A Pest Megyei Hírlap valamikor nyolcvanezer és még 1987-ben is hatvanhatezer példányban jelent meg. 1990-ben a példányszám ötvenezer alá süllyedt, de a lap még ekkor is nyereséges volt. Ma a PMH negyvenezer példányban készül, mindössze huszonhatezer előfizetővel rendelkezik, és tetemes veszteséget termel.
A lapot még nyereséges korában majdnem megvette a Kronen Zeitung, de a Hírlapkiadó Vállalat az utolsó pillanatban visszalépett az üzlettől, és megtartotta a lap 100 százalékos tulajdonjogát. A privatizációs tárgyalásokat Bárd András akkori főszerkesztő vezette, aki miután érzékelte a Hírlapkiadó vele szemben tanúsított bizalmatlanságát, 1991 nyarán átment az MSZP-hez sajtófőnöknek. Az új kurzus elől sokan elmenekültek. Jelentős részben e menekülőkből állt az akkortájt indított Pesti Riport stábja.
A szocialista főszerkesztő helyére Tallós Emil érkezett, aki azelőtt az MDF jogi bizottságában tevékenykedett, s bár a lap munkatársai sajtóközleményben cáfolták, hogy Tallóst az ő választásuk alapján nevezték volna ki, azért ő mégsem volt teljesen ismeretlen a számukra, miután már korábban is írt – ellenzéki pártokhoz tartozó szerzőtársakkal (!) – politikai elemzéseket a lapba.
Tallós nem hozott csapatot, egyedül jött, helyettesei Győri András és Kör Pál, a lap régi munkatársai lettek. Az új főszerkesztőnek volt programja a lap teljes átalakítására, és ez a program több pontban szó szerint megegyezett azzal, amivel az őt felváltó Vödrös Brigád kísérletezik most, de Tallós alatt mégsem változott semmi, leszámítva magának a főszerkesztőnek –te– művésznéven publikált népnemzeti határozottságot sugárzó glosszáit a lap harmadik oldalán.
Még az egykori pártállami főszerkesztő-helyettes, Árkus István (a József bátyja) is békésen írogathatta nyugállományban napi külpolitikai kommentárjait.
Gumidominóelv
Augusztus 20-án megjelent Csurka „Néhány gondolat…”-a. Az Új Magyarország augusztus 24-ig a dolgozatról nem vett tudomást, akkor is csak Antallnak A Hét-beli szavait visszhangozta. Augusztus 25-én váratlanul bejelentik, hogy az Új Magyarországnál átszervezés miatt megszüntették Vödrös Attila főszerkesztő-helyettesi státusát, felbontották Balaskó Jenő külsős szerződését, és segédszerkesztőből munkatárssá minősítették vissza Bánó Attilát és Hardi Pétert. Vödrös Attilának még aznap felajánlották a nyári szabadságát töltő, mit sem sejtő Tallós Emil főszerkesztői székét.
Lényegében az történt, hogy a Csurka-dolgozat hirtelen felgyorsította a differenciálódási folyamatot a kormánypárti sajtón belül. Az Új Magyarországtól elkényszerítik az elkötelezett csurkistákat, s egyben külön fórumot ajánlanak fel a számukra. Eközben a Pesti Hírlap a sértett nemzeti liberálisokat és a sértett csurkistákat is maga köré gyűjti.
A szétválás hátterében lévő alkufolyamatról csupán az Esti Hírlapban lezajlott nyilatkozatháború sejtet valamit. Vödrös jelezte, hogy igen sok embert kíván magával vinni a Pest Megyei Hírlaphoz, Horti József, a Hírlapkiadó vezetője viszont leszögezte, hogy tömeges átvonulásról szó sem lehet, nem hagyja szétverni a PMH kialakult csapatát, és ilyen feltételek mellett nem kívánja Vödröst kinevezni.
Tallós Emilt szeptember 1-jén fölmentik, Vödrös Attilát viszont csak szeptember 15-én nevezik ki, s a kinevezési aktusról Horti József feltűnő módon távol marad.
Szeptember 1-jén is és 15-én is össz-szerkesztői értekezletet tartanak a lapnál, s a Hírlapkiadó vezetői mindkét alkalommal megerősítik, hogy a szerkesztőségben mindenkinek biztos a helye, a mutációk maradnak, és az új vezetőket is beleszámítva, legfeljebb hat kolléga érkezik kívülről.
Két hétig a korábbi főszerkesztő-helyettes jegyzi megbízott főszerkesztőként a lapot.
Szeptember 16-án jelenik meg először az új vezérkar névsora az impresszumban. Az addig háromtagú vezérkar öttagúra bővül. Az öt vezetőből négy a főszerkesztő mellett, az egyik főszerkesztő-helyettes (Bánó Attila) és a két vezető szerkesztő (Hardi Péter és Deregán Gábor) az Új Magyarországtól jött, a bennszülött főszerkesztő-helyettes, Győri András pedig gyakorlatilag kireked a vezetőségen belüli információáramlásból.
A vezetők után a második hullámban még egy sor munkatárs érkezik az Új Magyarországtól (Nádai László, Paizs Tibor, Németh Zsolt, Veszelszky Sára). Immár a Pest Megyei Hírlap rendelkezik a legtöbb főállású munkatárssal (újságíróval és fotóssal) az összes megyei napilap közül.
A laptól – huszonnégy év után – most elbocsátott olvasószerkesztő, Körmendi Zsuzsa tájékoztatása szerint az olvasószerkesztő jóformán az időjárásjelentést sem adhatta le önállóan, a címeket a vezető szerkesztő adta, ellenzéki párt legfeljebb címes kishírben szerepelhetett, a szakszervezetek még abban se nagyon.
A Legújabb Magyarország
A jövevények igyekeztek otthonossá varázsolni száműzetésük hasábjait. Az új vezetők neve szeptember 16-án jelenik meg az impresszumban. Szeptember 18-án a főszerkesztő megindítja az Új Magyarországból áthozott napi kisglossza rovatát, az „Önök szerint”-et. Szeptember 21-től intézményesítik a vezércikket, mégpedig ugyanazon a helyen (a címlapon jobbra fent), és ugyanabban a terjedelemben, ahogy az Új Magyarországban van. A hónap végén az Új Magyarországból előkelőbb helyre és nagyobb terjedelemben, átköltöztetik Benedek István levelező rovatát. Az Új Magyarország mintájára (Pest megyei) hadifogolylistákat közölnek, és átveszik az Új Magyarországnak azt a magyar sajtótól idegen szokását, hogy naponta fél kolumnát szánnak olvasói levelek közlésére. Az olvasók pedig napok alatt rászoknak arra, hogy ugyanolyan levelekkel lássák el a Pest Megyei Hírlapot, mint az Új Magyarországot.
Elszaporodnak a lapban a keretes hirdetések és felhívások: olvassák a Hunniát és a Heti Magyarországot, támogassák a Magyar Utat, menjenek tüntetni Csurkával szeptember 19-én, és látogassák Nagy Feró koncertjét. Van állandó napi keret is a hátoldalon: Támogasd a magyar ipart! Vásárolj hazai terméket!
Hellyel-közzel át is vesznek cikkeket az Új Magyarországból. Közlik Sándor György írásait az „Új Magyarország nyomán”, közlik Szuhay Balázs írásait alkalmasint előzetesként a Ludas Matyiból, bekerül a lapba Stolmár G. Ilona Magyar Fórum-beli cikkének rövidített változata és még sok minden.
Megyei napilaptól merőben szokatlan módon terjedelmes dokumentumokat adnak közre teljes terjedelemben. Chrudinák Alajos utolsó levelét Hankiss Elemérhez (Hankiss levelét nem közlik), Réti Miklós levelét, Szűcs István (MDF) élesen Göncz-ellenes országgyűlési beszédét az október 23-i Kossuth téri események ügyében, a Magyar Szellemi Védegylet kis híján egy egész újságoldalt elfoglaló felhívását, Göncz Árpád és Antall József levélváltását a kormányfőnek a médiaelnökök leváltását célzó legújabb javaslatával kapcsolatban stb.
Az október 24-én megjelent magyarországi napilapok közül alighanem a Pest Megyei Hírlap volt az egyetlen, melynek címlapján egyetlen sor sem utalt az előző napi sajnálatos Kossuth téri incidensre, s amely egyetlen betűt sem közölt Göncz Árpád el nem hangzott beszédéből. Ezzel szemben október 26-án Vödrös Attila és Bánó Attila nyílt levélben hívja fel Gombár Csaba figyelmét arra, hogy a magyar sajtóban „október 22-én csak a Pest Megyei Hírlap foglalkozott elvárható minőségben és terjedelemben ’56-os forradalmunkkal és szabadságharcunkkal”!
Október 23-a óta a PMH igen szenvedélyesen, változatosan és föltűnő terjedelemben naponta legalább egy, de inkább több cikkben gyalázza az államfőt. Benedek István Rákosival, Vödrös Attila a tömeggyilkos Dudással állítja őt párhuzamba.
A sok-sok kommentár, harcos glossza, népnemzeti publicisztika, tanulságos szövegközlés, politikai hirdetés és ideológiai nevelőanyag természetesen szétfeszítette a lap szerkezetét. A népnevelő Moloch benyelte az első három oldal nagy részét, az olvasói levelek fél kolumnáját, beleharapott a kultúra rovatba, s még a hátoldalból is ki-kanyarított magának egy-két glosszára való lapfelületet. A nagyvilág hírei szinte teljes egészében kiszorultak a lapból. Volt olyan nap, hogy egyáltalán nem is jelent meg egyetlen sor külhoni hírecske sem.
Kellene még egy külön oldal a konstruktív véleményeknek, és egy másik a dokumentumoknak, és egy másik a magyar tudomány felemelő eredményeinek bemutatására… – szólt a Moloch, és a mutációs oldalak után nyúlt.
