Tizenhét éves volt a későbbi Néró császár, amikor mestere, Seneca a keresztényi időszámítás szerinti 54-ben A haragról című traktátusát, a sztoicizmus egyik alapművét megírta. A sztoicizmus valójában inkább egyfajta bölcseleti irányzat, alkalmazástan, viselkedéstechnikai tanácsadórendszer, semmint a szó eredeti értelmében vett filozófia: nem a lét ún. „végső kérdéseire” vonatkozó spekulatív kutatás, hanem illemkódex arról, hogy milyen magatartást tanúsítsunk a mindennapokban bölcs úriemberekként, miután a végső kérdésekkel kapcsolatban kialakítottunk már magunkban bizonyos rezignált szellemi pozíciót. A sztoicizmus antik klasszikusai, Seneca, Cicero vagy Marcus Aurelius császár maguk nem sokat tudtak életükben saját elveikből példamutató tökéllyel megvalósítani: életük végéig rabjai voltak ama örökérvényű szépséggel ostorozott emberi szenvedélyeknek, amik ellenében tollat fogtak.
Mostani, mindenoldalú haragvásokkal bugyborékoló napjainkban üdítően és szórakoztatóan kellemes olvasmány ez az antik „jellembédekker” a maga higgadtan precíz indulatosztályozási, rangsorolási és minősítési módszerességével és elbűvölően veretes tudálékosságával. Az iróniára hajló egyszerre mosolyoghat olvasta közben a szerzőn éppúgy, mint önmagán – akik ellen forma szerint íródott, azok meg azért, mert bízvást rá fognak benne bukkanni némely ellenlábasaik undokságaira. És akik idegenkednek az ilyesfajta „aktualizálásoktól”? Nekik is kellemes órákat szerezhet e kvázi-bölcseleti lektűr. Kivált, ha valaha a ma (helyesen) újólag szorgalmazott latinoktatásban is volt részük: a „HAFI”-nak becézett új pécsi magánkiadó jó alkalmat nyújt számukra ahhoz is ezzel az első kötetével, hogy a szótárazgatás kényelmetlenségei nélkül eleveníthessenek föl ezt-azt időközben megkopott klasszikus nyelvi ismereteikből.
Seneca De ira – A haragról című munkájával a pécsi Halász fivérek egy manapság szokatlan és vakmerő vállalkozásba fogtak: a széthulló, ragasztott, papírkötéses könyvek tengere közepette nemesen archaizáló, kemény borítós klasszikus filozófiai sorozatot indítottak útjára. Terveik között olyan régi és újabb bölcseleti munkák szerepelnek, mint Comenius Didactica Magnája, Danyilevszkij múlt századi nagy műve, az Oroszország és Európa, a kötetben eleddig nálunk nem publikált Kolakowski két kötete, két másik mű Senecától, ugyancsak kettő Philóntól, és szerepel az ígéretek között eddig nem publikált Majmonidész-, Kierkegaard- és Gehlen-fordítás is.
Adják meg a „HAFI”-nak az égiek, hogy terveikre legyen olvasói kereslet is, és ne jussanak olyan sorsra, hogy sorozatuk első darabjából kelljen sztoicizmust tanulniuk a könyvpiaci vastörvények sorscsapásainak méltóságteljes elviseléséhez.
- Könyvhét [6]