Tudnivaló, hogy honfitársaink egy igen kiterjedt csoportja előtt szeptember elseje az év legsötétebb, legszomorúbb napja. Nem tudják még, mi az igazi sötétség és bánat. Azért is kell iskolába járniuk, hogy megtanulják. Régi dolog ez, ezzel az iskolával! Még az időszámításnál is régebbi. Vigasznak szánt költeményünk sumer nyelven háromezer évvel azelőtt fogant, hogy egyáltalán elkezdtük az időt számítani.
Lehet, hogy még az időnél is régebbi, de nem a magyar iskolánál! – mondják erre némely honi és idegenbe szakadt tudósok, a sumer-magyar ősrokonság feltárói. Vagyis hát, ha igaz, ősmagyar találmány lenne az iskola. Úgy nevezték, „edubba”.
Ha majd ezek a tudósok veszik kézbe a magyar tanügyet (és nem biztos, hogy ettől olyan nagyon távol vagyunk) ilyen táblákat látunk a bejáratok felett: „Ady Endre Edubba”, „Lorántffy Zsuzsanna Leányedubba”, „Piarista Edubba”, „Állami Általános Edubba”…
„A tábla házának fia”
„A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta?”
„A tábla házába járok.”
„A tábla házában mit csináltál?”
„Tábláról tanultam, leckémet faltam.
Mikor táblámmal végeztem: leírtam s befejeztem,
elém tették a gyakorlat tábláját,
délután elém tették a lecke agyagját.
Mikor a tábla háza bezárt, hazamentem;
beléptem a házba – ott ül apám,
apámnak felmondom a feladott szakaszt,
s táblámról tanulok: apám elégedett.
Odaállok apám elé:
»Szomjas vagyok – vizet adj innom,
éhes vagyok – kenyeret adj ennem.
Mossátok meg a testem, vessétek meg az ágyam:
gyorsan az ágyba!
Reggel jókor keltsetek,
nehogy elkéssem: megverne mesterem!«
Reggel jókor kelek,
ránézek anyámra, mondom neki:
»Add ide szám falatját, hadd indulok a tábla
házába!«
Anyám a kemencéből két cipót adott:
szeme előtt oltottam éhemet;
anyám a kemencéből két cipót adott:
a tábla házába mentem.”
„Fénylő ölednek édes örömében…” – A sumer irodalom kistükre (Bp., Európa, 1983) Komoróczy Géza fordítása
- Fül [5]