Lapfogyatkozás
Nem is oly rég a Pest Megyei Hírlapnak még ötféle (váci, ceglédi, gödöllői, monori és nagykőrösi) kiadása volt. A váci kiadásba az egyoldalas Váci Hírlap, a gödöllőibe a Gödöllői Hírlap volt belenyomva, és így tovább. Ezenkívül voltak még úgynevezett álmutációk is, amelyek mindegyik kiadásban megjelentek egymást váltogatva kétszer-háromszor egy héten (a Buda-vidék, a Tápióság, a Dunatáj és a Dabas és vidéke).
A különkiadások elkészítése azonban elég költséges mulatság, s a PMH nem volt abban a helyzetben, hogy költségesen mulasson, ezért még Bárd András főszerkesztősége idején megszüntették a különkiadásokat, és egyetlen kiadásba egymás mellé öt oldalra kinyomtatták az öt városi hírlapot. Ez a megoldás természetesen több helyet igényel, viszont az álmutációk megszüntetésével meg lehet takarítani egy kis helyet.
Az álmutációk megszüntetésekor tapasztalni lehetett, hogy a külön oldal nélkül maradt vidékek lakóinak elmegy a kedvük az előfizetéstől. Bugyiban például, ahol azelőtt több száz lapot eladtak, elfogytak az előfizetők.
A mára megmaradt 26 ezer előfizetőből 16 ezer a mutációval rendelkező városokból és azok környékéről járatja a lapot. Ezeken a helyeken több újságos a városi oldalra kihajtva árulja a megyei lapot, mert az olvasók jelentős része tulajdonképpen városi napilapot vesz Pest Megyei Hírlapba csomagolva.
Mint említettük, szeptemberben az össz-szerkesztői értekezleten még mindenkit megnyugtattak afelől, hogy a mutációk és a két-három fős mutációs szerkesztőségek megmaradnak. November elején már sejteni lehetett, hogy ez nem így lesz. Onnan lehetett sejteni, hogy a levelezési rovatban megjelent egy napon két olvasói levél, melyek egyike a váci szerkesztőséget, másik a monori szerkesztőséget támadta meglehetősen durva hangnemben. Eléggé példátlan eset, hogy a lap szerkesztősége ilyen leveleket egy szó kommentár nélkül közöl. Az olvasószerkesztő elmesélte, hogy ezeket a leveleket előző nap Bánó Attila azzal adta oda neki, hogy soron kívül kell őket publikálni, mert politikailag nagyon fontosak.
Néhány nappal később, november 10-én a főszerkesztő bejelentette, hogy a mutációs oldalakat és az öt városi szerkesztőséget megszüntetik, minden városban egy-egy szerkesztő marad, aki majd a saját lakásából tudósít, és a laptól huszonnégy embert, közöttük tíz újságírót elbocsátanak. A mutációs szerkesztőségekben dolgozó tizenhárom újságíró közül nyolcat, s a központi szerkesztőségből kettőt. Három városban a helyi szerkesztőség eddigi vezetője tarthatta meg az állását városi tudósítóként, Vácra a központi szerkesztőségből küldtek ki egy, az MDF iránti elkötelezettségéről ismert olvasószerkesztőt, Nagykőrösről pedig a szerkesztőségvezetőt küldték el, és a beosztottját hagyták meg tudósítónak. A nagykőrösi szerkesztőségvezető Ballai Ottó volt, aki Pest megyét képviseli a MÚOSZ választmányában. A központból elbocsátott két újságíró egyike, Körmendi Zsuzsa, akire a fentiekben már többször hivatkoztam, történetesen a MÚOSZ helyi csoportjának vezetője. Neki azzal az indokkal mondtak föl, hogy a munkaköre megszűnik. Ehhez képest most tanítják be az utódját…
A Munka Törvénykönyve szerint csoportos elbocsátás esetén előzetesen tárgyalni kell az érintett szakszervezetekkel. Mint azt az olvasó bizonyára sejti, nem tárgyaltak előzetesen az érintett szakszervezetekkel.
A híresztelések szerint januárban újabb elbocsátások lesznek. Vannak, akik azt mondják, hogy mesterségesen igyekeznek a háttérből leszorítani a lap példányszámát, hogy minél olcsóbban át lehessen azt adni egy olyan tulajdonosnak, amely biztosítja a lapnál a csurkista irányzat érvényesülését.
Ez valóban nem több, mint spekuláció. Az azonban tény, hogy egy megyei lap tulajdonjogával bármit lehet kezdeni. A tulajdonos országos terjesztésű, csurkista irányzatú politikai napilapot is kiadhat vele. Az pedig nem valószínű, hogy aki hosszabb távon is megyei napilapot akar szerkeszteni, az ilyen következetesen igyekezne lecserélni a helyismerettel rendelkező munkatársakat helyismerettel nem rendelkezőkre, s a helyi híranyagot piacképtelen propagandaanyagra.
- Belföld [6]