Az alábbiakban az eseményeknek az objektivitás álorcáját öltő kronológiáját adjuk egy-két beépített kommentárral. Ott kezdjük, ahol a médiabirkózás előző menete véget ért.
Augusztus 19.
Hankiss Elemér ezen a napon két döntést hoz. Egyrészt bejelenti, hogy az új kelet-európai magazin beindulásáig a Panoráma szombati ismétlését nem szünteti meg, másrészt úgy intézkedik, hogy ezentúl a televízió belső ügyeiről kommentárok és összeállítások csak az ő engedélyével kerülhetnek a képernyőre. Az elnök egyben visszautasította azokat az állításokat is, amelyek Chrudinák Alajos hozzá intézett nyílt levelében szerepeltek. (Például: „Szerkesztőségünk sajnos kénytelen volt hozzászokni az elmúlt évtizedekben Aczél György tévés helytartóinak az Önéhez hasonló önkényeskedéséhez, igazságtalanságához, hazudozásaihoz és magyargyűlöletéhez.” Pesti Hírlap 1992. augusztus 15.) „Sehol a világon nem található olyan intézmény, amelyben egy beosztott ilyen súlyos, egyben minden alapot nélkülöző vádakkal illethetné a vezetőséget” – mondja Hankiss már akkor. (Magyar Hírlap, 1992. augusztus 22.)
Ugyanezen a napon Göncz Árpád és Katona Tamás megbeszéléseket folytat egymással. A találkozóról a Miniszterelnöki Hivatal közleményt ad ki, mely szerint Göncz és Katona egyetértettek abban, hogy a médiatörvény megszületése érdekében „minden egyes félnek kellő önmérsékletet kell tanúsítania”. Göncz Árpád a tárgyalás után adott nyilatkozatában (már akkor) leszögezi hogy „ez csak egy megbeszélés volt… Megállapodás tehát nem született, nem is születhetett, mert ez nem a mi dolgunk.” (Népszabadság, 1992. augusztus 21.)
A Miniszterelnöki Hivatal közleménye hangsúlyozza, hogy a kormány pártatlan rádiót és tévét szeretne, éppen ezért „tűrhetetlen lépés, ha a médiumok elnökei az egyik oldal álláspontjához közelebb tartozónak vélt személyekkel szemben lépnek fel és tesznek megtorló intézkedéseket”. Az ilyen személyi döntések fenntartása a kormány részéről „megfelelő válaszintézkedéseket tesz indokolttá”. (Népszabadság uo.)
Kulin Ferenc még konkrétabban fogalmaz: ha a Vasárnapi Újság és a Panoráma kapcsán személyi változások történnének „az megszüntetné a kormánypártok kompromisszumkészségét”. (Magyar Hírlap, 1992. augusztus 22.)
Augusztus 22–24.
Háromnapos tüntetéssorozat a médiaelnökök és Göncz Árpád ellen, Pálfy G. és Chrudinák mellett. A rendezvénysorozat záróakkordja a „seprűs tüntetés”.
Augusztus 31.
Rózsa T. Endrét véglegesen elbocsátják a rádiótól.
Szeptember 8.
Réti Miklós országgyűlési képviselő a parlamentben bejelenti, hogy a médiaelnökök távozásáig éhségsztrájkot folytat.
Kónya Imre a Szent Ignác Kollégiumban kijelenti, hogy a médiaelnökök felfüggesztésének és kormánybiztos kinevezésének jogi akadálya nincs, a kormány azonban a várható reakciókra való tekintettel ezzel az eszközzel nem kíván élni.
Szeptember 10.
Győri Béla a Vasárnapi Újság állásából felfüggesztett főszerkesztője csatlakozik Réti éhségsztrájkjához.
Kulin Ferenc a Magyar Hírlapban kijelenti, hogy „a köztársasági elnöki aláírás megtagadása után” a kormány a frekvenciamoratóriumra vonatkozó konszenzust már nem tekinti kötelező erejűnek, noha nem is kívánja fölrúgni azt. (Magyar Hírlap, 1992. szeptember 10.)
A kormány korábbi álláspontjával ellentétesen elhatározza a műholdas tévéprogram beindítását még a médiatörvény megszületése előtt. A döntés bejelentése után vita bontakozik ki arról, hogy lehetséges-e ez a frekvenciamoratórium megsértése nélkül.
Szeptember 11.
Győri Bélát véglegesen felmentik főszerkesztői állásából.
Szeptember 15.
Megjelenik a lapokban Hankiss Elemér levele Pongrátz Gergelyhez. Ennek a levélnek mindössze két kitétele érinti Pálfy G.-t és Chrudinákot. Az egyik: „Önök azok mellett tüntettek, akik akkor (1956-ban) vagy később a másik oldalon álltak.” A másik: „A Magyar Televízióban senki sem maradt vezető pozícióban a volt kommunista vezetők közül, kivéve Chrudinák Alajost és Pálfy G. Istvánt…”
Szeptember 16.
Megjelenik Pálfy G. István nyílt válaszlevele több napilapban: „Hankiss Úr! Mától közöttünk minden szóbeli kapcsolat lehetősége megszűnt. Ön olyan hévvel próbál belegázolni Chrudinák Alajos és szerény személyem tisztességébe, mintha a kétegyházi és turai indulatok hatása alá került volna. (…) erkölcsi és politikai hatalma teljesen megszűnt fölöttem. Az adminisztratív hatalommal pedig azt kezd, amit akar (…) Most már valóban harcban állunk. (…) Lelkiismeretet mindenesetre nem cserélnék Önnel.”
Szeptember 18.
Chrudinák Alajos nyílt levele a Pesti Hírlapban és az Új Magyarországban: „Beteges gyűlölködésében Ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg olyan mélyre süllyedt, hogy még az Ön által lenézett és megrágalmazott parlamenti Kulturális Bizottságban és Antall József kormányfőnél is több alkalommal följelentett engem és a Panorámát. Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit… ez szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus posztkommunizmus (sic!) maradványa. A levél egyik meglehetősen egyértelmű célzása szerint Hankiss Elemér és Bányai Gábor között homoszexuális viszony van.
Szeptember 19.
Lezajlik a Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottság tüntetése. Réti és Győri újra eszik.
Szeptember 23.
A médiahajón a MÚOSZ és a MÚK vezetői megállapodtak a tárgyalóviszony helyreállításában. Pálfy G. István a MÚK fórumán többek között megállapította, hogy „a magyar sajtó képviselői egymással is úgy viselkednek, mint az alvilág borotvás gyilkosai”. (Magyar Hírlap, 1992. szeptember 25.)
Szeptember 24.
Lezajlik a Demokratikus Charta tüntetése. Hankiss Elemér igyekszik felvenni a kapcsolatot – sikertelenül – Katona Tamással, és több lapban cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy már döntött Pálfy és Chrudinák felmentéséről: „Igyekszem elkerülni a provokációs csapdákat… A médiatörvény vitája során a túl gyors és indulatos válasz az esetleges megegyezés létrejöttét veszélyezteti.” (Népszava, 1992. szeptember 25.)
Szeptember 25.
Balsai István egy újpesti fórumon először utal arra, hogy a médiatörvény valószínűleg nem készül el az Alkotmánybíróság által megadott határidőig, s akkor bekövetkezik a jogi szükségállapot, amelyben a kormány belátása szerint cselekedhet.
Szeptember 26.
Pálfy G. István egy kereszténydemokrata fórumon arról beszél, hogy belefáradt a harcba, s nyílt levelével „feltette az i-re a pontot”.
Szeptember 28.
Hankiss Elemér kora délután közli Pálfy G. Istvánnal, hogy leváltja ót a híradó és A hét főszerkesztői tisztségéről, és más munkakört ajánl fel. Miután Pálfy ezt nem fogadja el, átnyújtja neki a felmondólevelet. A felmondásnak pillanatok alatt híre megy, kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt többen megpróbálják telefonon keresztül döntése megváltoztatására bírni a tv elnökét.
Hankiss a délutáni órákban sajtótájékoztatót tart, részletesen indokolja Pálfy G. menesztését. Hivatkozik a főszerkesztőnek a további együttműködést megtagadó levelére, a hírműsorokban elszaporodó szakmai és politikai hibákra és a Csurka-dolgozat publikálásával megváltozott helyzetre. A hírműsorok élére Hankiss ideiglenes jelleggel Pálfy G. legközelebbi munkatársait, helyetteseit, Csák Elemért és Gyulay Zoltánt nevezi ki.
Eközben Katona Tamás Antall Józseffel konzultál, majd a sajtónak kijelenti, hogy Hankiss megsértette azt a hallgatólagos megállapodást, amelyet augusztusban Göncz Árpáddal kötött, s a felmondást hadüzenetnek minősíti. Közli, hogy Antall Józseffel „azt állapítottuk meg, hogy jelen körülmények között lehetetlenné vált a tárgyalási folyamat”.
Fél hétkor Antall sürgősen bekéreti Hankiss sajtótájékoztatójának videofelvételét, arra sem hagy időt, hogy az eredeti kópiát lemásolják.
A leváltott főszerkesztő késő este azt nyilatkozza a Magyar Hírlapnak, hogy „ezzel a döntéssel leköpték a magyar közvéleményt. Ismételten jönnek majd a tiltakozások, megint fasisztának, rasszistának és kirekesztőnek bélyegeznek majd embereket és csoportokat. S ennek végpontjául csak arra gondolok, hogy 1994-ben egy weimari parlamenttel avagy még elrettentőbb világgal találom szemben magam.” (Magyar Hírlap, 1992. szeptember 29;)
A Magyar Újságírók Közössége nyilatkozatot ad ki, amelyben ugyanazoknak a „bizonyos erőknek” a számlájára írja nemcsak Pálfynak és a Vasárnap Újság korábbi munkatársainak, de még az Új Magyarország főszerkesztője által leváltott Vödrös Attilának az eltávolítását is. A közlemény „az ország erkölcsi újjáépítésében elkötelezett írástudók elleni irtóhadjáratról” beszél.
A MÚOSZ főtitkára, Bencsik Gábor attól tart, hogy a felmondást követő vihar „elsodorja a kiegyezésre törekvő erőket” és akkor „küszöbön a szellemi Jugoszlávia”.
Szeptember 29.
Reggel a parlamentben napirend előtt valamennyi koalíciós párt szónoka kemény szavakkal ítéli el a főszerkesztő leváltását, Kónya Imre szerint ez a lépés nagyban megnehezíti „a médiatörvényhez szükséges politikai megegyezés létrejöttét”.
A kormány médiabizottsága délelőtt és délután két menetben hosszasan tárgyalást folytat. A tárgyalásokon jelen van a kormánypárt valamennyi médiaügyben érdekelt nemzeti liberálisa, azok is, akik nem tagjai a bizottságnak. Késő délután a miniszterelnök és a köztársasági elnök egyórás tárgyalást folytat.
Estére kialakul a kormány új álláspontja, s a kormánypárti nyilatkozatok hangneme megváltozik. Ennek az új álláspontnak az a lényege, hogy a kormány az új helyzetben ragaszkodik ahhoz, hogy a rádió és a televízió élén a személycsere (illetve az alelnöki posztokat is érintő személycserék) még a médiatörvény megszületése előtt létrejöjjenek. Továbbra sem egyezik bele abba, hogy a törvény a médiavezetők jelölésében a konszenzus elvét kövesse, de hajlandó egyszeri alkalommal olyan jelölteket állítani, akik a kulturális bizottság kétharmadának (tehát legalább az ellenzék egy részének) bizalmát bírják. Göncz Árpád biztosítja a miniszterelnököt arról, hogy a kétharmados egyetértéssel felterjesztett jelölteket ki fogja nevezni.
A nap folyamán nyilatkoznak a nemzeti liberális szárny prominensei. Pálfy felmentését ők is elítélik, mi több, Debreczeni József ellenséges lépésnek tekinti, de a főszerkesztőt is bírálják.
Surján László a KDNP II. kerületi szervezetének rendezvényén szintén kijelenti, hogy Pálfy nyílt levele után „nincs mozgástere egy vezetőnek”. Míg az Antall–Katona-féle kompromisszumos ajánlat azzal kecsegteti az ellenzéket, hogy a személycserék után meg lehet állapodni a médiatörvény tervezetének abban a néhány pontjában, amelyben még nézeteltérések vannak a pártok között, Surján nem hagy kétséget afelől, hogy a személycseréket azért kell előrehozni, mert az egész törvénytervezet úgy rossz, ahogy van.
Este az MDF-frakció négyórás ülést tartott. Antall József egyórás beszédben ismertette a kormány álláspontját. A frakció egyhangúan elfogadja a fent ismertetett elképzelést. Csurka István is csak tartózkodással jelzi különvéleményét. A miniszterelnök kijelenti, hogy aki a kormánybiztosok kinevezésével akarja megoldani a helyzetet, a nem ismeri a törvényt. (Kommentár: ezek szerint Kónya Imre sem ismeri, lásd.: szeptember 8.)
Másnap magukat megnevezni nem kívánó frakciótagok az összes nagy példányszámú napilapnak még a kifejezések szintjén is megegyező információkat szivárogtatnak ki a frakcióülésről. Október elsején arról értesülhet a közvélemény, hogy a Csurka-szárny az eddigi legnagyobb vereségét szenvedte el.
(Kommentár: alighanem Csurka hívei is rájöttek, hogy a kompromisszumosnak minősített javaslat olyan lehetőséget kínál a köztársasági elnök aláírásának elnyerésére, amely a továbbiakban semmire sem kötelezi a kormánypártokat.)
