Hack Péter: Viták az ügyészségről
A 2003-as esztendő politikai vitáinak egyik fontos vonulata volt az egyes közjogi intézmények helyéről és szerepéről kialakult polémia.
A 2003-as esztendő politikai vitáinak egyik fontos vonulata volt az egyes közjogi intézmények helyéről és szerepéről kialakult polémia.
Magyarországon az 1990-es rendszerváltó választásokat leszámítva mindegyik országgyűlési választás egyik központi kérdése volt a korrupció. 1994-ben és 1998-ban a választást megnyerő politikai erők mind tisztább közélet ígéretével szereztek győzelmet.
Így történt 2002-ben is, amikor a jelenleg kormányzó pártok nem utolsósorban az MFB körüli ügyek, a pályáztatás nélküli autópálya-építés, a Defend-ügy, Simicska Lajos és Varga Tamás ügyletei miatt veszítették el a választásokat.
Kedves barátaim,
Úgy hiszem, a mai napon nincsen fontosabb dolgunk, mint őszintének lenni. Szembe kell néznünk azzal, hogy az MSZP-vel való közös kormányzásnak a fő kárvallottja az SZDSZ. A párt napjainkban eddigi történetének talán legmélyebb válságát éli át. Többről van szó, mint népszerűtlen kormányzati döntések következményeiről. Ezt zokszó nélkül vállalnánk, hiszen számítottunk arra, hogy a gazdasági stabilizációt kísérhetik társadalmi feszültségek és népszerűtlen döntések. Ma az SZDSZ eróziójáról és válságáról szól a történet. Cselekednünk kell, amíg nem késő.
Az őszi ülésszak jogalkotási programja jól mutatja, hogy azért vannak területek, ahol a kormány – bár jó lenne, ha nem így lenne, de – követi elődje gyakorlatát. Az a törvényalkotási programjavaslat, amit a miniszterelnök szeptember 8-án juttatott el az Országgyűléshez, úgy tűnik, ugyanazon a nyomon halad, mint az előző kormányok ilyen irányú javaslatai.
Emlékezetes, hogy az Antall-kormány félévente egyenként több mint 50 törvényjavaslatot tartalmazó csomagot tett az Országgyűlés asztalára.
Az egyik álláspont szerint az 1989–90-ben lezárult alkotmányozási reformfolyamat eredményeként létrejött szöveg olyan alkotmányos kereteket teremtett, amelyeknek sürgős megváltoztatása nem indokolt, hiszen az elmúlt évek különösebb alkotmányos válságok nélkül teltek, és ilyenekre a jövőben sem kell számítani.
Mielőtt azonban a meglévő kormányzati tervek és az Országgyűlés által már napirendre vett, de még nem tárgyalt törvények számbavételével találgatásokba bocsátkoznék, érdemes áttekinteni, hogy milyen feltételek mellett kezdi meg munkáját az Országgyűlés. A nyár elején megjelent közvélemény-kutatások egyértelműen mutatták, hogy az Országgyűlés iránti tisztelet és bizalom a lakosság körében rendkívül alacsony.
Az Országgyűlés nyári szünete előtt, az MDF sajtótájékoztatóján Kutrucz Katalin ismét emlékeztetett arra, hogy a közvélemény lesújtó ítélete ellenére a Tisztelt Ház minden bizonnyal „világbajnoka” a törvényalkotásnak.
Ha visszatekintünk a ’89-es választásokra, azt látjuk, hogy a mi pártunk volt az, amelyik a legradikálisabban rendszert változtató pártként tűnt fel a választók szemében, és mégis alulmaradt. A győztes az a párt lett, amelyik azt ígérte a választópolgároknak, hogy viszonylag nyugodtan, simán át tudja vezetni ezt az országot a szocializmusból a polgári társadalomba.
Kormányzati preferenciák
A számok bűvöletében élő politikai elemzők igazán elégedettek lehetnek, hiszen az Országgyűlés ez év első félévében 24 új törvényt, 10 törvénymódosítást, 26 országgyűlési határozatot és 1 állásfoglalást alkotott. Az elfogadott törvények és törvénymódosítások számánál azonban többet mond, hogy mely kérdések szabályozásáról született törvény, és melyek azok a területek, amelyeknek törvényi szabályozása – bár a kormány által is tudottan sürgős feladat – mégis későbbre halasztódik.
A belügyminiszter és az MDF-es képviselők a törvény benyújtásával egyidejűleg tökéletesen megfeledkeztek korábbi nyilatkozataikról, amelyekkel az SZDSZ-es törvényjavaslatot támadták. Így Boross úr már nem emlékezik sem elődjének azon nyilatkozataira, amelyekkel a rendelkezésre álló adatok bizonytalanságaira hivatkozva utasítja el a kérdés rendezését, sem saját hasonló tartalmú nyilatkozataira. (Horváth Balázs a Magyar Nemzet 1990. szeptember 4-i számában például kijelentette azt is: „A titkosszolgálat munkája nem lehet üldözés tárgya.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 9 hét
8 év 34 hét
8 év 38 hét
8 év 38 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét