Mottó:
„Árulkodó Júdás,
nem kap piros tojást!”
Ünnepváltás
Minden új politikai rendszer első lépései közé tartozik, hogy a maga képére formálja, más tartalommal tölti meg, vagy esetleg megszünteti a jeles, emblematikus napokat, ünnepeket. Különösen igaz volt ez a létezett szocializmus deklaráltan futurista politikájára. Az új korhoz új időszámítás kell, következésképp új ünnepek is. Az ünnepek adnak formát az időnek, és tagolják azt.
A „szent idő”, az ünnep birtoklása a hétköznapok biztos tulajdonosává teszi a „gazdát”. „Az idő az úr mindenütt” – mondották régen. „Az idő ura a minden” – mondhatjuk ma.
A kommunista hatalom gyorsan társadalmasította az egyes egyházi, a családi, a volt állami ünnepeket: volt, hogy újakat kreált, másokat megszüntetett (karácsony második napját egy ideig rendeletileg betiltotta); de többségében a régi jeles napokat eredeti üzenetétől megfosztva új tartalommal töltötte meg.
Az ötvenes évek politikája meglehetősen érzéketlenül kezelte az ünnepeket, direkt beavatkozással kívánta uralni azokat. A döntő hibát mégis ott követte el, hogy nem ismerte fel eléggé a társadalom ünnepigényét. „A munka ünnep”, így tehát nincs szükség, sőt veszélyes külön ünnepnapokat tartani. Ünnep = munkaszüneti nap. Az ünnep spirituális tartalma elveszett, racionálisan megszervezett ünnepéllyé vált.
Kommunista húsvét
A húsvéttal más volt a helyzet. Ez a talán legősibb keresztény ünnepkör annyira bonyolult, komplex szokás- és hagyományegyüttest tartalmaz, hogy elégségesnek látszott bizonyos részeket kiemelni, felerősíteni, míg másokat sokadrangúvá halványítani. Valójában azonban a húsvétnak éppen az összetettségében volt az ereje.
A húsvétban a kereszténység előtti idők tavaszi évkezdő ünnepének emlékei együtt élnek-éltek az egyházi liturgiával. Az egymást átszövő különböző eredetű szokásokból csak ki kellett emelni a nem keresztény, nem egyházi elemeket; és azt mondani: mától csak ez a húsvét.
A Rákosi-éra suta próbálkozása, hogy a tojás sárgája s fehérje közé direkt politikát szuszakoljon, megbukott (1.: „Zúg a traktor, szánt az eke. Elvtársnő, öntözködhetek-e?”).
Kádárék jóval politikusabban kezelték ezt a kérdést is. Az emberektől nem lehet egyik napról a másikra elvenni az ünnepeket, a „lenini fokozatosság” elvét itt is be kell tartani. (Megjegyzem, a római katolikus egyház is így tett: 1092-ben még négy, 1611-ben már három, míg 1771-től csak két nap a húsvét, sőt X. Pius 1919-ben még a második napot is eltörli, ennek ellenére Európában a hétfő általában ünnep maradt.)
1956 után engedélyezik a húsvéti körmeneteket, igaz, csak a templomok körül; elnézik, ha a hívők nagypénteken szabadságot vesznek ki; szabad Jézus halálát és feltámadását kapcsolatba hozni az ünneppel; Rapcsányi László kultúrtörténeti beszélgetéseket folytathat a Kossuth adón reggel. De az ünnep az 50-es években kialakult alapvetően világi, profán jellege megmarad.
Népjóléti húsvét
A húsvét a közösségé volt, a 70-es években családi ünnep lett. A gulyás-kommunizmus áljóléti álma éppen húsvétkor reprezentálta túl magát: az esemény államilag garantált jóléti intézménnyé vált. Jót eszünk, jót iszunk, jól érezzük magunkat.