Szeptember 30.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleményt ad ki, amely rögzíti a személycserék előrehozásának a szándékát, de nem szól a konszenzusos javaslattétel lehetőségéről, sőt a korábbi egyoldalú javaslat indokoltságát erősíti meg.
Az ellenzéki pártok képviselői (Molnár Péter, Haraszti Miklós) nem fogadják el a sorrendváltozást. Göncz Árpád megerősíti azt, amit már a Katona Tamással folytatott augusztusi tárgyalása után közvetlenül is leszögezett, hogy nem állapodott meg és nem is állapodhat meg független intézmények és pártok nevében senkivel semmiben.
Rajkai Zsolt államtitkár szerint az ellenzék azért távolította el éppen most Pálfy G.-t, és azért fenyegeti ez a veszély Chrudinákot is, mert így akarják megakadályozni azt, hogy a magyar társadalomról objektív és reális képet nyújtó szerkesztők műsoraikkal jelen legyenek a külföldre szóló műholdas adásokban. Katona Tamás másnap cáfolja, hogy Pálfy G.-t be kívánták vonni a műholdas adások szerkesztésébe.
A nap sajtójából: Selmeczi Tibor: Pálfy G. levele Pozsgaynak – részlet –: „Drága Keresztapa! Ezek engem itt bántottak! Nem is ezt beszéltük meg. Azt ígérték, hogy Elemérbe nyugodtan bele-belerúghatok!” (Népszabadság)
Bencsik András: A kemény mag feltörésének művészete: „Két látványos és erőteljes tüntetés után ezért kellett Pálfy G. Istvánt most leváltani, mert erre a válasz egy még indulatosabb és még tömegesebb tüntetés lehet. Bekövetkezhet a társadalmi béke felborítása, a káoszállapot, amelynek végén lehetőség nyílik a hatalom látványos és gyors megszerzésére, a demokrácia felfüggesztésére…” (Pesti Hírlap)
Október 1.
Ülésezik a kormány. Létrehozzák a műholdas programot működtető alapítvány kuratóriumát. A kuratórium politikai szempontból egyszínű, a kormányhoz közelálló személyiségekből áll, létrehozásának módja ellentétes a médiatörvény tervezetével.
Reggel Göncz Árpád magához kéreti az ellenzéki pártok képviselőit, és tájékoztatja őket a miniszterelnökkel folytatott keddi megbeszélésének tartalmáról. Az ellenzéki képviselők ekkor értesülnek arról, hogy a köztársasági elnök ígéretet tett a kulturális bizottság által kétharmados többséggel támogatott jelöltek kinevezésére. Göncz Árpád kifejezi értetlenségét amiatt, hogy a kormány a vele ismertetett kompromisszumos javaslattal nem kereste meg az ellenzéki pártokat.
A találkozó után az ellenzéki pártok képviselői megállapodnak abban, hogy a törvény elfogadása előtti személycserét nem támogatják, de a két téma párhuzamos tárgyalását és a személycseréknek a törvény elfogadásával egy időben való lebonyolítását igen. Megbeszélik azt is, hogy a következő hét elején már a szóba jöhető jelöltekkel kapcsolatban is egyeztetni fognak.
Ezen a napon számos nyilatkozatban erősítik meg ezt az álláspontot az ellenzéki képviselők, Haraszti Miklós, Vitányi Iván és mások. Kulin Ferenc viszont a rádiónak is és az MTI-nek is azt nyilatkozza „informális forrásokra” hivatkozva, hogy bizonyos ellenzéki körök nem utasítják el a törvény elfogadása előtti személycserék lehetőségét.
Hankiss Elemér az Össztűz esti adásában kijelenti, hogy korábbi álláspontjával ellentétben nem dönt még Chrudinák Alajos felmentéséről, további néhány nap haladékot ad néki, hogy a levelében foglalt sértő kitételekért elnézést kérjen. Chrudinák az előző napokban már több nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy a részéről ilyen lépés szóba sem jöhet. Dornbach Alajos a VIII. Kerületi Liberális Klub rendezvényén azt mondja, hogy Chrudinák felmentése a jelenlegi körülmények között hiba volna Hankiss részéről.
A nap sajtójából: „»A konszenzusos médiatörvény« délibábja szertefoszlott. (…) világosan látjuk, hogy a bajok gyökere az, hogy az MDF egyik szárnya sorozatosan elárulja a másik szárnyat; feljelenti, címkézi és alkut köt olyanokkal, akikkel, lám, nem lehetséges a tisztességes megegyezés. – A Magyar Fórum Szerkesztősége” (Magyar Fórum)
Október 2.
