–fekete–

Nyomtatóbarát változat

1989-ben az akkori községi tanács terveztette meg egy székesfehérvári építész gmk-val. A kivitelezésre 1990-ben írtak ki pályázatot. A közel ötezer köbméteres átfolyásos-párologtatásos rendszerű víztároló mindkét oldalán szántóföldek: az ék alakú építmény valósággal belehasít a mezőgazdasági hasznosítású területbe.

A legmélyebb kazetta, az utolsó, ahonnan már a folyásárokba kerül az ülepítés és párolgás után visszamaradt fluidum, 5,5 méterrel van a talajszint alatt; körülötte, mint ahogy az összes többi kazetta körül is, a kitermelt és máshonnan ideszállított földből emelt, lépcsőzetesen magasodó gátak láthatók. A tervező az első öt kazettába a talajszint magasságánál feljebbről induló gumi vízzáró réteget tervezett, hogy a szennyvíz ne szivároghasson át a termőföldre. Ezentúl a telep területén kívül egy tíz méter mély ellenőrző kutat írt elő a tervező, hogy a talaj szennyezettségét a szükséges időközökben ellenőrizhessék.

A tanács a kivitelezésre pályázóknak részletes tervdokumentációt adott át, amelyben a talajmechanikai vizsgálattól a gumiborítás technológiájáig minden szükséges paraméter benne szerepelt. A tanács a beruházással a nagyközség igen súlyos szennyvízgondjait kívánta megoldani. Korábban ugyanis a szippantókocsik az imént emlegetett poros földút jobb oldalán, a kukoricaföld mellett húzódó árokba ürítették terhüket. Ezért valószínűleg tetemes mennyiségű környezetvédelmi bírságot kellett fizetni. A szennyvíztelepre 5,2 millió forintot irányoztak elő.

A szükséges hatósági engedélyek beszerzése után a pályázatot 5,2 millió forintos árajánlatával M. G., az akkor 33 éves kisiparos „nyerte” meg, miután vállalta, hogy a tervezett műtárgyat 40, azaz negyven nap alatt megépíti.

Egy kis grammatikai kitérő

„Korunk hőse: a vállalkozó” – hallhatjuk naponta a tévé szlogenjét, miközben egy öltönyös, diplomatatáskás úr beül az autóba, tárgyal, papírokat rendez, teszi a dolgát. Ez esetben a szónak köznévi jelentése van. Ám a mondatból kiemelve önállóan már nem főnév, hanem folyamatos melléknévi igenév, a vállalkozni igéből képezve, amely mellé főnév kívánkozik. (Lásd például a „vállalkozó ember”.) A két jelentés között érdemes különbséget tenni. A főnévi értelemben vett vállalkozó vállalja egy bizonyos munkafolyamat (tervezés, kivitelezés, kereskedés stb.) elvégzését adottságai, szakképzettsége, hozzáértése, valamint az ezekhez nélkülözhetetlenül hozzá tartozó anyagi „hinterland” birtokában. Amellett rendelkezik a vállalkozás teljesítéséhez szükséges jogosítványokkal: mondjuk kisiparos, betéti társaság tagja vagy valami hasonló. Korrekt kalkuláció alapján teszi meg árajánlatát, szakértelme garantálja, hogy tisztes haszonhoz jut, és ezt senki sem irigyli tőle. „Átvilágítja” vállalkozása tárgyát, összeveri saját lehetőségeivel, és ha minden stimmel, vállalja azt, amit. Ezért vállalkozó.

A vállalkozó (ember) ennek pontosan az ellenkezőjét csinálja: először elvállalja a feladatot, és utána megpróbálja hozzápasszítani a lehetőségeit.

M. G. tehát vállalta a szennyvíztároló megépítését, vállalta, hogy egy hónap alatt megmozgat ötezer köbméter szűzföldet, épületet húz fel, kutat ás stb. stb. Mindezt áfával együtt rongyos ötmilliókettőszázezerért.

Prelúdium

M. G. nős, két kiskorú gyermek apja. Az általános iskola 7-8. osztályát estin végezte el két gyermekének megszületése után. Előbb betanított munkásként dolgozott a Gelkánál, majd volt műtőssegéd, taxisofőr, autóbusz-vezető, újra műtőssegéd, sőt, rövid ideig a kórbonctanon is segédkezett.

Felesége szülésznő, az ő örökrészéből egy régi barátja tanácsára vásárolt egy MTZ munkagépet, és erre váltotta ki az ipart 1989-ben. Főleg csatornázási munkát vállaltak, az utolsó időkben egy építőipari szövetkezet alvállalkozójaként. Bejelentett munkásai nem voltak, napi 800 forintért „vásárolt” embereket a Moszkva téren, akiket tréfásan „niggerek”-nek titulált.

