Skip to main content

Egy szakértői vélemény az Antall–Hankiss-vitához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az 1047/1974./XI.18./ MT sz. határozat 3. pontját (amely szerint a rádió és televízió élén a Minisztertanács által kinevezett, miniszterhelyettesi besorolású elnökök állnak) a 27/1990. (VIII. 13.) Korm. számú rendelet hatályon kívül helyezte, és ezzel megszűnt ennek a két intézménynek az államigazgatási szervezetbe való betagolása.

A Közigazgatás c. folyóirat 1991. évi decemberi számában Dr. Müller György, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a Magyar Közlöny főszerkesztője egy hosszabb tanulmányban kifejtette, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a továbbiakban nem minősülnek országos hatáskörű államigazgatási szervnek, hanem közszolgálati feladatokat ellátó költségvetési szervek.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény… szerint a minisztertanácsi határozat nem minősül jogszabálynak. (…) Az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT sz. határozat… már hatályba lépése napján nem minősült, és azóta sem minősül jogszabálynak… így nem alapozza meg a televízió elnökével és alelnökével szemben a kormány munkáltatói, illetve fegyelmi hatáskörét.

Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény… nem ismeri az államtitkári besorolású személyt, valamint a helyettes államtitkár besorolású személyt, és különösen nem rendelkezik arról, hogy ezeket ki jogosult kinevezni. (…) Nem képzelhető el, illetve nem engedhető meg, hogy ne a kinevező személy határozza meg a kinevezett státusát.

(…) Figyelemmel az elnök és alelnök kinevezéséről szóló 1990. évi LVII. sz. törvény rendelkezéseire – a kinevezési okiratnak kellene tartalmaznia a státus meghatározását. Csak a kinevező jogosult a státus megváltoztatására.

Mind a televízió elnökét, mind alelnökét a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök nevezte ki. A kinevezési okirat egyikük esetében sem tartalmazza, hogy államtitkári besorolású, illetve helyettes államtitkári besorolású személynek minősülnek.

Az államtitkárok jogállásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény… hatályon kívül helyezte az 1973. évi III. tv. 4. §., 5. §. /3/ bek., 6. §. /2/ bek. és 8. §. rendelkezéseit. Ezzel megszűnt az országos hatáskörű állami szervek vezető államtitkári tisztsége.

Ha a miniszterelnök a kinevezést követő fizetési besorolással egyoldalúan kizárólagos hatáskörben eljárva megváltoztathatja a kinevezett státusát, ez lehetetlen helyzetet teremt. Ez ellentétes a kinevezés adott esetben köztársasági elnöki hatáskörbe utalásával.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon