A részvételi arány valóban alacsony volt. Persze attól függ, mihez képest. Az érvényességhez szükséges 50 százaléktól mindenesetre messze elmaradt. Elmaradt a ’90 tavaszán megrendezett általános választások második fordulóbeli 45 százalékos részvételi arányától is, de ha figyelembe vesszük, hogy az időközi választásokon mindenütt a világon lényegesen alacsonyabb a részvétel, akkor ebben az összevetésben az elmaradás már nem tűnik olyan nagynak. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy az eddigi választások első fordulói közül Békéscsabán volt a legmagasabb a részvételi arány, akár némi előrelépésről is beszélhetünk:
Kisbér 14%
Budapest, VII. kerület 22 %
Szerencs 17 %
Békéscsaba 27 %
Semmiképpen sem beszélhetnek viszont előrelépésről a kormánypártok. Közös jelöltjük, Kádár Béla a szavazatok 23 százalékát szerezte meg, holott 1990-ben a későbbi kormánypártok akkori jelöltjei (Szokolay Zoltán és Zsíros Géza) az első forduló után a szavazatok 42 százalékát mondhatták magukénak, a kormánypárti listák pedig a szavazatok 45,7 százalékát kapták meg.
Ezúttal nem vált be a szerencsi recept – végy egy jónevű minisztert – sem. Kupa Mihály ott a sikertelen első fordulóban a leadott érvényes voksok felét bekasszírozta. A csabaiak nem találták ennyire vonzónak a nekik felkínált kormánytagot, s ebben talán a pénzügyminiszter igen nagyvonalú, ám beváltatlan borsodi ígéretei is játszottak némi szerepet. (A parlamentben már több interpelláció és képviselői megjegyzés kellemetlenkedett e tárgyban Kupa Mihálynak. Az utolsó ilyen alkalommal a miniszter meg is jegyezte: „Nem tudom, meddig akarják még fejemre olvasni a szerencsi kampányt”) Kádár Bélán mindenesetre nem segített sem az Expo-áldások kilátásba helyezése, sem a kihelyezett kormányülés.
De a kormánypártokat még saját eredményüknél is jobban aggaszthatja az ellenzék előretörése. Az ellenzéki pártok 1990-ben az első fordulóban a listán 36,2 százalékot, egyéni jelöltjeik révén (a Fidesz nem indított jelöltet) pedig 32,6 százalékot, értek el. Most együttvéve a szavazatok 56,9 százalékát szerezték meg, lényegesen többet tehát mint 1990-ben az akkor ereje teljében lévő MDF és FKgP. Az SZDSZ lényegében tartja a ’90-es szintet, az MSZP kisebb, a Fidesz viszont igen jelentős mértékben növelte részarányát. (Az utóbbinál természetesen csak a listás szavazatokhoz lehet viszonyítani.)
A három ellenzéki jelölt fej-fej melletti küzdelmet vívott, csak néhány tucat szavazat választotta el őket egymástól. A szoros eredmény érthetővé tenné, ha mindhárman ringbe szállnának a második fordulóban is. Ez nyilvánvalóan Kádár Béla esélyeit növelné, aki az összes kormánypárti voksot begyűjtve mégiscsak a legjobb eredményt érte el az első fordulóban. Ám a Fidesz már hétfőn bejelentette, hogy jelöltje visszalép az SZDSZ javára, és a szabad demokraták a szocialistákkal is megkezdték a tárgyalásokat. Akárhogy alakuljanak is azonban ezek a tárgyalások, a Fidesz jóvoltából most már nemcsak az valószínű, hogy ellenzéki győzelem születik Békéscsabán, hanem az is, hogy a képviselői mandátumot Sarkadiné Lukovics Éva, az SZDSZ jelöltje szerzi meg. Annál is inkább, mert a Szonda-IPSOS május eleji közvélemény-kutatása szerint lemondások esetén ő számíthat leginkább plusz szavazatokra a második fordulóban. Győzelméhez persze az is kell, hogy a csabai választópolgárok megfelelő számban menjenek el szavazni május 24-én. Kormánypárti körökben ugyanis könnyen fölvetődhet a gondolat: ha ők nem juthatnak mandátumhoz, ne jusson hozzá az ellenzék sem.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]