Szombaton rövid, mindössze háromórás tárgyalás után megegyezett az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) a két törvénytervezet vitás részleteiben. A tb-választásokat valamelyik május 7-e és 21-e közé eső pénteki napra tűzik ki, az üzemitanács-választásokra pedig vagy a tb-választás napján, vagy attól számítva egy héten belül, de legkésőbb május 28-ig kerülhet sor. A szakszervezetek érvelése szerint ugyanis ha előbb volna üt-választás, a helyi szimpátiák túlságosan is meghatároznák a tb-választás kimenetelét. Némely konföderációk (nem az MSZOSZ és nem a Liga) jónak látták volna, ha a tb-választás után néhány napig nem hoznák nyilvánosságra az eredményeket (nehogy kedvezőtlenül befolyásolják a munkahelyi erőviszonyokat), de ezt a kormány- és a munkaadói oldal nem fogadta el.
A megegyezés után Herczog László, a munkaügy helyettes államtitkára arra intette a szakszervezeteket, hogy – bár ténykedésük természetes velejárójának tekinti a lobbyzást – ne okozzanak kalamajkát az utolsó pillanatban, honatyai közvetítéssel bepasszírozott módosító indítványaikkal. A Ligára és a munkástanácsokra célzott, akiknek javaslatai ott keringtek a parlamentben Mile Lajos (MDF) és Horváth László (Fidesz) neve alatt. Abban mesterkedtek, hogy a „reprezentativitás lebegtetését” csempésszék be a megújuló érdekképviseleti rendszerbe. Amelyik szakszervezet tudniillik legalább tíz százalékot szerez az üzemitanács-választásokon, azokat, mint reprezentatív érdekképviselőket, valóságos szakszervezeti jogosítványok illetik meg a munkatörvénykönyv szerint. Viszont mivel az útválasztásokat elhalasztották a szakszervezeti vagyonvita miatt, a reprezentativitáshoz kötődő jogokat (kollektív szerződés megkötése, kifogásolási jog, szakszervezeti tisztségviselők védelme) átmeneti szabályok rendezik. Ezt az átmenetiséget szerették volna meghosszabbítani ’95-ig olyképpen, hogy a most, májusban sorra kerülő üzemitanács-választások még ne számítsanak abból a szempontból, melyik szakszervezet köthet kollektív szerződést; e jog addig is együttesen illesse meg a nagy és a kis szakszervezeteket, ha pedig kollektív szerződés-ügyben nézeteltérés támadna köztük – így a „lebegtetők” –, akkor döntsenek szavazással a munkavállalók. A másik javaslatuk az volt, hogy ha egy országos konföderáció tíz százalékot ér el a tb-választásokon, akkor tagszervezetei is élvezhessék e sikert, és reprezentatívvá előlépve vehessék föl a munkaharcot.
E két javaslat a gyenge, de remélhetőleg még megerősödő munkahelyi szakszervezeteknek szeretett volna adni még egy esélyt. De a Liga és a munkástanácsok egyedül maradtak, és már a pénteki szakszervezetközi egyeztetőn is kénytelenek voltak kompromisszumot kötni. A többi konföderációnak, a munkaadói szervezeteknek és a kormánynak elege van a zaklatott „munkahelyi rendszerváltó” metódusból, abból, hogy nem tudni, a munka egyes helyein kell-e még tartani a kis szervezetek elszánt aktivistáitól. Nagy Sándor MSZOSZ-elnök „szakmailag abszurdnak” tartja a „lebegtetést”, szerinte, ha egyszer választás van, abból le is kell vonni a megfelelő következtetéseket. A munkaadói szervezetek szerint a vállalaton belüli erőviszonyoknak kell dönteni a vállalaton belüli érdekképviseletről, hiszen a menedzsereknek „kiszámítható partnerekre” van szükségük; e megfontolásból elutasították a tb-választás figyelembevételét, mint „kívülről”, sőt „felülről” jövő megoldást.
