Miután a legcentristább centrumpárt centrumának már megint torkán akadt Csurka István, a fórumos államférfiak – ha már beszélni muszáj – szívesen menekülnek a belviszály mocsarából tisztábbnak, kellemesebbnek vélt vizekre: a kormányzati munka sikereinek és férfias örömeinek taglalásába. Így tett Kónya úr is szombat este a Tv-Híradóban. Csak hát nehéz az embernek a bőréből kibújnia. A Független Jogászfórum egykori üdvöskéje az elmúlt három évben nagyobb jártasságra tett szert a hatalmi politizálás eszközeinek alkalmazásában, mint szociálpolitikai intézkedések prezentálásában. A kormány intézkedései – büszkélkedett a frakcióvezető – olyan „szociális hálót vontak (vagy fontak – nl) az elesettek fölé”, hogy csak na. Ez a baj. Alájuk kellett volna azt a fránya hálót fonni, lehetőleg nem túl nagy likakkal. A fejük fölé inkább tető kellene. Meglehet persze, hogy a jeles politikus tulajdonképpen behálózni szeretné az elesetteket. Vagy nem is csak az elesetteket.
Már megint a zsidók járnak jól
Alapjában véve nincs is semmi baj a behálózás szándékával. A politika erről is szól. Ott van például a Pesti Hírlap, amely az utóbbi időben Antall József központi orgánumává küzdötte fel magát. A miniszterelnök ezen az újságon keresztül szeretné magához édesgetni – ha úgy tetszik: behálózni – azokat az MDF-béli radikálisokat – magyarán: csurkistákat –, akiknek felhajtó erejére Lezsák Sándor szerint a pártnak nagy szüksége van.
De a Pesti Hírlap szerkesztői nemigen bízhatnak Antall doktor meggyőző erejében. Attól tarthatnak, hogy az antalli körkörös grammatikába csomagolt logikai erőltetett menetek megzavarják a megcélzott közönség kissé elnagyolt barát–ellenség felismerő rendszerét. A rőfös Antall-interjúk nem alkalmasak mozgósításra, s legfeljebb ha árukapcsolással sózhatók a nagyérdemű nyakába. Kell tehát valami, ami fölött öt-hat magyar összehajolhat, ami erősíti a csoportkohéziót, amin meg lehet tapasztalni az egy akolból valóságot. Ilyen valami az a riport, amely a lap múlt pénteki számában jelent meg Berekesztők címmel, Kivételezett állampolgárok? felcímmel – nem írom ide, kinek a tollából. („Emlékét össznépi felejtés őrzi” – ahogy a költő mondja.) A riport apropója az az égbekiáltó skandalum, hogy központi szociális segélyként évenként 6 millió forintot osztanak szét haláltáborokat megjárt, munkaképtelen zsidók körében. Nyolcvanszor 6150 forintot. A lap már több ízben felemlegette ezt a tényt (ismétlés a tudás anyja), sejtetve, hogy az állampolgári egyenlőség elveit sérti ez a hihetetlen mértékű állami nagylelkűség. Ahogy a szóban forgó riport szerzője írja, a kifizetések „diszkriminatívnak tűnő jogszabály” alapján történnek, mert „nem elképzelhetetlen, hogy hasonló okok miatt mások ugyancsak jogosultak lehetnének komolyabb összegű havi járadékra.” Amint látjuk, riporterünk nem foglal állást, alakítsa ki véleményét az olvasó. De azt se elhamarkodottan, hanem annak tudatában, hogy a jogállamiság alapjait érintő kérdésről van szó, és csak akkor, ha tudja, hogy mit szólnak ehhez a disznósághoz a zsidók, akartam mondani, ha megismeri „izraelita vallású emberek véleményét” is.
Sajnos vasárnap van, a zsidó szervezeteknél nem veszik fel a telefont. De egy vérbeli investigative reporter nem ismer akadályt, nyakába veszi a Dohány utcát meg a Síp utcát.
„Hátha.”
A titkok kapualjában
S a vállalkozókedv meghozza gyümölcsét, ha az nem is az izraelita vallású emberek véleménye. Riporterünk felfedez egy világot, amely olyan idegen. Plakátok izraeli kirándulásokat hirdetnek, a Szombat című zsidó folyóiratot ajánlgatják. Eljut egy házhoz, ahol tudomása szerint zsidó intézménynek kell lennie. Betér egy kapualjba: „Látóterem szélén kontúrtalan alakok tűntek fel, majd el, a hátam mögött lépések kopogtak, majd ajtónyitódást, emberi hangokat visszhangzott a boltozat.” Brrr. Gyengébb idegzetű ember már menekülésre gondolt volna, de a Pesti Hírlap riporterét nem olyan fából faragták. Felfedező útra indul, és egy rendőrőrsre bukkan. Ami nyilván a zsidószervezetet védi. Micsoda herdálása a népvagyonnak! Ráadásul a rendőrök nem készségesek. Csak vonakodva adnak felvilágosítást. Nem adnak el neki Szombatot, a civilportát emlegetik, meg hogy hétfőn. És vannak közöttük civilruhásak is. Gyanús, nagyon gyanús. A zsinagóga előtt is rendőr, és még csak nem is közlekedési rendőr. Milyen kár, hogy riporterünk nem tudott több sötét titkot felfedni. Elküldték ugyanis.
Riportnak azért még nincs vége, színhelyváltozás van. A Vörösmarty téren zsidó utcai zenész játszik. Az emberek körbefogják, hallgatják, van aki pénzt ad neki. Senki sem veri. Csodálatos ez a toleransz. De milyen bosszantó, hogy nemcsak herdálják, de fölöslegesen herdálják az adófizetők pénzét.
Riporterünket az egyik rendőr fiatalembernek szólította. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy valóban fiatal ember. Lehet, hogy még kinövi?
Törvény előtti egyenlőség
Magyarországon a bíróságok függetlenek. S természetesen nem is részrehajlóak – ki is feltételezhetne ilyet. Igaz, a bírák is emberek, nem törvényalkalmazó automaták, előfordulhat tehát, hogy két különböző bíró két hasonló ügyet némileg eltérően ítél meg. Ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Éppen ezért a következő két jogi esetet sem azért mesélem el, hogy azt sugalljam velük: személyiségi jogi perekben nem egészen mindegy, hogy ki az alperes és ki a felperes.
Volt nemrégiben egy Kónya Imre kontra Beszélő személyiségi jogi per. Lapunk jogi képviselője műtétjére való hivatkozással a tárgyalás elhalasztását kérte. Mivel a szokásjog alapján feltételezte, hogy a bíróság helyt ad kérelmének, a kitűzött napon a Beszélő képviseletében a bíróságon senki sem jelent meg. A tárgyalást megtartották, a Beszélő elveszítette a pert.
Vannak azonban szerencsésebb alperesek is. MTI-hír a múlt péntekről: „Elmaradt az Orosz József kontra Csurka István személyiségi jogi per péntekre kiírt első tárgyalása, mivel sem az alperes – Csurka István –, sem megbízott jogi képviselője nem jelent meg… A következő tárgyalást szeptember 9-re tűzték ki.”
- A hét üzenetei [6]