A Csúcs-műhely három dokumentumot bocsátott ki. Az egyik a műsorstruktúra változásáról szól (lásd keretes anyagunkat), a másik a Magyar Rádió Szervezeti és Működési Szabályzatáról, a harmadik pedig az etikai kódex. Az alelnök átadta a tervezeteket az érdekvédelmi szervezeteknek, majd gyorsan betiltotta azt a gyászünnepséget, amelyet e hét péntekére szerveztek a rádiósok Koncz Zsuzsa, Bródy János és sokan mások részvételével a rádió márványtermében Gombár Csaba és Hankiss Elemér tiszteletére. Az alelnök úr úgy vélekedett, hogy a jelenlegi politikai helyzetben az ilyesféle összejövetelek nemkívánatosak.
Gombár gerincvonalában
Csúcs László az elmúlt hetekben számos alkalommal vádolta Gombár Csabát azzal, hogy ő a felelős, ha a kormány sokadszorra sem fogadta el az általa benyújtott (s annak idején még Csúcs László által is támogatott) SZMSZ-tervezetet, mivel az elnök nem mutatott elegendő kompromisszumkészséget. Annak idején írtunk az SZMSZ vitás fejezeteinek a kormány által készített s a „jóváhagyás szempontjából elfogadhatónak tekintett” változatáról és arról, hogy Gombár Csaba hol tért el ettől (Révész Sándor: Oda-vissza, Beszélő, 1992, 15. szám). Nos részben ugyanott, ahol most Csúcs László. A Gombár-tervezetet többek között azért nem fogadták el, mert az elnökhöz rendeli (a kinevezés és felmentés kivételével) a munkáltatói jogokat az alelnök felett az alelnök által irányított területek vezetői felett, mert az alelnök helyettesítési jogköréből (az elnök rövidebb időtartamú távolléte esetén) hiányzik a kinevezési és felmentési jog, mert az alelnök csak az elnök egyetértésével dönthet olyan szerződések megkötése vagy módosítása kérdésében, amelyek pénzügyi vonzata 33 százalékkal meghaladja az éves előirányzatot… stb. Csúcs László mindezeket a gombári megoldásokat fenntartotta! Ha a kormány elfogadja Csúcs László kezéből azt, amit Gombár kezéből el nem fogadhatott, akkor ebből érdekes következtetéseket vonhat le a kedves olvasó.
A tervezetnek azok a részei, ahol nem az elnök egyszemélyi felelősségét tükröző megoldásokról van szó, már kevésbé tükrözik a gombári szellemet. Hogy mást ne mondjunk, még egy főszerkesztőség nevét sem lehet megváltoztatni a kormány egyetértése nélkül. (Ilyen egyetértési joghoz maga a kormány soha nem ragaszkodott, tavaly tavasszal megelégedett volna az alelnök, vagyis Csúcs László egyetértési jogával.)
Az SZMSZ gyakorlatilag visszaállítja azt a pártállami struktúrát, amelynek átalakítására Gombár Csaba annak idején megbízást kapott. Az adók önállósága és a belső versenyhelyzet megszűnik, a főszerkesztőségek fölötti hierarchia két szinttel (kettőről négyre) bővül.
Frenetikus
A műsorkészítő fegyelmi felelősséggel tartozik az etikai kódex tiszteletben tartásáért. Ezt az összes főnökén kívül majd a rádió háromtagú etikai bizottsága is ellenőrzi még, melynek egyik tagját az elnök delegálja, a másikat az elnök által felkért személyekből álló felügyelőbizottság, a harmadikat meg tucatnyi, egymással szemben álló érdekvédelmi szervezet. A Csúcs-kódex terjedelme a MÚOSZ etikai kódexének cca. az ötszöröse, és az alelnök szerint a BBC etikai kódexére hajaz. Mindenesetre nem árt, ha az érdeklődő olvasó az eredeti BBC-kódexszel is megismerkedik, mielőtt az alábbiakból elhamarkodott következtetéseket vonna le.
Baktassunk végig a Csúcs-kódex érdekesebb pontjain:
3/a) „Óvakodjunk az elhamarkodott feltételezésektől, demagóg értékítéletektől.” „A riporter adhat hangot értékelő véleménynek, de tilos a megfellebbezhetetlen vagy más nézeteket figyelmen kívül hagyó állásfoglalás.” Sőt, a riporter az ő értékelő véleményének csak úgy adhat hangot, hogy „a pártatlan műsorok alapján a közönség ne legyen képes felmérni, hogy a tudósítónak vagy műsorvezetőnek mi a személyes véleménye a szóban forgó ügyről”. Másképp nem kunszt.
„A forgatókönyvek és az interjúkérdések sem nyíltan, sem burkoltan nem tartalmazhatnak személyes véleményt.” (Tud-e olyan riportert említeni a kedves olvasó, aki ennek alapján megtarthatná a mikrofonját?)
3/c) „A »De…« vagy más efféle kifejezések szükségtelen használata például ellenségesnek vagy elutasítónak látszódhat.”