Egy év alatt tekintélyes mennyiségű pénzt keresett a csatornákkal, annál is inkább, mert adófizetéssel és más hasonló hiábavalóságokkal nem sokat bíbelődött.

Tehát a pályázat megnyerése idején adva volt egy kisiparos, gépek, emberek nélkül, kettőszázötvenezer forint 33 százalékos kamatra fölvett kölcsön visszafizetési kötelezettségével. Pontosabban még egy munkatársa azért volt: a csatornamunkák idején hozzászegődött egy fiatal, hajléktalan férfi. Az ő számára 1990 júniusában a munkaterületen felvertek egy négyszemélyes sátrat, és azt ellátták a kinttartózkodáshoz nélkülözhetetlen tárgyakkal, ágyneműtől a kiskanálig. A megegyezés szerint M. G. biztosította a napi élelmet, időnként adott néhány százast italra, mozira, azzal, hogy a munka befejezése után egy összegben kifizet százezer forintot. A hajléktalan ifjú elfogadta a feltételeket, és kiköltözött a mezőre.

Fúga

A tanács a 40 napos határidőre hivatkozva – hiszen ennyi idő alatt nem kellett radikális áremelkedésektől tartani – ragaszkodott a háromlépcsős kifizetéshez az alábbiak szerint:

1.  lépcső: a földmunkák bizonyos készenléti foka után egymillió forint + áfa,
2. lépcső: a földmunkák teljes elkészültekor újabb egymillió forint + áfa,
3. lépcső: a műszaki átadást követően a fennmaradó összeg.

Néhány vélemény a terv ismeretében:

Több mint húszéves kivitelezői múlttal rendelkező építőmester: „Ez egy barom! Ilyen munkát a duplájáért sem vállalnék el!”

Építőipari kft. építész tagja: „Nem normális dolog ez így. Felelőtlenség. A kötelező befizetések után a földmunkagépekre sem lesz elég a pénz. Ráfizet.”

12 éve földmunkával foglalkozó gépkezelő, csoportvezető egy szövetkezetnél: „ilyen földben turkálni, ahol az agyag kemény, mint a kő! Cégem áfa nélkül kilencmillió alatt nem vállalta volna el még a kazetták kiásását sem egy hónapos határidővel.”

Egy építőipari szövetkezet elnöke: „Látod, ezek miatt nincs munkánk. Nincs ember, cég vagy bárki, aki ennyi idő alatt ennyiért elvállalná. A megrendelőt sem értem. Hát nincs ott egyetlen hozzáértő ember sem?! Becsületesen nem lehet megcsinálni?”

Kisiparos építőmester: „Vagy megverte a megrendelőt, vagy szélhámos.”

Végjáték

M. G. megegyezett egy állami vállalat két földmunkagép-kezelőjével, és nekivágott a munkának. Egy Poclain markoló és egy Volvo homloklapátos munkagép költözött ki Ercsibe, hogy ott hajnaltól estig kínlódjanak. A munka rendkívül lassan haladt. A negyvenedik napon még a kazetták sem voltak meg, nemhogy a további építmények. Gondok voltak a földminőséggel is: a telep alatti (túl kemény volt) és a máshonnan kitermelt, odafuvarozott földdel (túl laza volt, tömöríteni kellett) is.

M. G. az első lépcső után járó pénzt ennek ellenére felvette, majd átutalással megrendelte a kazetták belső borításához szükséges gumit, amit a Taurus váci telepéről szállítottak Ercsibe. Nagy kínok árán elkészültek a kazetták, megvolt a gumi, de a munkagépek még baráti áron is 850 ezer forintba kerültek, és a naponta kiszállított alkalmi „niggerek” is vittek el jócskán az előlegből, így M. G. a gumifóliára hivatkozva fizetésátütcmezést kért és kapott, így újabb 1,2 millió forintot vehetett fel. Ekkor már szeptember közepe volt!

Rosszul számította ki a gumi mennyiségét, venni kellett még, de nem mert személyesen újra elmenni a Taurushoz, így testvérét bízta meg a pótrendeléssel. A pótgumi rendesen meg is érkezett Ercsibe, az ára azóta se a Taurushoz. M. G., noha milliókat vett fel, korábbi adósságait nem rendezte, áfát nem fizetett, sőt, 1990 augusztusában az Orgovány és környéke takarékszövetkezettől a Garancia biztosító kezességével újabb egymillió forintot vett fel, amit azóta sem fizetett vissza.

