Ha visszatekintünk a ’89-es választásokra, azt látjuk, hogy a mi pártunk volt az, amelyik a legradikálisabban rendszert változtató pártként tűnt fel a választók szemében, és mégis alulmaradt. A győztes az a párt lett, amelyik azt ígérte a választópolgároknak, hogy viszonylag nyugodtan, simán át tudja vezetni ezt az országot a szocializmusból a polgári társadalomba. Mindannyiunknak el kell gondolkozni azon, hogy miért tudott az MDF győzni ezzel az ígérettel.
Azt hiszem, hogy az átlagpolgár számára a rendszerváltás nem ugyanazt jelentette, mint a politikába aktívan bekapcsolódó rétegek számára. A polgárok többségét a személyes életében nyugtalansággal tölti el, hogy a körülötte lévő viszonyok egyre bizonytalanabbak, egyre kevesebb a tájékozódási pontja, egyre kevésbé tud eligazodni. Ebből a szempontból az MDF jól találta meg azt a hangot, amivel akkor meg lehetett szólítani a választókat. Megtalálta az embereknek a biztonság iránti igényét, és erre az igényre mi sokan úgy néztünk, mint valami nosztalgiára, valami konzervativizmusra, amivel szembe kell szegülnünk. Szerintem a következő választásokon nem kell a társadalommal szemben állnunk. Szeretném, ha az SZDSZ olyan pártként jelenne meg a következő választásokon, amely véget akar vetni az egyéni élet kiszolgáltatottságának.
Az elmúlt két és fél év egyik fontos traumája volt sok ember számára, hogy ahelyett, hogy csökkent volna, növekedett a személyes kiszolgáltatottsága. A hétköznapokban az én életemet, az önök életét még az határozza meg, hogy ki a miniszterelnöke ennek az országnak, hogy az őt helyettesítő személy milyen gimnasztikai képességekkel rendelkezik ablakmászás idején, hogy milyen módon születnek a kormányüléseken azok a senki számára meg nem érthető, fel nem fogható kormánydöntések, amelyek az életünket irányítják. A következő választásokon győztes pártnak olyan viszonyokat kell teremteni, ahol az emberek életét nem a kormány, a kormányfő, egy emberi csoport irányítja, hanem azok a kiszámítható, áttekinthető törvények, világos normák, amelyek egy társadalom számára a szabadság biztosítékai.
Az SZDSZ-nek ebből a szempontból nagyon egyértelmű politikát kell megfogalmaznia. Meg kell fogalmaznunk, hogy mi a viszonyunk az elmúlt rendszerből örökölt, illetve az Antall-kormány által felhalmozott jogszabályokhoz. Ebből a szempontból Antall úrék súlyosan becsapták a magyar társadalmat, mert nem tették világossá, hogy mit akarnak átvenni a múlt rendszerből, és mivel akarnak szakítani. Mostanában egyre gyakrabban halljuk a kormányszóvivőktől, de magától a kormányfőtől is, hogy az Antall-kormány a jogfolytonosság talaján áll. Ezzel a szóval próbálják a jogbiztonság kifejezést helyettesíteni, holott a két dolog egészen mást jelent. Amikor Antallék jogfolytonosságról beszélnek, akkor egy jogállamban olyan intézményeket, olyan eszközöket akarnak használni, amelyeket egy nem jogállami rendszerre találtak ki. Az elmúlt társadalmi berendezkedés által használt jogot egy jogállam nem tudja használni. Amikor Antall úr ’74-es kormányrendeleteket vagy az elmúlt időszakban megszületett jogszabályokat kapkod elő, és azt állítja, hogy ezek a jogbiztonság érdekében használt eszközök, akkor úgy tesz, mintha egy sebész a műtőben korábban ott dolgozó munkások szerszámait venné fel, mondjuk örökségként átvenné a baltát, és elkezdene vele műteni. Antall úr észrevehetné, hogy baltával csak trancsírozni lehet, műteni nem.
Kétségtelen, hogy egyik napról a másikra nem lehet az összes jogszabályt megváltoztatni. De azokat a jogszabályokat, melyek a korábbi kormányzat hatalmát megalapozták, csakis abban a körben szabad használni, amelyben az új hatalmat gyakorolni akarjuk. Hiszen ha átvesszük az örökség teljes egészét, akkor átvesszük a szellemiséget, a mentalitást is, ami a múltat jellemezte. A meg nem született törvények vonatkozásában mi csak annyit tudunk mondani, hogy mi az, amit a legrövidebb időn belül meg akarunk teremteni. Az ellenkezésünkkel megszületett törvényekkel kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy azoknak a törvényeknek, amelyeket elleneztünk, a megváltoztatását nem fogjuk szorgalmazni kormányközelbe jutva, mert a jogbiztonság számunkra fontos érdek. Ilyen a kárpótlási törvény, amellyel a jelenlegi formájában nem értettünk egyet. A kárpótlásban részesedőknek mégsem kell attól félniük, hogy egy SZDSZ-es kormány vagy koalíció bármit visszavesz tőlük.
A másik terület a jogalkotáson kívül, ahol a jogbiztonságért tennünk kell, a jogalkalmazás területe. Hiába születnek meg jó és fontos jogszabályok, ha nincsen infrastruktúrájuk. A jogi infrastruktúra hiánya a piacgazdaság számára rendkívül veszélyes. Hiába született meg például a csődtörvény, hogy a gazdasági krízisbe került vállalkozások valahogy kimeneküljenek ebből a helyzetből, ha a csődtörvény végrehajtásához nincsen megfelelő apparátus. Szerintem a mostani kormányzat azért nem fejleszti a jogi infrastruktúrát, mert ennek középpontjában egy erős bírói hatalom áll, amely korlátot jelent a mindenkori kormány számára.
A jogbizonytalanság arra vezeti az embereket, hogy ne a jog kiszámítható útján járjanak. Nem azért, mert a magyar ember hagyományosan ellene van a törvénynek, hanem azért, mert a törvény útjai járhatatlanokká fognak válni egy rossz kormányzati politika következtében. Ha nem hirdetünk meg nagyon világos programot arra, hogy milyen viszonyokat akarunk mi teremteni, akkor Magyarország könnyen végtelenül korrupt rendszerré válik, ahol az egyéni ügyekben csak borítékokkal, kilincseléssel, pártirodákon, kormányzati hivatalokban, önkormányzati irodákban lehet valamit elérni.
Meggyőződésem, hogy a szabad demokratáknak vállalniuk kell a tiszta politika jelszavát. Azét a politikáét, amely elválasztja egymástól a gazdasági és politikai hatalmat, amely fellép a politikai és gazdasági korrupció ellen, amely a polgárok számára életük szervezhetőségét kínálja. Áttekinthető, tiszta, világos, egyszerű országot szeretnénk építeni, ahol jó élni.
- Belföld [6]