4. „A »mérsékelt «, »szélsőséges«, »jobboldali« kitételek például gyakorta hordoznak olyan minősítő tartalmat, amely ellentétben áll a Magyar Rádió pártatlanságával.”
5/a) Kicsit konkrétabban a rádió pártatlanságáról: „Konkrétan az a cél, hogy olyan egyensúlyt érjünk el a parlamenti pártok szerepeltetésével, amely tükrözi a megelőző országos választásokon a politikai pártokra adott szavazatok arányát.”
5/b) Most figyelj jól, kedves olvasó: „A bonyolult és kényes ügyeket engedélyeztetni kell. A hírekkel kapcsolatos interjúk kivételével az osztályvezetőt előzetesen tájékoztatni kell a miniszterek felkéréséről. A műsorigazgató állásfoglalására van szükség a köztársasági elnök, a miniszterelnök vagy a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének felkéréséhez.” Tehát Göncz Árpád ezentúl akkor szerepelhetne a rádióban, amikor a műsorigazgató megengedi. Az összes párt vezetőjétől lehet engedély nélkül interjút kérni, egyedül a Pető Ivántól nem lehet. Hogy mit nem tanul az ember a BBC-től! Persze azért a többi pártvezetőt sem zaklathatja akárki, mert az „interjúk készítése pártok vezetőivel, ha azt nem a hír- és aktuális műsorok tervezik”, olyan dolog, amelyhez „kötelező felső szintű jóváhagyást kérni”.
(26/a)
6. „Őrizkedni kell az újságok értékeléseire való hivatkozástól.”
10. (Az interjúkészítés illemtanáról:) „A makacs kitartás dicséretes, de az interjúalany zaklatása nem az. (…) Ami az egyik esetben elfogadható, az elfogadhatatlan egy másikban, ha az interjúalany például zaklatott.”
12/d) „Amikor egy interjút már rögzítettek, az alanynak általában nincs vitathatatlan joga a felhasználási hozzájárulás visszavonására.” Kérdés, hogy hol nincs joga. Tán a BBC-nél? A magyar Újságírói Etikai Kódexben van joga (3. § 4/f), mégpedig vitathatatlan.
24/a) „Kerüljük a minősítő jelzőket és az uszító kliséket, mint például »dühöngő csőcselék«, »kirobbanó erőszak«, »növekvő feszültség«, »széles körű zavargások«.”
26/a) „Az egész szervezet érdekében legfelső szinten is szükséges véleményeztetni azokat a szerkesztési problémákat, amelyek bizonyos megoldásai (sic!) szokatlanul nagy gondokat okozhatnak.”
26/b) „Ocsmány beszéd: Ha műsorban négybetűs (?) szavak hangzanak el, a műsorigazgatónak kell az adást engedélyeznie.” Figyelmeztetjük rádiós kollégáinkat, hogy ez a passzus Balsai miniszter úrnak már elegendő kiindulópont lesz a fegyelmi eljáráshoz, ha a műsorigazgató engedélye nélkül bármilyen műsorban bármelyik négybetűs szó (mondjuk: „Igen”) elhangzik. Egyébként sem egészen világos, hogy milyen négybetűs ocsmány szóra utalhat a szöveg. Amire gondolnánk, az csak igekötővel használatos, de úgy hétbetűs. A blaszfemológiai toplista másik csúcsszava pedig csak hárombetűs, ha pedig a lóé, akkor öt. Ezen az egyetlen ponton tehát az etikai kódex meglátásunk szerint némi pontosításra szorul.
32. A már leadott híranyagokat csak a főszerkesztő engedélyével lehet szórakoztató műsorokban felhasználni, parlamenti hanganyagot (37.) pedig sehogy. Ezzel a magyar kabaré jövőjéből ki van iktatva egy évtizedes hagyományokra támaszkodó műfaj.
33/b) „A műsor vagy műsoranyag készítője akkor jár el helyesen a kormány – például inflációellenes politikájának – sikerét vagy kudarcát elemezve, ha a friss adatokat egy politikailag jelentős másik időpont, például a választási vagy a megelőző kormányzati periódus számaival hasonlítjuk össze.” Figyelemre méltó, hogy az alelnök úr még azt a kicsi sikert is sajnálja a kormánytól, amit az infláció lassítása terén elért.
36. A cikk végén tudja meg a kedves olvasó, hogy mit tesznek „a műsorok tudósítói, műsorvezetői és rendszeres közreműködői”, ha „könyvet, újságcikket vagy sajtóban közzétett levelet írnak műsorokról vagy közügyekről”, mondjuk a rádióról. Nos, akkor „kockára teszik személyes függetlenségüket vagy szavahihetőségüket”. „A kockázat természete és súlyossága nyilvánvalóan az egyedi esettől függ. Kötelező konzultálni az illetékes műsor szerkesztőjével.”
Rabok leszünk vagy hazugok, ez a kérdés, választhatunk!
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [8]