékezetes, hogy az átszervezés során mindkét elnök élt, illetve élni kívánt ezzel a joggal, s ezt a kormányfő mindkettőjük esetében erőteljesen kifogásolta. A televízió esetében eredménytelenül, ott létrejöttek az új szervezeti egységek, az intendatúrák, a rádió esetében viszont eredményesen, ott az új műsorszerkezetet a régi szervezeti keretek között alakították ki. (Lehetséges azonban, hogy a kormány mostani „engedékenysége” a rádió esetében is csupán pillanatnyi kihagyás volt, hiszen abban a kópiában, amelyet Vajda György államtitkár úr a rendelkezésünkre bocsátott, szerepel egy kézírásos betoldás, miszerint az elnök a szóban forgó jogosítványt az alelnök közreműködésével gyakorolhatja. Az államtitkár úr közlése szerint ez a betoldás a szóbeli egyeztetések során került a szövegbe. Gombár Csaba mindenesetre a jóváhagyásra benyújtott SZMSZ-be ezt nem vette át.)
A munkáltatói jogok tekintetében viszont a rádió elnöke kapott kevesebbet. A televízió elnöke március 2-án – a kormány későbbi álláspontjával ellentétben – még megkapta valamennyi munkáltatói jogot az alelnök felett a kinevezés, a felmentés és az alapbér megállapításának kivételével (tehát a fegyelmi jogkört is), a rádió elnökének viszont semmilyen munkáltatói jogot nem szánt a kormányfő az alelnökök tekintetében, holott bizonyos munkáltatói jogok még a kormány későbbi, jelenlegi álláspontja szerint is megilletik az elnököket.
Mindkét tervezet megegyezik abban, hogy igen fontos szervezeti egységek vezetőinek kinevezését és felmentését az alelnökök kizárólagos hatáskörébe utalja, tehát lehetővé teszi, hogy az alelnök az elnök tudta és beleegyezése nélkül rendelkezzen bizonyos kulcspozíciókkal.
A különbség az, hogy a rádió alelnöke, „csupán” az ún. infrastrukturális szervezeti egységek (Gazdasági és Pénzügyi, Műszaki, Vállalkozási, Műsorszolgáltatási Igazgatóságok) vezetői fölött rendelkeznék teljhatalommal, a televízió alelnöke viszont a politikai szempontból legjelentősebb egységek (az intendatúrák, körzeti stúdiók, a Híradó, A Hét szerkesztőségeinek) vezetői fölött is.
A rádió alelnökének hatásköre rendkívül erős gazdálkodási és pénzügyi jogosítványokat tartalmaz, de kevésbé nyúlik át a politika területére, mint televíziós kollégájáé. Míg például a televízió alelnöke a kormány elképzelése szerint „közreműködik az Országgyűléssel, a kormánnyal, a Magyar Rádióval és az MTI-vel való közvetlen kapcsolattartásban”, a rádió alelnöke csupán „az MR gazdálkodási tevékenységét meghatározó állami szervekkel, társadalmi szerveződésekkel, intézményekkel” tart kapcsolatot.
Az eddigiekből, ha más nem, annyi talán kiderült, hogy a kormány másként kezeli a két elnököt is és a két alelnököt is.
Vissza
A rádió jóváhagyásra váró SZMSZ-ének megfelelő fejezetei szerkezetükben, fogalmazásmódjukban a kormány által „lenyújtott” tervezetet követik, a két szöveg jelentős részben megegyezik egymással, végeredményben azonban eltérő felfogást tükröznek.
A kormány tervezete egyfajta hatalommegosztást irányoz elő az elnök és az alelnök között, a rádió elnökének tervezete pedig következetesen visszaállítja az egyszemélyi vezetés elvét.
Az elnök hatásköréről szóló fejezetben két lényeges eltérés van. Az egyik az, hogy az elnök nem adja át a kormány által az alelnöknek igényelt munkáltatói jogokat, az alelnök által irányított igazgatóságok vezetőit is ő nevezi ki „az alelnök véleményének ismeretében”, s megjelenik az alelnök feletti munkáltatói jogok gyakorlásának igénye is. Mégpedig abban a szövegezésben, hogy „az alelnök tekintetében az MR elnöke a hatályos jogszabályok szerint gyakorolja a munkáltatói jogot”. Ez a fogalmazásmód, amelyet az egyeztetések során a kormány képviselője is elfogadott, áthidalja azt a kérdést, hogy a kormányfő és a televízió elnöke között folyó jogvitában kinek van igaza, s a rádió elnöke melyik értelmezés szerint gyakorolja munkáltatói jogait.
A másik eltérés az, hogy az elnök nem csupán „az éves műsor tervezéséért” felelős, hanem „általános felügyeletet gyakorol az MR műsorait illetően”, és az alelnök csak ezzel az „elnöki jogkörrel összehangoltan” felügyelheti a műsorkészítésnek azt a területét is (a külföldnek szóló adásokat), amelyeket a szabályzat a felügyelete alatt meghagyott.
Az alelnökről szóló fejezetben több a különbség. A szabályzat az alelnök helyettesítési jogköréből (az elnök három hónapot meg nem haladó távolléte, illetve akadályoztatása esetén) kiveszi a kinevezési és felmentési jogot, tehát nem ad lehetőséget arra, amit a televízió alelnöke munkába lépésének első napján megtett.
A kormány tervezete az alelnöknek a pénzügyekben lényegében kormánybiztosi hatalmat adott. Az alelnök ellenjegyzéséhez kötötte az intézmény „működését alapvetően érintő pénzügyi intézkedéseket”, s a kezébe adta a döntést „olyan szerződések megkötése vagy módosítása kérdésében, amelyek pénzügyi vonzata (a változás mértéke) 33 százalékkal meghaladja az éves tervben jóváhagyott előirányzatot, továbbá olyan megállapodásokról, amelyeket az MR saját érdekeltségű szervezeteivel kíván kötni”.
Az elnök az ellenjegyzés jogát a „megerősítő aláírás” jogává szelídítette, hozzátéve, hogy az aláírás hiánya nem érinti az elnök önálló döntési jogát. A felsorolt döntéseket pedig az alelnök csak „az elnök egyetértésével” hozhatja meg.
Végezetül pedig a benyújtott SZMSZ-ből jórészt hiányoznak a menedzser-alelnök szerepéhez nem illő műsorpolitikai (tehát politikai) jelentőségű hatáskörök: a három országos program és a regionális műsorok koordinálása. Az a tény, hogy az alelnök nem közvetlen felettese az országos programok és regionális szerkesztőségek vezetőinek, alapvetően megváltoztatja az ő hatalmi súlyát.
Egy feloldhatatlan ellentmondásnak kellene feloldódnia ahhoz, hogy a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzata legyen. Arról van ugyanis szó, hogy az alelnököket azért küldték be a közszolgálati médiumokba, hogy az elnökkel szemben ellensúlyt képezzenek, az elnökök törekvéseit semlegesítsék. Az alelnökök kinevezése, illetve kineveztetése az elnökök (nehezebben elérhető) eltávolítását helyettesítő kényszermegoldás. Az alelnökökre nem azért volt szükség, hogy az elnökök munkáját segítsék, hanem azért, hogy az elnökök munkáját gátolják. Márpedig olyan SZMSZ-t nem lehet elképzelni, amely ehhez a célhoz illeszkedik, és főként nem lehet ilyet az elnökökből kivasalni.
- Belföld [8]