És eljött az ősz. Olykor tíz ember is dolgozott az építményen, sárban, esőben, lucsokban. Elkészültek a gátak, egy helybéli lakatos „adómentesen” elkészítette a kerítésoszlopokat, kapukat, egy másik a vízelvezető árkokat ásta ki hitelben, mert M. G. őt sem fizette ki. Dunaújvárosban megvett egy kész betongarázst, úgy-ahogy felállította, majd egy kútfúrómester szakadó esőben kezdte el fúrni az előírt ellenőrző kutat, amikor is egy napon akkora lett a sár, hogy nem lehetett többé a földútra sem kimenni az autókkal, mert tengelyig süllyedtek a latyakban. M. G. nem tehetett mást, levonult. Előtte azonban a pótgumikra hivatkozva újabb fizetésátütemezést kért, amit meg is kapott, így összesen négymillió forintot vett fel három hónap alatt.

Levonulása méltó volt az előzményekhez. Egy árva szó nélkül otthagyta az építkezést, kéziszerszámokat, talicskákat, gumit, és többé felé sem nézett. Igaz, az időközben megalakult önkormányzat kötbérezte az építkezést, ami napi háromezer forinttal terhelte meg M. G. kifizetetlen számláit.

A hajléktalan alkalmazottnak a beígért százezer helyett csak ötvenezer forintot fizetett, majd amikor az újra és újra megkereste a hátralék miatt, embereket bérelt fel, hogy zavarják el őt a lakása környékéről.

Közben M. G. grafikus testvérével, valamint egy számítógépes matematikusnővel megalakította a Villám Vakond Bt.-t, aminek ő volt a közös képviselője, kizárólagos aláírási joggal. Vagyonnyilatkozatában ott szerepelt az a munkagép, amelynek már csak az adásvételi szerződése létezett, hiszen azt korábbi társa használta egyedül. Még kisiparosként a Takarékbank Rt. Szabadság téri fiókjától újabb kétszázötvenezer forintot vett fel úgymond az ercsi munkák befejezésére, noha több mint egy hónapja már nem is járt arra. Kezesként a Villám Vakond szerepelt, tehát önmagáért vállalt kezességet.

És még ez sem volt elég. A számítógépes matematikusnőnek gépet ígért, amit nem vett meg, ellenben belehajszolta őt egy esztelen kölcsönakcióba kétszázezer forint erejéig, 44 százalékos késedelmi kamat fenyegetésével. A matematikusnő, aki az ercsi vállalkozásért járó utolsó részletben bízva teljesítette M. G. kéréseit, ma már az 5050 forintos munkanélküli segélyből neveli kiskorú leányát egyedül. M. G. egyébként a kellő pillanatban, gondosan időzítve összeveszett vele, majd eltűnt, így csak az adósság maradt meg utána.

Tartozásai jelenleg meghaladják az ötmillió forintot, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Mindent a felesége, akitől most válik, nevére íratott, így nem tudnak tőle lefoglalni semmit. Ő maga egy Erdélyből áttelepült gyereklánnyal él együtt.

Tűnődések

1. Vajon van-e az önkormányzatoknak lehetőségük arra, hogy egy-egy pályázat kiírását követően megvizsgálhassák a pályázókat? Köztudott például, hogy egy MTZ munkagép maximálisan 3,5 méterre tud „lenyúlni”, tehát az 5,5 méteres mélységet ezzel a géppel nem lehet elérni.

2. Miért nem szúr senkinek sem szemet, hogy az ötezer köbméter földet hivatalosan egyetlen kisiparos termelte ki, hiszen a Moszkva téren toborzott emberek után nem fizetett sem tb-t, sem adót?

3. Hogyan lehetséges, hogy valaki kisipari engedélyt tud szerezni mindenféle szakismeret nélkül nyolc általános végzettséggel?

4. Miért nem lehet semmiféle szankciót alkalmazni azok ellen, akik így járnak el?

5. Hogyan lehetséges, hogy a Villám Vakond Bt. hivatalosan még mindig létezik annak ellenére, hogy M. G. testvére és a matematikusnő egyaránt bejelentette kilépési szándékát a cégbíróságnak?

Epilógus

1991. április 5-én lakossági bejelentések nyomán vizsgálni kezdték a szennyvíztelepet. Jelenleg éppen a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség foglalkozik vele. Egyes feltételezések szerint a kazetták aljáról hiányzik a megfelelő minőségű gumiborítás, az önkormányzat által megrendelt tömörségi vizsgálatot sem végeztette el M. G., hiszen a gátak túlnyomórészt tömörítetlenek maradtak. (M. G. szerint: „Mi a l…-t akarnak ezek a parasztok? A Tadzs Mahalba akarják önteni a szarukat?!”)

Vállalkozói státusához illően természetesen M. G.-nek is van elegáns csokornyakkendője.

• Belföld