Abban állapodtak meg végül, hogy a kollektív szerződéskötési jog csak a reprezentatív szakszervezeteket illesse meg, de „a kollektív szerződésbe nem tartozó kérdésekben” a kis szakszervezeteknek is meg kell adni a kifogásolás jogát, ami az ő védenceiket sújtó „jogellenes munkáltatói intézkedések” ellen jelenthet némi menedéket. Továbbá a kis szakszervezetek tisztségviselői is kapják meg azt a jogvédelmet, amelyet az új rendszer munkatörvénykönyve eddig szűkmarkúan megtagadott tőlük. A jogvédelem azt jelenti, hogy e tisztségviselőknek más beosztásba helyezéséhez, rendes felmondással való elbocsátásához meg kell szerezni a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését. A kompromisszumot végül hétfőn az ÉT nevében Herczog László lobbyzta ki a parlament szociális bizottságában; egyszersmind visszavonták a Mile- és a Horváth-féle módosítványokat.
A kedd este remélhetőleg szavazásra kerülő törvénytervezeteket az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) novemberi megállapodását követően készítette elő a munkaügy és a népjólét, a szakszervezetek szakértőivel együtt. A nevezetes ÉT-ülésen a hat szakszervezet (az Autonóm Szakszervezetek, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga, az MSZOSZ, a munkástanácsok és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) kivívta, hogy fogadja el a kormány a maguk szeptemberi egyezségét az idei évet érintő költségvetési és szociális intézkedések mellett, árukapcsolásként. A kormány persze berzenkedett ettől, főként amiatt a koalíciós spekuláció miatt, hogy a vagyonügy rendezése kampánypénzekhez juttathatja az MSZOSZ-t és közvetve az MSZP-t a ’94-es választásokon. A gyakorlatias Monopoly csoport és nyomában a még gyakorlatiasabb Schamschula György akkori munkaügyi államtitkár ezt a fölfogást a szakszervezeti vagyon „időleges” államosításának, esetleg általános munkavállalói alapítvánnyá alakításának ötlete mögé rejtette. Az MDF-es pártvonal a kormányon belül is hónapokig viaskodott a pragmatikusabb irányzattal, amely nem kényszerű realitásként, hanem tárgyalófélként ismerte el a szakszervezeteket. Az ÉT-ülésen a szakszervezetek és a közelgő költségvetés nyomására a józanabbik nézet kerekedett fölül; csak szurkolhattunk annak, hogy tartson ki a kormány e győzelme mellett.
A hatok szeptemberben megegyeztek a SZOT-örökség tételes fölosztásáról, és javasolták, hogy az ágazati (valamikor nem közvetlenül a SZOT-hoz tartozó) szakszervezeti vagyonok hovatartozását két lépcsőben döntsék el: előbb a használat jogát mérjék ki a mostani üzemitanács-választások alapján, a végleges tulajdonjogot pedig a következő üt-választások szerint kapják meg az egymással versengő szakszervezetek.
Tekintettel e megállapodásra, most módosítják a XXVIII-as törvényt: eltekintenek a szakszervezetközi választástól (szimpátiaválasztástól) mint vagyonmegosztó elvtől, ehelyett emelik be a hatok egyezségét. A vagyonmegosztó elvet pedig áprilisban alkotmányhoz illőnek találta az Alkotmánybíróság (Beszélő, 1992. május 2.), a szakszervezetek mégis tanácsosnak látták szeptemberben a megállapodást. Az MSZOSZ féltette az ágazati vagyont (a SZOT-vagyon már úgysem volt menthető), a Liga és a munkástanácsok pedig belátták: nyomósabb politikai támogatást nem remélhetnek, mint amennyit a XXVIII-as törvénnyel megkaptak, és még kilátástalanabbá válik a szakszervezeti pluralizmus, a kis szakszervezetek helyzete, ha nem egyeznek meg.
