a kilincset már-már csaknem
torkomat még messze nem érem föl
nővérem rongyokkal játszik, ronggyal és
kaucsukkal, lángot kap, együtt füstöl
a két anyag, hajszál választ csak el
a kilincstől, nővérem kér, hogy ne
hagyjam magára, itt egész sötétre
kerül (mert a fordulat késlekedik)
bennem az emlék, én hosszú, ő rövid
(egytagú) szókat hallat – visszhangzom
hogy ez a nap már mindig az övé
(minden másnap más van a világon)
- Karácsony [6]