Első olvasásra talán úgy tetszik, hogy írásom nem kapcsolódik szorosan a Beszélőben megindult vita témájához, de fejtegetésemből ki fog tűnni, hogy a korszerű biztonságpolitika kialakítása e részterület igényes kimunkálása nélkül nem lehetséges. Ezért még az új honvédelmi törvény megalkotása előtt megkísérlem a figyelmet e terület felé irányítani.
Szakterületem a katonai rendészet, amely megítélésem szerint megérett a gyökeres átszervezésre. Ez a szervezet a honvédség neuralgikus része, hiszen rendészeti (rendőri) tevékenységet végez, illetve ilyen jellegű feladatok végrehajtásával foglalkozik. Igaz, csak katonákkal szemben, de a problémák többsége éppen ebből adódik. Feltételezem, hogy ezek után már érzékelhető, milyen különleges hatalom és felelősség koncentrálódik egy helyre.
Jelenleg a katonai rendészet szervezetten működik, de korántsem áll a kor színvonalán. Egy gép is csak akkora terhelést bír el, amekkorát leggyengébb alkatrésze elvisel. Tehát ha korszerű honvédséget akarunk, akkor ezt a szervezetet is korszerűsíteni kell. Az elmúlt időszakban azonban erre a szolgálatra nem fordítottak kellő gondot – pedig igényes akarat volt rá –, valamilyen formában mindig szóba került, de a problémák megoldatlanok maradtak. Elérkezett az idő, hogy ezeket is a helyére tegyük. Ha részt kívánunk – fogunk – venni az Európai Egyesült Államok létrejövő katonai erejében, akkor nekünk is hasonló szervezeteket kell prezentálni ahhoz, hogy integrálódásunkat elfogadják (elfogadhassák) és színvonalas legyen. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha alapvető szervezeteink megegyeznek a nyugatiakéval. Ezek a katonai rendfenntartó szervezetek az ottani rendszerekben nem ismeretlenek, hatékonyak és jól működnek.
Az eddig leírtakkal az ezredes úr következő soraihoz szeretnék csatlakozni: „…Természetesen hátországvédelmi csapatokra szükség van…” Ezen feladatokat a hátországvédelmi csapatok alárendeltségébe lehetne szervezni, de komoly jogosultságokkal felruházva. Ezen szervezet kialakítására a jelenleg még folyó hadseregkép formálása kitűnő alkalmat nyújt. Egy ilyen szervezett rendfenntartó erő a hadsereg sokrétű feladatainak biztosításához igen magas hatásfokon képes közreműködni.
A négyes felsorolás 4. pontjához kapcsolódva: „…A vezetési és információs rendszernek, beleértve a közigazgatást, képesnek kell lennie arra, hogy átváltson a hadi körülményekre…” Feltételezem, hogy az olvasó érzékeli, hogy míg a polgári vezetés a békevezetésről átáll a hadi vezetésre, az megfelelő időtartamot tesz ki és azt biztosítani kell. Erre viszont csak egy olyan szervezet képes, amely békében és háborúban egyaránt profi módon végzi a munkáját, mert ha az nem így van, akkor az átállás szenved minőségi károsodást. Erre szokták sokan mondani, hogy ott a rendőrség végezze el ezeket a feladatokat. Meggyőződésem, hogy a rendőrség a társadalomban élő polgárok személyi és vagyonbiztonságát kell hogy biztosítsa. Ha a rendőrségnek ilyen jellegű munkát adnánk, akkor alaprendeltetése szenvedne csorbát. Tehát a logika azt diktálja, ide egy olyan szervezet kell, amely a feladatát minden körülmények között képes optimálisan végrehajtani. Ez biztosíték az átállás sikerére. A rendőrség témaköréhez szorosan kapcsolódik még nem célszerű őket követségek védelmére, határmegerősítésre alkalmazni. Az ő mesterségük a bűn üldözése és a közrend-közbiztonság fenntartása. Ezektől a területektől ne vonjuk el őket! Az ENSZ rendőri békefenntartó tagozatában való részvételük szintén a polgári szférát gyengíti, itt is célszerűnek tartanám a katonai rendfenntartó erők delegálását.
Ezen gondolatok kifejtése után fogalmazom meg, hogy valójában mire is gondolok: a katonai rendőrségre vagy ami hozzám közelebb áll, tábori csendőrségre. Természetesen a névből már mindenki következtethet arra, hogy munkájuk feltételezi a teljes igényességű jogi szabályozottságot. Különleges intézkedési jogokat megkülönböztetett felelősségi rendszerben. Ezen szervezet csak így képes működni és hivatását betölteni.
Az általam elképzelt biztonságpolitikai rendszer ezen szervezet hiányát nem képes elviselni, csak vele együtt lehet teljes! Ezért kellett szóvá tennem és csatlakoznom az ezredes úr vitaindítójához. Ezen szervezet felállítása megítélésem szerint csak parlamenti – hatáskörét figyelembe véve kétharmados szavazással – beleegyezéssel valósítható meg. Viszont létrejötte esetén pozitív hatása azonnal érzékelhető lenne. A későbbiekben szeretném az olvasók elé tárni ezen szervezet általam elképzelt felépítését, szabályozásának lehetőségét, technikai felszereltségét. Köszönöm a lehetőséget, hogy ezen igen fontos és lényeges témakörhöz írt hozzászólásomat leközlik.
Davola József
százados
- Visszabeszélő [5]