A szimpátiaválasztás szerepét így a tb-választások veszik át. Az idevágó törvénytervezet szerint az országos konföderációk vagy szakszervezetek erre alakult koalíciója (amelyek legalább 3 nemzetgazdasági ágazatban, legalább 5 megyében, legalább 100 bejegyzett tagszervezettel működnek) indulhatnak a nyugdíj-biztosítási önkormányzat 32, valamint az egészségügyi önkormányzat 30 képviselői helyéért. A két önkormányzat közgyűlésének összesen 60-60 tagja lesz, a fennmaradó helyeket a munkáltatók töltik be, delegálás útján. A szakszervezeti képviselőknek bizonnyal komoly legitimitást ad egy országos választás, aminél csak felelősségük és gondjuk lesz nagyobb: egy csőddel küszködő tb-országot kell birtokba venniük. Másrészről a tb finanszírozási gondjai okot-ürügyet szolgáltattak sokaknak arra, hogy halogassák a tb-választást, és továbbra is államigazgatási eljárással, tehát minél ellenőrizetlenebbül folyjék a tb-ügymenet. ’91 végén például, amikor bizonyossá vált, hogy egyhamar nem lesznek szakszervezeti választások, Frajna Imre (Fidesz) és mögé bújva az MDF megfúrta azt a szabad demokrata törekvést, hogy legalább ideiglenesen (delegálás alapján) állítsák föl a tb-önkormányzatokat.
Még pár hete, a tb-választási törvény parlamenti vitáján is akadt atya e honban – éspedig Balogh Gábor, független (volt KDNP-s) képviselő, valamikor Pest megyei tb-ellenőr –, aki, egykori Apró Antal-; Gáspár Sándor- és szintúgy archív Csehák Judit-idézetekkel fölvértezve támadta a társadalombiztosítás úgymond „szakszervezeti irányítását”, és azt találta célszerűnek, hogy a tb-választásokat „valamiképpen elodázzuk”. A vagyonügyben szintén e független honatya, továbbá a kisgazdák és a Balás–Zacsek–Halász–Fekete Monopoly-négyes bombázták a hatok megállapodását, amire a mostani törvényjavaslat épül. Valósággal föl voltak dúlva, amiért olyasmiről kell törvényt hozni, amiről parlamenten kívüliek döntöttek. „Ha az érdekképviseletek egyezségét és komolyságát – jegyezte meg e ponton Juhász Pál (SZDSZ) – kétségbe vonjuk, mert rajtunk kívül vannak, akkor csak azt érjük el, hogy a mi komolyságunkat és a mi hozzáértésünket is örökké kétségbe vonják.” A parlamentnek – tette hozzá – „abban érdemes döntenie, amiben muszáj”.
Nevezettek hol egyenlően osztották volna meg a volt SZOT-vagyont a konföderációk között, hol kihasítottak volna belőle egy részt „a szakszervezetnek nem minősülő… egyéb szerveződéseknek”, hol meg csak a vagyon harmadát osztották volna föl (szimpátiaválasztás alapján), másik kétharmadát pedig blokkolták volna a későbbi választásokig, mármint ha nem csap le rá valamilyen „törvény eltérő rendelkezése”. De javaslataikat a bizottságok egyharmaddal sem támogatták, tehát a kormány és pártjai végül is tartották magukat a novemberi ÉT-megállapodáshoz. A tb-választás sikerének előmozdítása került előtérbe. Szabad demokraták (nevük megtalálható lapunk impresszumában) javasolták például, hogy a tb-választáson a munkahelyi szavazást pénteki napon, a lakóhelyi szavazást a rá következő vasárnapon rendezzék meg, így ösztönözve, hogy több állampolgár vegyen részt. Ezt költségokokra hivatkozva nem támogatja a kormány.
A népjólét és a szakszervezetek mindenképp gondoskodni szerettek volna arról, hogy a választás érvényes legyen, ezért nem kívántak megszabni alsó részvételi határt. Kis Gyula, a szociális bizottság MDF-es elnöke azonban előbb 50, majd ebből engedve 25 százalékos limitet szorgalmazott. Mivel komoly helyről érkezett a javaslat, a szakszervezetek okkal érezték, hogy veszélybe került a választás ügye. Némi előkészületek után, a szombati ÉT-ülésen olyan kompromisszumot fogadtak el, amely szerint a tb-választás legalább 20 százalékos részvétel mellett érvényes, de ha kevesebb állampolgár megy el szavazni, akkor a legalább 6 százalékos támogatottságot megszerző konföderációk delegálhatnak képviselőt a tb-önkormányzatokba. Hétfőn viszont a szociális bizottságban leszavazta e kompromisszumot az MDF és a szakértő Fidesz. A Fidesz, elsajátítva az MDF-es észjárást, kampánymegfontolásokból lesajnálja az ÉT-t. A fiatalok szakértő jóslata szerint az alacsony részvételi küszöb az MSZOSZ-nek kedvezne.