Vízbehányó hétfő
Persze régente is hozzátartozott a húsvéthoz mindez, de a negyvennapos böjt utáni időszak rituális rendjébe szervült. Jól megvilágítja ezt az átalakulást az, hogy Palócföldön a húsvéthétfőt vízbehányó hétfőnek nevezték, amikor is a legények az első harangszóig a lányokat a kúthoz, vályúhoz cibálták, ahol addig öntözték őket, amíg ki nem adta a vizes ruha a menyecske idomait. Ha nagyon húzódozott, nemigen úszta meg patakbahányás nélkül. Ma a vízbehányást inkább a túlzott alkoholfogyasztás miatt fellépő rosszullét egyik lehetséges gyógyírjaként értelmezik.
Termékenykedés
A húsvéthoz szorosan hozzátapadt a termékenység befolyásolását szolgáló szokásegyüttes. Róheim Géza szerint az ünnepnek egyértelműen szexuális tartalma van (a fiú locsol, a lány piros tojást ad). De ugyanúgy kapcsolódott hozzá a halottkultusz, elsősorban Jézus Krisztus kultusza; a férfivá-asszonnyá avatás; a katartikus (megtisztító) rítusok. Ezek egyikét sem sikerült az államnak kiszorítania az ünnepből, de a „termékenységvarázslás” előtérbe került. A prűd hatalom húsvét hetében örömmel közölt a Nők Lapja, az Ország Világ címlapján sikoltozó lányokat, vederrel üldöző matyó ruhás műsuhancokat, akik a lányok kedvelt testtájaira öntözik a termékenység folyékony jelképét.
Valójában azonban a férfiak zsebében kölnivíz lapult. A bolgár rózsaolaj és a Krasznaja Moszkva illata egy megkergült drogista által szétvert illatszerbolttá változtatta az asszonyok és hajadonok berakott frizuráját. Erőtlen próbálkozásukat, hogy az illatos víz inkább nyakukra, mellükre, sáljukra kerüljön, a szoc-macho hevület kegyetlen fröcskölése sodorta el.
A termékenység szimbóluma, a nyúl a rendszer utolsó évtizedeiben, az olyannyira irigyelt „tüchtig” osztrák–német kispolgárság húsvéti kedvence, nálunk is teret nyert. Előbb alufóliába csomagolva, majd őrültebbnél őrültebb kiagyalmányokként (a legkegyetlenebb mind közül a selyemszalaggal feldíszített élő nyuszika, ami a lakótelepi lakásokban szükségképp éhen döglött). „Nyúl (termékenység) + termelékenység = jólét.”
Vége a jóléti húsvétnak
A rendszerváltás az ünnepeinket is elérte. A 80-as évek végén már a húsvétnál is kilógott a nyúlláb: a jólét látszatára építő ünnep jólét híján talaját vesztette. A sajtóban egyre szaporodtak az ünnep keresztényi voltát hangsúlyozó műsorok, cikkek. 1990-től teljesen egyenrangúvá váltak. Az ünnep visszanyerhetné régi komplexitását.
Ünnep nélkül
Feltételes módot azért használok, mert nem igazán bízom benne. Az ünneplés egy hagyományos közösség időközönként ismétlődő aktusa annak spirituális és rituális tartalmával. A modern ember képtelen ritmusosan ismétlődő beleélésekre, az ünnep számára többnyire idegen, zavaró: nyűg. A médiumok sem igazán tudnak a húsvéttal mit kezdeni. Nincs hírértéke. Egyik évben olyan, mint a másikban. (A program: szélesvásznú amerikai bibliai tárgyú film; kihalt vagy népművelők által újraélesztett népszokások; istentiszteletek; ismeretterjesztő filmek.) Az újra vágyó jövőorientált modern ember nem kap segítséget az olyannyira fontos médiától: „a tévét sem érdekli, miért izgatna engem”.
Húsvéti ajándék
Hála az EGK élelmiszer-behozatali szakembereinek, húsvétkor elérhető áron lehetett bárányt kapni. Ez azért is öröm, mert egy kis változást vihettek az évtizedek óta változatlan kulináris szokásainkba: zsíros húsvéti sonka helyett könnyű báránysült. A tisztaság, a jámborság, a szelídség állatának húsa a tömény koleszterinnel szemben. Legalább, ha már kevesebbet is, de együnk egészségesebben.
- Belföld [6]