Tőkés László tiltakozik Pálfy G. felmentése ellen. „Pálfy G. István egyike azoknak, akik műsoraikban elsőként merték felvetni a Ceausescu-rendszer által elnyomott romániai magyarság ügyét. (…) Tiltakozásul Pálfy G. István eltávolítása ellen, a továbbiakban semmilyen formában nem kívánok megjelenni a Magyar Televízió műsoraiban.”
(Kommentár: Amikor 1990 elején eltávolították a hírműsorok éléről Pálfy G. elődjét, Aczél Endrét, aki az – akkori szóhasználattal – alternatív csoportok után először ítélte el kemény hangú főszerkesztői kommentárban Ceausescu falurombolási programját, s akinek nevéhez a romániai forradalom monstre közvetítése fűződik, a püspök úr emlékezetünk szerint nem tiltakozott. Tiltakozott viszont az eljárás módja miatt az SZDSZ, amely egyébként sosem volt jó viszonyban a leváltott főszerkesztővel, többek között az SZDSZ országos gyűléséről készített botrányosan elfogult és manipulatív tévétudósítás miatt.)
Rendkívüli ülést tart a Fidesz választmánya. Az ülés után Orbán Viktor nyilatkozatot ad az MTI-nek: „Bízom abban, hogy Göncz Árpád személye garancia arra: csak megalapozatlan pletyka a hír, mely arról szól, hogy az ellenzék bizonyos körei személyi ügyekről tárgyaltak a kormánykoalícióval.” Haraszti Miklós értetlenségének ad hangot Orbán nyilatkozata kapcsán, és közli, hogy az ellenzéki pártok nem tesznek mást, mint amiben közösen megállapodtak.
Orbán Viktor „biztos abban, hogy Göncz Árpád tartja magát ahhoz az Alkotmánybíróságnak is megírt alapelvéhez, hogy először a törvénynek kell megszületnie, utána van értelme dönteni személyi kérdésekben”.
(Kommentár: A köztársaság elnöke bizonyára tartja magát ahhoz a véleményéhez, hogy ez így lenne jó. S remélhetőleg egyik ellenzéki párt sem teszi lehetővé, hogy a törvény elfogadása előtt valamilyen személyi javaslatot kétharmados törvénnyel támogasson a kulturális bizottság. De már az Alkotmánybíróság első, 1991-es határozata alapján sem tagadhatja meg Göncz Árpád a kinevezést a médiatörvény hiányára hivatkozva. Göncz Árpád minden nem konszenzussal felterjesztett jelöltről alapos okkal feltételezheti, hogy nem biztosítaná a médiumok működésének pártatlanságát, és ennek alapján alkotmányosan megtagadhatja ezek kinevezését. Kétharmados támogatást élvező jelöltekkel viszont ezt nehezen tehetné meg. A Fidesz vezetője voltaképpen alkotmánysértő magatartást vár el a köztársasági elnöktől.)
Október 3.
Ülésezik az MDF választmánya. A választmány nyilatkozata a miniszterelnök és a kormány hivatalos értelmezésével ellentétben az ellenzék akciójának tulajdonítja Pálfy G. eltávolítását, s tiltakozik az ellen, hogy „az adófizetők összességének pénzéből fenntartott közszolgálati sajtóban teljesen szabaddá váljék a pálya, az első szabad választásokon kisebbségbe került politikai erők kizárólagos hatalomgyakorlása és propagandája előtt”. A választmány – feltűnő módon – nem foglalt állást a kormány és a frakció kompromisszumos megoldási javaslatával kapcsolatban.
Csurka István és Kósa Csaba Fónay Jenő társaságában a Hűvösvölgyben találkoznak híveikkel, és nem hagynak kétséget afelől, hogy Katona Tamást is azok közé sorolják, akiket lapjuk szerkesztőségi cikkében árulással vádoltak.
(Kommentár: A Katona Tamás név a szónoklatok kontextusában Antall József fedőneve.)
A nap sajtójából: Várkonyi Balázs (a Híradó tudósítói rovatának vezetője, aki Pálfy elbocsátása után felmondott): „Azon a hétfői délelőttön azt mondtam, ha Pálfyt menesztik, az emberek 90 százaléka megtagadja. Alábecsültem a Péterek számát.” (Pesti Hírlap)
Lapzárta után jelent meg Hankiss ultimátuma Chrudinákhoz. Mire ez a lap elér az olvasóhoz, már a Chrudinák-ügy is kisül, de hát a hetilap nem fogyasztható úgy, mint a friss zsömle.
- Belföld [8]