„Nagyon jó érzés most itt, ebben a teremben lenni – kezdte előadását Kis János –, mert az ember úgy érzi, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ismét emelkedőben van. Azt gondolom, hogy ez az esemény nemcsak a párt egy szűk szeletének öröm, hanem az egész párt életében is jelentős esemény.”
„Magyarországon nincs olyan társadalmi csoport, mely ne volna elégedetlen a helyzetével – folytatta az előadó. – Egyszerű volna, ha mindenkinek mindent megígérnénk, amit kíván, abban a biztos tudatban, hogy ígéreteinket ugyanúgy nem fogjuk betartani, mint ahogy a koalíció sem tartotta be az ígéreteit. Vannak pártok, amelyeknek az ilyenfajta demagógia esetleg jól áll, mondjuk ilyen a Kisgazdapárt, de nekünk ez nem áll jól. Nekünk el sem hinnék, ha hazudoznánk. És ez jól van így.”
A következő választások esélyeivel kapcsolatban Kis János a választópolgárok ellentmondásos várakozásairól, kívánságairól szólt:
„A választók igen nagy többsége szemére veti a jelenlegi kurzusnak (és ezen nemcsak a jelenlegi kormányt értik, hanem kiterjesztik a jelenlegi parlamentre is), hogy a rendszerváltás elsikkadt, hogy az igazi fordulat az emberek életében nem valósult meg. Azok, akik korábban középszinten a hatalmat gyakorolták, most is ott vannak, s ugyanolyan módon élnek a hatalommal, mint korábban. Az élet csak a parlament felhőrégióiban változott. A rendszerváltás megakadt, a csúcspozíciókban mások ülnek ugyan, de egyébként minden maradt a régiben.
A másik dolog viszont, amit a kormány szemére vetnek, hogy a rendszerváltás felborította a mindennapi élet biztonságát. Senki nem tud kalkulálni a saját mindennapi életében. Ha vannak megtakarításai, érdemes-e befektetnie, ha kapott valamit a rendszerváltástól, nem fogja-e elveszíteni, és egyáltalán, nem fogja-e őt is elérni az a nyugtalanító politikai hisztéria, amely föntről, a parlamentből, a kormány székhelyéről lefelé terjeszkedik az országban. Ha munkavállaló, akkor attól fél, hogy el fogja veszíteni az állását. Esetleg még akkor is, ha a munkahelye gazdaságilag sikeres, mert ha megszólal, vagy független szakszervezet alapításába kezd, elbocsátják, vagy – ahogy az a legutóbb történt a vasutassztrájk esetében – rendőrökkel vitetik el.
Mit lehet ebben az ellentmondásos helyzetben tenni? Tanulni kell a kormánytól. A kormánykoalíciótól ugyanis megtanulhatjuk, hogy hogyan nem szabad erre a helyzetre reagálni. A koalíció minél inkább érezte, hogy a társadalom kudarcnak ítéli a teljesítményét, és elégedetlen vele, annál inkább megpróbált a jobboldali radikalizmus felé menekülni, visszatérve a választások idején alkalmazott retorikához. Meg akarta határozni azokat az ellenségeket, akiktől meg kell szabadulni ahhoz, hogy Magyarországon a rendszerváltás végre végbemenjen, és a magyar ember ura legyen sorsának. Az a baj ezzel a retorikával, hogy az ellenségek száma egyre nő, s hovatovább a kormányzat hatalmának meghosszabbítása érdekében nemcsak a bankvezetőket kell leváltani, hanem az egész népet is. Ezt mutatják az időközi választások eredményei.”
Mit kell a szabad demokratáknak mondaniuk ebben a helyzetben? Azt kell megüzennünk – folytatta a szónok –, „hogy a nagy politikai megrázkódtatásokkal együtt járó rendszerváltozás véget ért, és ami most következik, az a rendszerváltás által megteremtett lehetőség nyugodt kihasználása. Visszatérés a folyamatos fejlődés útjára, amely meghozza az embereknek azt, amit kívánnak, de nem fenyegeti őket hisztérikus tisztogatási kampányokkal és ezek következményeivel. Ha megnézzük az elmúlt időszak közvélemény-kutatásait, azt látjuk, hogy a választók ezt a magatartást már megelőlegezték nekünk. Döntő többségük úgy jellemzett bennünket, mint akik 1990 és ’91 között a centrum felé mozdultak el, míg a kormánypártokat a szélsőjobb felé elmozdulónak mutatták.”
Hack Péterhez csatlakozva Kis János kijelentette: az, hogy az SZDSZ a koalíció által beterjesztett törvények nagy részét ellenezte, nem jelenti azt, hogy kormányra kerülve a törvények többségét meg akarná változtatni. Ezután a koalíció klientúrájáról beszélt: „Valamennyien tudjuk, milyen nagy baj az, hogy a kormány minden lehetséges pozíció fölött igyekszik az ellenőrzését megtartani, betöltve azokat a maga klienseivel, akik aztán a Magyar Fórum különkiadásához hasonló pártvállalkozásokat támogatnak pénzügyileg. Ez nagyon rossz dolog. Mégis azt mondom, hogy semmivel sem tudnánk jobban megijeszteni az ezzel elégedetlen embereket, de önmagunkat is, mintha megígérjük, hogy a következő választások után ki fogjuk söpörni azt, aki ilyen módokon került állásba, és majd más, tisztességes, egyáltalán nem MDF-szerű, hanem az ország, a haza sorsát szem előtt tartó SZDSZ-szerű kádereket fogunk odaültetni. Azt kell világossá tenni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége liberális álláspontjához híven nem a személyeket akarja üldözni, hanem a struktúrákat megváltoztatni. Olyan szabályokat hozni, amelyek korlátozzák, sőt a lehetőségekhez képest kizárják a klientúraképzés lehetőségét.”
Kis János megerősítette: „Az SZDSZ nem mondhat le arról a feladatáról, amelynek teljesítése ez ideig talán a legnagyobb politikai érdeme volt, nevezetesen, hogy mi szegültünk szembe legkövetkezetesebben a kormányzat antidemokratikus és gazdaságilag ésszerűtlen törekvéseivel. Azok mellett kell állnunk, akik védik a sajtó szabadságát, akik független, a kormánynak nem alárendelt gazdálkodó szervezeteket akarnak, azok mellett, akik védik az önkormányzatok függetlenségét a köztársasági megbízotti hivatalokkal szemben. Ugyanakkor nem szabad, hogy bennünket az egyre inkább lefelé csúszó kormánykoalíció belső ügyei megbabonázzanak, nem szabad, hogy mi semmi mással ne foglalkozzunk, mint velük. Nekünk a jövő Magyarországával kell foglalkoznunk, és azt kell üzennünk ennek a társadalomnak, hogy a jövő Magyarországa a közelünkben van.”
- Belföld [6]